Sokan hisznek a hagyományos önéletrajzban. Nyilván nem véletlenül alakult ki egy pár klasszikus forma. De amikor már a sokadik tök egyformát nézik át a toborzók, az uncsi nekik, ezért írunk most öt tippet, amivel kicsit egyedibbé tehetjük a CV-t.
- Adjunk hozzá színeket! Az esetek nagy részében az ember nyit a word dokumentumot, és csak simán úgy beleírja a dolgokat. Én viszont nagyon szeretem, ha valaki igényes magára, hozzáad egy kis színt és dizájnt is az egészhez. Sokat elárul a jelölt hozzáállásáról már az is, hogy milyen munkát ad ki a keze közül. Nem szabad azonban túlzásokba esni, csak konszolidáltan 🙂
- Keressünk valami passzoló betűtípust. Az Arial, Times New Roman és Calibri tök jó, csak borzalmasan unalmas. Nem is passzol mindenkiéhez. Keressünk egy olyat, ami tényleg esztétikus, és passzol. (Ja és tanuljuk már meg használni a sorkizárt funkciót. (mielőtt beleköt valaki, itt nem lehet 😀 )
- Ne zsúfoljunk. Nagy betűtípus, szellős, könnyen olvasható iromány kell. Nincs se kedve se ideje senkinek végigolvasni egy 3 oldalas regényt, 8-as betűmérettel. És amúgy sem szeretik azokat, akik túl sokat írnak magukról, mert akkor túl sokat is fognak beszélni 🙂
- Használjunk aktív szavakat. Ha egyszerűen akarom ezt megfogalmazni, akkor az a lényeg, hogy olyan szavakat használjunk, amiket a cég hallani akar. Ha például arra van szükségük, hogy egy bármilyen folyamatot szervezzen meg nekik valaki, akkor pontosan olyan szavakat használjuk, amik az ő igényeiket a legjobban reprezentálják. Mindezt anélkül, persze, hogy hazudnánk.
- Próbáljuk ki a „skill-based” önéletrajzot. Ennek annyi a lényege, hogy nem a munkahelyeinket írjuk le kronologikus sorrendben, hanem mondjuk egy kulcsfontosságú képességünk fejlődését mutatjuk be egy folyamatként, hogy ez hol és mikor fejlődött, és milyen eredményeket tudunk felmutatni. Így ez kerül az előtérbe, nem pedig a munkáltatóink sorrendje.
