Carreer Break?

Itt van öt eset, amikor valami lyuk vagy változás van az önéletrajzunkban. Adnék pár tippet nektek (csak úgy általánosságban), hogy melyiket hogy érdemes és hogy nem érdemes megmagyarázni.

Elküldtek minket. Sokaknak nagyon kellemetlen arról beszélni, hogy elbocsátották őket. Nagyon sok oka lehet ennek, de természetesen ha a saját hibánk miatt kellett megválni tőlünk, az a legnehezebb dió. De semmiképpen se hazudjunk, mert mindenki ismer mindenkit, könnyen kiderülnek a dolgok. De lehet, hogy csak simán leépítettek minket. A lényeg, hogy ne savazzuk az előző céget, ne álljunk negatívan a dologhoz. Inkább emeljük ki azt, hogy ott mit értünk el, mi volt a jó, és meséljük el őszintén a dolgot, szerintem azt többre fogják értékelni, mintha ködösítenénk.

Felmondtunk, és pl. elmentünk világot látni. Ilyen is van. Valakinek erre van szüksége. Nincs is ezzel gond. Itt érdemes inkább azzal kampányolni, hogy hogyan szolgálta az épülésünket mondjuk egy évnyi utazás. Ne arról meséljünk, hogy milyen nagyokat buliztunk, meg mennyit lustálkodtunk a tengerparton, hanem arról, hogy milyen kulturális értékeket ismertünk meg, milyen egyéb skillekkel gazdagodtunk, stb.

Ha visszamentünk tanulni. Van amikor úgy érezzük, hogy jó lenne még egy sulit megcsinálni, akár a már meglévő szakmai ismereteinket bővíteni, akár kicsit más irányba orientálódni. Ebbe könnyű belevinni egy pozitív csavart, mert ez összességében tudásvágyra, elhivatottságra utal. De az sem jó, ha az a kép alakul ki rólunk, hogy mondjuk a 30-as éveinkre sem tudtuk még kitalálni, hogy mit akarunk kezdeni magunkkal. Szóval ezt is a helyén kell kezelni.

Egészségi okok. Részletekbe nem bocsátkoznék most, mert egy és egy millióféle oka lehet, hogy miért kellett kisebb vagy nagyobb időt kihagynunk. Nem kell itt sem a mellébeszélés. Készüljünk fel egy tömör, egyértelmű magyarázattal, amit komfortosnak érzünk, és megosztunk akár egy HR-essel is.

Családi okok.  Van, hogy egy idős szülőről kell gondoskodnunk, vagy egy beteg gyermekről. Ezért egy cég, egy HR-es, egy főnök se kelthet rossz érzést bennünk azért, mert inkább a szeretteinkről gondoskodtunk, a karrierünk helyett. Szóval ebből nem érdemes ügyet csinálni ilyen szempontból. El kell mondani, hogy így jött ki a lépés, ez volt a fontosabb. Amennyiben nem dolgoztunk, de az iparági tudásunkat nagyjából szinten tartottuk alternatív úton, és nem estünk ki teljesen a realitásokból, akkor erre lehet hivatkozni. A végén még jól is jöhet ki, hogy mekkora szuperhősök vagyunk 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tíz + 9 =