Minél több kártya van a kezünkben, annál jobb!
Ne féljünk jelentkezni a létező összes elképzelhető állásra. Ha szembejön egy lehetőség, állásajánlat, hirdetés, bátran jelentkezzünk rá. (Persze a földtől túlságosan elrugaszkodott pozíciókat ne erőltessük). Egyrészt bármikor mondhatunk nemet, másrészt pedig nem érdemes fölöslegesen csökkenteni az esélyeinket. Ne töltsünk túl sok időt a feltételek, elvárások és egyéb követelmények vizsgálgatásával. A legtöbb álláshirdetésben „szuperembereket” keresnek, akik mindenben tökéletesek és teljesen olyanok, amilyet a munkáltató elképzel. Nem baj, ha nem felsőfokú az angol nyelvtudásunk, vagy 5 helyett csak 3 év tapasztalatunk van. Természetesen ők is tudják, hogy ilyen tökéletesen kitenyésztett szuper-munkavállaló nem igazán létezik. A lényeg, hogy tudj válogatni!
A kísérőlevél az álláskeresési stratégiád fontos része!
Nem feltétlenül a motivációs levélről van szó. Sok helyen olyat nem is kérnek. Azonban ha e-mailben jelentkezünk, akkor is kell írnunk néhány sort az üzenet szövegébe. Derüljön ki ebből, hogy nem ugyanazt az üzenetet küldtük el 50 céghez, hanem mindegyiket személyre szabottan, névre szólóan készítjük. Vázoljunk néhány összefüggést a kínált pozíció és korábbi tapasztalataink, végzettségünk és személyiségjellemzőink között. Fontos, hogy adjunk erre, mert különben a munkáltató egy tömegterméknek fog tekinteni minket. Ugyan úgy, mint ahogy mi is tesszük ezt vele!
Ne ragadjunk le egy hirdetésnél!
Biztosan többünkkel előfordult már, hogy olyan álláshirdetésre bukkantunk, ami szinte ránk lett kitalálva. Megfelelő hozzá a végzettségünk, a korábbi tapasztalataink, a felsorolt elvárások nagy részének megfelelünk, van jogosítványunk és saját autónk, három nyelven beszélünk folyékonyan, stb… Hát már miért ne mi lennénk a legjobb jelöltek? Biztos, hogy nem sok ilyen ember van, mint mi, aki ennyire megfelelő lenne! Akkor tehát nagyon jók az esélyeink ugye?
Az ember hajlamos beleélni magát bizonyos dolgokba. Főleg akkor, ha esetleg hamar elhívják egy állásinterjúra. Még inkább, ha kifejezetten jól sikerül ez az interjú. Ám ezek közül semmi sem jelent garanciát! Nem szabad elbízni magunkat, és ugyanúgy tovább kell folytatni az álláskeresést. Persze jó álmodozni és reménykedni, de tartsuk észben, hogy amíg nem írtunk alá munkaszerződést, addig nem fejeződött be az álláskeresés!
Keressünk változatosan!
Vannak, akik csak otthonról szeretnek böngészni az internetes álláshirdetések között. Vannak, akik szívesen mennek állásbörzékre, vagy személyes kapcsolatokat építenek, és így próbálnak előrébb jutni. Ez visszavezethető introvertált, avagy extrovertált személyiségünkre. Mindkét módszer hatékony és szükséges is. Ezért javasoljuk az introvertáltaknak, hogy hagyják el komfortzónájukat néha, és jelenjenek meg konferenciákon, állásbörzéken és egyéb szakmai rendezvényeken. Ha pedig olyanok vagyunk, akik minden erejüket a kapcsolatépítésbe, a személyes kontaktusra fordítják, akkor szánjunk néhány órát a netes álláskeresésre mi is! Akár a hirdető oldalakon, akár a LinkedIn-en!
Legyünk nyitottak más lehetőségekre is!
Legtöbbünk a szakmájában szeretne elhelyezkedni. Nem véletlenül töltünk éveket szakképzéssel, egyetemre járással. Általában sok időt és energiát fordítunk arra, hogy sikeresen elvégezzünk valamilyen oktatási formát, amit nyilvánvalóan szeretnék később hasznosítani (természetesen vannak kivételek).
Lehet, hogy meg van a fejünkben az, hogy mi például mindenképp beszerzési területen szeretnénk dolgozni, mert van egy erős gazdasági végzettségünk. Azonban egy gazdasági végzettség nagyon sok minden másra is alkalmas lehet. Ne utasítsunk vissza élből egy kicsit más jellegű, akár más szakterülethez tartozó álláslehetőséget sem! Járjunk utána, ismerjük meg, és legyünk rá nyitottak. Ki tudja? Lehet, hogy jobban megszeretjük, mint az eredeti tervünknek megfelelő pozíciót. De az is lehet, hogy néhány hónap után átkerülünk arra az osztályra, amiben korábban szerettünk volna elhelyezkedni. Ilyen esetekben beszélhetünk pályamódosításról, vagy pályakorrekcióról például.
