Fáradtabbak vagyunk a szokásosnál, egyre nehezebben kezdünk neki a munkának, ingerlékenyebbek lettünk, vagy úgy érezzük, már semminek nincs igazán értelme a munkahelyen. Ezek mögött sokféle ok állhat, de tartós munkahelyi terhelés esetén felmerülhet a kiégés, vagyis burnout kérdése is.
Fontos azonban, hogy néhány rossz nap, átmeneti fáradtság vagy egy stresszes időszak önmagában még nem jelenti azt, hogy valaki kiégett.
A WHO a burnoutot olyan munkahelyi jelenségként írja le, amely a tartósan fennálló, nem megfelelően kezelt munkahelyi stresszhez kapcsolódik. Nem önálló betegségként határozza meg, és kifejezetten a munkavégzés kontextusára vonatkoztatja.
Mit jelent pontosan a munkahelyi kiégés?
A WHO három fő jellemzőt emel ki:
- energiahiány vagy kimerültség;
- a munkától való fokozódó mentális eltávolodás, illetve negatív vagy cinikus hozzáállás;
- a szakmai hatékonyság csökkenése.
A kiégés tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki sokat dolgozik.
Előfordulhat, hogy valaki intenzív időszakban sok feladatot végez, mégis motivált marad. Más esetben a tartós túlterhelés, az alacsony kontroll, a bizonytalanság vagy a megfelelő támogatás hiánya hosszabb távon komoly problémává válhat.
1. Tartós kimerültség
Az egyik figyelmeztető jel lehet, ha a fáradtság nem csak egy nehéz nap vagy hét után jelentkezik, hanem tartósan fennáll.
Például:
- nehéz elkezdeni a munkanapot;
- már reggel fáradtnak érezzük magunkat;
- a hétvégi pihenés után sem érezzük magunkat igazán feltöltődve;
- korábban könnyű feladatok is aránytalanul megterhelőnek tűnnek.
A tartós kimerültségnek természetesen sok más oka is lehet, ezért ezt önmagában nem érdemes diagnózisként értelmezni.
2. Egyre nehezebb rávenni magunkat a munkára
Korábban természetesen indult a munkanap, most viszont minden feladat előtt hosszú halogatás következik?
Ez lehet egyszerű motivációs hullámvölgy is.
Ha azonban hosszabb ideje azt érezzük, hogy szinte minden munkafeladathoz komoly erőfeszítés kell, érdemes megvizsgálni, mi változott.
Lehet, hogy:
- túl sok a feladat;
- nem világosak a prioritások;
- elveszett a munka értelme számunkra;
- kevés kontrollunk van;
- régóta nincs sikerélményünk.
3. Cinikusabbá vagy negatívabbá válunk
A kiégés egyik jellemzője lehet a munkától való mentális eltávolodás.
Ez megjelenhet úgy, hogy:
- egyre negatívabban beszélünk a munkáról;
- minden új feladatot teherként élünk meg;
- elveszítjük az érdeklődésünket;
- könnyebben bosszantanak kollégák vagy ügyfelek;
- azt érezzük, teljesen mindegy, mit csinálunk.
Nem arról van szó, hogy időnként nem panaszkodhatunk a munkára. Inkább az a kérdés, hogy ez tartósan uralkodó hozzáállássá vált-e.
4. Csökken a szakmai hatékonyságunk
Előfordulhat, hogy ugyanazokhoz a feladatokhoz több idő kell, gyakrabban hibázunk, vagy nehezebben koncentrálunk.
Például:
- elfelejtünk feladatokat;
- nehezebb döntést hozni;
- több dolgot kell újra ellenőrizni;
- lassabban haladunk;
- romlik a koncentrációnk.
Ez könnyen önmagát erősítő folyamat lehet: a csökkenő teljesítmény miatt még nagyobb nyomást érzünk, ami tovább növelheti a terhelést.
5. Elveszítjük a sikerélményt
A korábban fontos eredmények már nem okoznak különösebb elégedettséget.
Lehet, hogy:
- egy lezárt projekt után sem érzünk örömöt;
- csak a következő feladatot látjuk;
- úgy érezzük, semmi sem elég jó;
- nem látjuk saját munkánk értelmét.
Ez különösen akkor lehet megterhelő, ha közben magas elvárásoknak próbálunk megfelelni.
6. Egyre ingerlékenyebbek vagyunk
A tartós munkahelyi nyomás a kommunikációban is megjelenhet.
