1.Igazából tulajdonképpen szeretünk kérdéseket megválaszolni. Képzeljük el, hogy a kollégánk odajön hozzánk, és váratlanul feltesz egy kérdést valami szakmai dologgal kapcsolatban. Hogyan reagálunk erre? Nyűgnek és macerának fogjuk fel? Semmi kedvünk hozzá? Vagy éppen valamilyen lehetőséget látunk benne? Örömmel válaszolunk? Fontos megjegyeznünk, hogy a vezetőség azzal jár, hogy a beosztottak folyamatosan kérdésekkel bombáznak majd minket. Ezért ha ez nem megy, akkor vezetőként se fog menni.
2.Nem zavar, ha egy kis irányítási felelősséget le kell adnunk. Tudom mire gondoltok: „De hát ha főnök leszek, akkor pont hogy több kontroll lesz a kezemben, nem?” De…. De egy jó vezető akkor jó vezető, ha megfelelően tudja delegálni a feladatokat és a felelősségeket. És ha mindent saját magunk akarunk megoldani, és mindenkit „csak” irányítani, akkor nem leszünk jó vezetők.
3.Kívánjuk az együttműködést. A heti team meetinget sem nyűgnek és kényszernek fogjuk fel, hanem szeretünk bemenni és brainstormingolni, megbeszélni a heti történéseket. Vezetőnek lenni nem lehet csak úgy, ha nagyon gyakran meetingelünk a beosztottakkal, ügyfelekkel, más vezetőkkel, stb. Ezért ha meetingen lenni nem szeretünk, akkor vezetni se nagyon fogunk szeretni.
4.Már eleve úgy ismernek minket, mint aki megoldja a problémákat. Bárki bármit mond, aki menedzselni akar, annak problémákat kell tudni megoldani. Mindenfélét. Olyat is, amire nem is számítana. Szóval ha mindig másra akarjuk terhelni ezeket, akkor nem leszünk olyan jó leader-ek.
5.Jobban érdekel mások sikere, mint a sajátunk. Ha a csapatunk egy tagja elbukik, akkor mi is elbukunk. Ha egy tagja jól teljesít, akkor mi is jól teljesítünk általa. (persze ne nyúljuk le az érdemeit 🙂
