Van az a mondás hogy nem szabad mindent bevállalni, mert akkor ránk ragad a bélyeg, hogy mindent bevállalunk, és mindent ránk is fognak sózni. Jó szándék, segítőkészség, szorgalom, ezek miatt könnyű ebbe belecsúszni, de nem mindig vesszük észre, hogy ez már megtörtént. Itt van hat jele ennek.
- Az emberek már nem kérdezik meg, hogy belefér-e ha több munkát bíznak ránk. Eleinte a főnök ránk fog bízni ezt-azt, hogy legyen lehetőségünk bizonyítani. Ez így normális is. De ez átcsaphat a másik végletbe is. Ha meg se kérdezi, hogy elbírunk-e még valamit, akkor már bekövetkezett a baj.
- Senki nem köszön meg semmit. Már annyira megszokta mindenki, hogy minden pluszt megcsinálunk, hogy meg sem köszönik, mert úgy veszik, hogy ez a dolgunk. Holott pont ez a lényeg, hogy pluszt vállalunk.
- Folyamatosan azt vesszük észre, hogy olyan dolgokat csinálunk, ami kívül esik a munkakörünkön. Ez lehet, hogy önszántunkból történik, de lehet, hogy a főnökünk kéri. Vagy a kollégáink. De azért azt sose felejtsük el, hogy mi van a munkaköri leírásunkban, és mit írtunk alá 🙂
- Kettő vagy több ember munkáját végezzük. Ha felmond valaki a csapatból, és nem oldódik meg a pótlása, akkor ez simán előfordulhat. De ettől függetlenül ha folyamatosan úgy érezzük, hogy több ember munkáját csináljuk, akkor érdemes egyeztetni a főnökünkkel…
- Nem kompenzálják a törekvéseinket. Ez a kettes ponthoz szorosan kapcsolódik. Mert ha sok mindent elvárnak, de cserébe mondjuk adnak egy zsíros bónuszt vagy egy fizetésemelést, akkor azért más a leányzó fekvése. De ha ez elmarad, akkor csak kihasználnak minket hálátlanul.
- Nem engednek szabadságra vagy nem hagynak nap közben sem szusszanni egyet. Számtalanszor írtunk már a pihenés/kikapcsolódás fontosságáról, de ha valahol ez nem megoldott, akkor az piros zászló….
Én már kezdem azt gondolni, hogy csak zsarnok munkáltatók vannak…
1. Új vagy, megígérik, hogy segítenek…aztán ez elmarad, mert nincs rá idő…de pár nap múlva már számonkéri, hogy miért nem tudod ezt vagy azt, mintha már évek óta ott lennél.
2. Rengeteg a munka, szorít a határidő…de a főnök még visszadobja vesszőhiba, vagy hasonlóan rendkívül fontos dolgok miatt…szinte élvezi, hogy állsz mellette, várod, hogy mikor mondja már azt végre, hogy mehet, jó lesz így.
3. A főnök problémát kezel, azaz kiabál (ő megteheti). Ha válaszolsz neki akkor mit képzelsz, ki vagy te? Ha nem válaszolsz, akkor ő azt képzeli, hogy egy sunyi alak vagy. Ördögi kör.
És még sorolhatnám hosszan…hát miért nem lehet normális ember módjára megbeszélni a problémákat??