Könnyebben:
- elveszítjük a türelmünket;
- összeveszünk kollégákkal;
- felidegesítenek apró problémák;
- türelmetlenebbek vagyunk ügyfelekkel;
- visszahúzódunk a közös munkától.
Ha ezt magunkon észrevesszük, érdemes nem pusztán arra gondolni, hogy „rosszabb lett a természetem”, hanem megvizsgálni a terhelést is.
7. A munka egyre jobban átszivárog a magánéletbe
A probléma nem feltétlenül a hosszú munkaidővel kezdődik.
Jel lehet az is, ha munka után sem tudjuk mentálisan lezárni a napot:
- folyamatosan e-maileket ellenőrzünk;
- esténként is a feladatokon gondolkodunk;
- rendszeresen dolgozunk szabadidőben;
- állandó készenléti érzésünk van;
- nehéz valóban kikapcsolódni.
Időnként ez előfordulhat, de ha tartós állapottá válik, érdemes foglalkozni vele.
8. Már a munkától való távolmaradás gondolata is megkönnyebbülést okoz
Természetes, hogy örülünk a hétvégének vagy a szabadságnak.
Más helyzet, ha rendszeresen azt érezzük:
„Csak ne kelljen bemennem.”
vagy
„Bármi jobb lenne, mint ez.”
Ez fontos jelzés lehet arra, hogy érdemes megvizsgálni a munkahelyi helyzetet, még akkor is, ha végül nem a munkahelyváltás lesz a megoldás.
9. Egyre gyakrabban gondolkodunk a felmondáson
Ha hónapok óta rendszeresen azon gondolkodunk, hogy el kellene menni, azt érdemes komolyan venni.
Először azonban próbáljuk meg pontosan meghatározni az okot.
A probléma lehet például:
- a túlzott munkaterhelés;
- rossz vezetői kapcsolat;
- kevés önállóság;
- állandó konfliktus;
- bizonytalan elvárások;
- kevés fejlődési lehetőség;
- nem megfelelő munkarend;
- értékkonfliktus;
- a munka és magánélet egyensúlyának tartós felborulása.
Ha tudjuk, mi a valódi probléma, könnyebb eldönteni, javítható-e a jelenlegi helyzet.
Mi növelheti a kiégés kockázatát?
A kiégést nem érdemes kizárólag az egyén „stressztűrésének” problémájaként kezelni.
Munkahelyi tényezők is szerepet játszhatnak.
Ilyen lehet például:
- tartós túlterhelés;
- folyamatos túlóra;
- kiszámíthatatlan elvárások;
- kevés kontroll a saját munkánk felett;
- rendszeres konfliktus;
- támogatás hiánya;
- igazságtalannak érzett bánásmód;
- kevés visszajelzés;
- folyamatos szervezeti bizonytalanság;
- munka és pihenés határainak elmosódása.
A kapcsolódó munkahelyi stressz okait ezért külön is érdemes megvizsgálni.
Kiégés vagy egyszerűen egy rossz hét?
A kettőt nem mindig könnyű megkülönböztetni.
Egy nagy projekt, határidő vagy nehezebb időszak után természetes lehet:
- fáradtság;
- ingerlékenység;
- alacsonyabb motiváció.
Ha azonban a problémák:
- hosszabb ideje fennállnak;
- pihenés után sem javulnak;
- a munkán kívüli életünkre is hatnak;
- vagy egyre nehezebben tudunk működni,
érdemes komolyabban foglalkozni velük.
Mit tehetünk munkavállalóként?
Nincs egyetlen univerzális megoldás, de érdemes először feltérképezni a kiváltó tényezőket.
Vizsgáljuk meg a munkaterhelést
Írjuk össze:
- milyen feladatok viszik el a legtöbb időt;
- mi sürgős;
- mi valóban fontos;
- milyen feladatot lehet átadni;
- hol vannak irreális elvárások.
Beszéljünk a vezetővel
Ha van rá lehetőség, ne csak annyit mondjunk:
„Túl sok a munkám.”
Próbáljunk konkrét problémát és lehetséges megoldást megfogalmazni.
Például:
„Jelenleg három határidős projekt fut egyszerre, és ezek a jelenlegi kapacitással nem teljesíthetők megfelelő minőségben. Át tudjuk nézni a prioritásokat?”
Állítsunk határokat
Ha a munkakör megengedi, érdemes tisztázni:
- mikor vagyunk elérhetők;
- kell-e munkaidőn kívül e-mailezni;
- mi számít valóban sürgősnek;
- mikor fejeződik be a munkanap.
