Vannak dolgok, amiket egyszerűen túl későn tanulunk meg. Hiába a jó tanácsok, hiába a szülők, barátok segítő szándéka, az idősebbek tapasztalatai, mégis csak akkor fogjuk fel ezeket, amikor már átéltük mi is, és amikor már lehet, hogy késő…
- Az élet rövid: Az élet rövid ahhoz, hogy sokáig leragadjunk egy olyan munkahelyen, amit utálunk. Vagy egy olyan főnöknél, aki nem bánik velünk jól. Vagy egy olyan cégnél, aminek semmi lelke nincs. Persze sokszor áltatjuk magunkat azzal, hogy kell a pénz. Igen. Abból élünk. És hát nehéz más vagy jobb munkát találni. Ez így van. De azt sem tudhatjuk, hogy mennyi időnk van hátra ebben az életben. Ha nem lépünk, nem próbálkozunk, örökre bánkódhatunk majd. Egy kis lépés is sokat jelenthet, ha a boldogságunk múlik rajta.
- A hálózatépítés fontos: Lehet, hogy a konferenciák, vagy céges összejövetelek uncsik. Vagy csak simán introvertáltak vagyunk, és nem annyira szeretünk szakmai hálózatokat építeni. Azonban egyik kutatás a másik után mutatja ki, hogy a legtöbb esetben ez a kulcs a sikerhez. Bizonyított, hogy a legsikeresebb embereknek van a legnagyobb hálózata, és ez nem lehet véletlen. Minél többet áldozunk ennek építésére, annál nagyobb az esélyünk a karrierünk építését tekintve.
- Az egészségünket nem éri meg kockára tenni a sikerért: Nagyon sok sikeres embernek okoz gondot a munka és a magánélet közötti egyensúly megtalálása. Sokat dolgoznak, és meg is érdemlik, hogy sikeresek legyenek. De ez általában stresszel, felelősséggel jár, ami hoszú távon kiégéshez, és egészségügyi problémák kialakulásához is vezethet. Az igazság az, hogy sokkal könnyebb egészségesnek maradni, mint egy betegségből kigyógyulni. Hiába a sok pénz, az egészséget nem tudjuk megvenni. Ezért érdemes átgondolni már időben, hogy mit áldozunk fel miért.
- Az élet legjobb dolgai nem a monitor előtt történnek: A mai modern világban már szinte minden a képernyőkről, monitorokról szól. Lassan a tenyerünkbe is beépíthetnének egy monitort, amivel kapcsolatban maradhatunk mindenkivel. Ha hazamegyünk, akkor is leülünk a monitor elé. (akinek nem inge…) Azonban nem akarjuk az életünk végén azt kívánni, hogy: „bárcsak gyakrabban néztem volna meg a e-mail-jeimet…” Kapcsoljuk ki a monitort, és éljük a valós életet is, amilyen gyakran csak lehet!
- Sose álljunk le a tanulással: Ha úgy döntünk, hogy kész, vége, befejeztük a tanulást, akkor 1-2 év alatt is hatalmas lemaradásba kerülhetünk. Nem az iskolapadról van szó. Hanem az új dolgok befogadásáról. Muszáj folyamatosan képezni magunkat, tisztában lenni az újdonságokkal, és energiát fektetni a fejlődésünkbe. Akármilyen szakmáról is legyen szó.
- Változatosnak kell lenni: Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy csak azt csináljuk, amihez értünk, akkor hamar rájövünk majd, hogy csak egy dologban vagyunk jók. Muszáj valamennyire nyitottnak lenni. Mert így vagy megrekedünk egy olyan helyen/szakmában, amit nem szeretünk, vagy elszáll a szakmánk felett az idő. Gondoljuk bele a taxisofőrök és az Uber esetére, vagy arra, hogy egy recepciós munkáját átveszi egy Chatbot.
- Egyedül gyorsan haladhatunk előre, többen viszont messzebbre jutunk: Lehet, hogy gyűlölünk másokkal együtt dolgozni. De ha belegondolunk, egyedül nem jutott el senki a holdra, nem építette fel az Eiffel tornyot, és nem vitt sikerre egy vállalkozást.
- Az aggódás nem old meg semmit: Ha nem teszünk meg valamit, nem szólalunk fel, nem hajtunk egy ötletet, vagy azon parázunk, hogy mit gondolnak majd rólunk mások, akkor sehova sem jutunk. Maximum hátrafelé haladunk, vagy egy helyben toporgunk. Engedjük el ezeket a félelmeket, tegyük meg, amit meg kell. Ilyenkor szokott gyakran elhangzani az hogy: „Ettől féltem ennyire…?”
- A kudarc nem egyenlő a véggel: Ha valami nem jön össze, akkor sem dől össze a világ. Fogjuk fel úgy, hogy tanultunk valamit a hibából. Majd legközelebb máshogy csináljuk. A sikerhez kudarc is kell, valamilyen szinten. Ennyi. Fel kell állni, menni kell tovább.
- A boldogság egy út, nem egy cél: A legtöbbünk úgy van vele, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha megkapjuk az állást, leadjuk azokat a kilókat, lesz egy kapcsolatunk, megvesszük az autót, telefont, házat… És addig nem lehetünk boldogok? Tényleg csak ezektől függ? Az addig vezető utat is próbáljuk pozitívan megélni. Lássuk meg a szépet egy nehezebb helyzetben is. Sokszor csak rajtunk múlik, hogy boldogok akarunk-e lenni…
