Ambiciózus vagy, szorgalmas, és lelkes. Az önéletrajzod fényesre van polírozva, a kísérő levelek relevánsak, és a szakmai hálózatunkban is aktívak vagyunk. Mégsem jön össze az a fránya munka… Ismerősen hangzik, ugye? Lehet, hogy az alábbi 7 pont egyikét hagytad figyelmen kívül!
- Legyünk szervezettek!
Osztályozd, címkézd a jelentkezéseidet. Én az Excelt javaslom, egy jól értelmezhető, minden információt tartalmazó táblázatot tudunk vele létrehozni, amiben az összes cégnevet, pozíciót, elérhetőséget, kapcsolattartót, az álláshirdetés elérését rögzíteni tudunk, valamint nyomon követhetjük, hogy melyik helyen hogy áll a pályázatunk. Ez nagyon fontos, és sok kellemetlenségtől tud megóvni minket, ha mindennel tisztában vagyunk.
- Ne féljünk kérdezni!
Ez nem csak az elérni kívánt munkáltatóra vonatkozik, de a szakmai hálózatunk többi tagjára is. Merjünk kérdezni, segítséget kérni. Írjunk pár sor bevezetést, vagy olyan témákat, amik mentén könnyű elindítani egy szakmai beszélgetést. Ha valaki nem tud segíteni, ne vessük a szemére semmi esetre sem.
- Ne jelentkezzünk olyanra, amit nem akarunk!
Valljuk be, mindannyian ezt tesszük! Persze néha nem válogathatunk. Ami csak egy kicsit is, szegről-végről kapcsolódik ahhoz, amit csinálni szeretnénk, még nem jelenti azt, hogy megfelelő nekünk. Fontos tisztában lennünk a munkával kapcsolatos elvárásainkkal, és ezeknek megfelelően kell keresnünk. Járjunk utána alaposan a cégnek, és a hirdetett állásnak is. Ha nem vesszük a fáradtságot, hogy konkrétan az állásra szabjuk az önéletrajzunkat és a motivációs levelünket, akkor valószínűleg nem akarjuk annyira azt az állást. Ez annak a jele, hogy nem biztos, hogy erőltetnünk kellene. És higgyük el, még egy kevésbé tapasztalt HR-esnek is fel fog tűnni, ha nem erőltetjük meg magunkat!
- Legyünk őszinték!
Beszéljünk nyíltan a munkával kapcsolatos elvárásainkról, gyengeségeinkről és erősségeinkről, stb. Nehéz átverni egy interjúztatót, és ha valamit őszintén, szinte zsigerből mondunk, azt értékelni fogják. Még ha nagyon jó színészek vagyunk is, akkor is ki lehet szúrni, ha nem akarjuk eléggé a munkát. Ez látszik egy emberen!
- Legyünk figyelmesek!
Egy állásinterjú nem csak arról szól, hogy megfigyelnek minket. Nekünk is meg kell figyelni a céget, a leendő kollégákat, a környezetet (már amennyire erre lehetőségünk van), hogy megtudjuk, megfelelő lesz-e számunkra. Hogyan beszél velünk az interjúztató? Milyen volt az állásinterjú folyamata? Szervezett? Gyors? Lassú? Hogyan beszélnek a pozícióról, amire jelentkeztünk? Hogyan beszélnek a cégről? Ezen kérdések megválaszolásából sok értékes következtetést vonhatunk le.
- Segítsünk másoknak!
Attól, hogy a munkaerő-piacon verseny van, még segíthetünk másoknak. Sőt! Ez a mi érdekünk is! Ha olyan állást találunk, ami nekünk nem, de másnak nagyon is jó lehet, akkor osszuk meg vele! Sosem tudhatjuk, hogy mikor viszonozza a szívességet, és hogyan! Ha azt várjuk, hogy más segítsen nekünk, akkor nekünk is ilyen hozzáállást kell tanúsítanunk.
- Tanuljunk!
Itt most nem az iskolapadra kell gondolni. Gyűjtsük össze és gondoljuk át az álláskereséssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Sokat megtudhatunk az iparágunk helyzetéről, és később hasznosíthatjuk az így megszerzett tudást. Ne habozzunk megosztani gondolatainkat ismerőseinkkel, hasznukra válhat!