Használjuk valóban pihenésre a pihenőidőt
A regenerációt nem feltétlenül oldja meg egyetlen szabad hétvége, de a tartós pihenéshiány tovább ronthatja a helyzetet.
A munkáltatónak is van szerepe
A kiégés megelőzését nem lehet teljes egészében a munkavállalóra hárítani.
A szervezet is sokat tehet például:
- reális munkaterheléssel;
- megfelelő létszámmal;
- világos prioritásokkal;
- támogató vezetéssel;
- rendszeres visszajelzéssel;
- kiszámítható kommunikációval;
- valódi pihenési lehetőséggel;
- a munkaidő határainak tiszteletben tartásával.
A „tanulj meg jobban stresszt kezelni” önmagában kevés, ha közben maga a munkakörnyezet tartósan túlterhelő.
Segít-e a munkahelyváltás?
Néha igen, de nem automatikusan.
Először érdemes megvizsgálni:
Maga a szakma okozza a problémát, vagy ez a konkrét munkahely?
A munkaterhelés átmeneti vagy tartós?
Megváltoztathatók a körülmények?
A vezető nyitott a problémák kezelésére?
Van reális esély javulásra?
Ha a probléma tartósan a munkakörnyezethez kapcsolódik, és belül nem látszik megoldás, a munkahelyváltás is reális lehetőség lehet.
Ha tartósan a munkakörnyezet okozza a problémát, az új munkalehetőségek áttekintése is része lehet a hosszabb távú megoldási tervnek.
Nem feltétlenül kell azonban azonnal felmondani. Lehetőség szerint először gondoljuk végig a következő lépést és a pénzügyi következményeket is.
Mire figyeljünk a következő munkahely kiválasztásánál?
Ha a korábbi munkahely túlterhelő volt, az új állásnál érdemes tudatosan kérdezni.
Például:
- Hogyan néz ki egy átlagos munkanap?
- Mekkora a csapat?
- Miért nyílt meg a pozíció?
- Hogyan osztják el a feladatokat?
- Mennyire gyakori a túlóra?
- Mi történik csúcsidőszakban?
- Milyen gyorsan kell reagálni munkaidőn kívül?
- Hogyan mérik a teljesítményt?
- Hogyan működik a home office?
- Milyen támogatást kap az új munkatárs?
Ezekből jobban megérthetjük a munkakörnyezetet, mint a „dinamikus csapat” vagy „pörgős munkakör” típusú általános megfogalmazásokból.
Mikor érdemes szakmai segítséget kérni?
Ha a kimerültség, alvási problémák, szorongás, lehangoltság, koncentrációs nehézség vagy más panaszok tartósak, erősek, vagy jelentősen befolyásolják a mindennapi működést, érdemes egészségügyi szakemberrel beszélni.
Ugyanez igaz akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a problémák valóban kizárólag a munkához kapcsolódnak.
Egy internetes cikk vagy önértékelő lista nem helyettesíti a szakmai vizsgálatot.
Ne diagnosztizáljuk magunkat egy checklist alapján
Ha a felsorolt kilenc pontból többet is magunkra ismerünk, az nem jelenti automatikusan azt, hogy „kiégésünk van”.
Inkább tekintsünk rá úgy, mint jelzésre:
érdemes megvizsgálni, hogyan vagyunk, mi terhel bennünket, és min lenne szükséges változtatni.
Ugyanaz a tünet többféle okból is kialakulhat.
Ezért különösen fontos, hogy tartós vagy erős panaszok esetén ne csak karriercikkekből próbáljuk megállapítani, mi történik.
Összegzés
A kiégés nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki fáradt vagy már nincs kedve dolgozni. A WHO a tartósan fennálló, nem megfelelően kezelt munkahelyi stresszhez kapcsolódó jelenségként írja le, amelyhez kimerültség, a munkától való mentális eltávolodás és csökkent szakmai hatékonyság társulhat.
Ha hosszabb ideje több figyelmeztető jelet is észlelsz, érdemes megvizsgálni a munkahelyi terhelést, a határokat, a vezetői támogatást és azt, hogy a jelenlegi helyzet mennyire változtatható.
Bizonyos esetekben a munkakörülmények javítása lehet a megfelelő lépés. Máskor a munkahelyváltás is szóba kerülhet.
A legfontosabb, hogy a tartós problémákat ne tekintsük egyszerűen a munka természetes részének, és szükség esetén kérjünk megfelelő szakmai segítséget.
