Monthly Archives: június 2018

Kinek a javaslatait érdemes megfogadni fiatalkorunkban a karrierünket illetően?

Szerző: | 2018-06-18

Az első karriertanácsok általában mindig a szülőktől származnak. Alapvetően ezeknek az embereknek tartozik a leginkább az érdekeltségébe az, hogy milyen irányba állunk majd az életünk során. Azonban nem biztos, hogy az ő tanácsaik (vagy rosszabb esetben kényszerítő hatásaik) a legjobbak a mi szakmai utunk szempontjából. Kedves szülők! Sose akarjuk megmondani, hogy mi legyen a gyerekből. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy “már pedig édes kisfiam te könyvelő leszel….” De ez egy másik téma.

Az első dolog, hogy a saját tapasztalataikat akarják ránk vetíteni. Ha már az említett könyvelő példánál vagyunk. Egy nő először tanított, majd később totál irányt váltott és elkezdett könyveléssel foglalkozni. Ez neki nagyon jó volt, sokkal boldogabb volt, sokkal többet keresett, stb. Emiatt a kisfiát is próbálta erre az útra terelni, mert hát ha anyucinak jó volt, akkor jó lesz az a gyereknek is. A gyerek meg utálta az egészet. Túl sokan akarják olyan tanáccsal ellátni a gyermekeiket, aminek az illető karriercéljaihoz semmi köze nincs. Tipikus példák:

  • Minek mennél vissza gyerekvállalás után dolgozni, ha nem muszáj?
  • Egy év után meg fogod unni kisfiam ezt a hülyeséget…
  • Semmire nem fogod vinni így.

És még sorolhatnánk. A lényeg, hogy az emberek nem egyformák. Lehet, hogy a szüleink utálni fogják a döntéseinket, illetve azt a szakmát, amit választunk, de mi nem. És ez számít. Persze ha tényleg nagy marhaságot akarunk csinálni, akkor azért jó ha ránk szólnak 🙂

A másik pedig, hogy mindig a legjobbat akarják nekünk, ami persze nem baj, de emiatt az uncsi és “biztonságos” karrierutakat javasolják. Ez önmagában nem is probléma, de ha sokra akarjuk vinni, és szeretnénk valami izgalmasat csinálni, akkor bizony kockázatokat kell vállalnunk.

Úgyhogy fogadjuk el és hallgassuk meg a szeretteink tanácsait, de ne hagyjuk, hogy lenyomják a torkunkon az akaratukat 🙂

Karrierváltás előtti teendők

Szerző: | 2018-06-15

Váltani a karrierünkben rémisztő is lehet. Egyszerűbb lehet egy biztos helyen maradni, amivel már komfortosak vagyunk, és jól csináljuk ott a dolgunkat. Azonban néha a boldogság kulcsa pontosan az, hogy megtegyük ezt a lépést. Viszont ahhoz, hogy ezt sikeresen tudjuk megtenni, komoly előkészületeket kell tennünk. Ha nem tesszük meg ezeket, akkor nagy a veszélye annak, hogy ugyanúgy nem fog kielégíteni minket egy másik fajta munka sem.

Kövessük az álmainkat. Ez nagyon fellengzősen hangzik így elsőre, tudom… De ha jelenlegi helyünkön nem vagyunk boldogok, akkor valószínűleg amúgy is jönni fog egy váltás előbb-utóbb. Ehhez természetesen az első lépés az, hogy megálmodjuk, mi az ami boldoggá tenne minket. Mesélek egy példát a közvetlen környezetemből. A zenekarunk dobosa kiváló IT szakember, jól is keres vele, de nem igazán ez az élete. Viszont a zenélés, és a zeneiparhoz kapcsolódó dolgok azok, amiben igazán kedvét leli. Ezért csinálni fog egy zenei producer képzést a szabadidejében, és ha működik a dolog, ezzel fog foglalkozni.

Na de mit tehetünk a gyakorlatban. Kell egy jó stratégia, mert egyik napról a másikra egy karrierváltás nem fog megvalósulni.

Az első lépés az, hogy informálódjunk. Keressünk cégeket, akik az adott területtel foglalkoznak. Olvassunk az iparághoz kapcsolódó cikkeket, weboldalakat, könyveket, magazinokat, stb. Nézzünk utána alaposan a cégek tevékenységének, gyűjtsünk ki álláshirdetéseket is, és nézzük meg mik a trendi elvárások stb.

A következő lépés, hogy kezdjünk el network-ölni. Írjunk Linkedin-en olyan embereknek, akik azzal foglalkoznak, amivel mi is szeretnénk. Lépjünk be a közösségi médiában releváns csoportokba, fórumokba. Innentől már csak a felkészültségünkre van bízva az, hogy mit tudunk kihozni a connection-ökből 🙂

Ami szintén nagyon fontos, hogy értékelnünk kell magunkban azt, hogy mit vagyunk hajlandóak feláldozni ezért az egészért. Több idő a munkába járás, kevesebb a bér, munkabeosztás, fejlődési lehetőség, hosszú távú motiváció, stb. Hajlandóak vagyuk visszaugrani a szamárlétra legaljára azért, hogy újra kitanuljunk egy szakmát, és szenioritást szerezzünk benne?

Ezeket fontoljuk meg 🙂

Mit jelent a retention?

Szerző: | 2018-06-14

Írnék pár sort az ellenajánlat (retention) intézményéről. Nevezhetjük angolul retention-nek is. Igazából arról van szó hogy a munkáltatónk a felmondásunkat megpróbálja azzal meggátolni, hogy megemeli a fizetésünket. Magyarán szólva, ott tartanak minket.

Ez akár egy jó módja is lehet annak, hogy kicsikarjunk egy régen várt fizetésemelést. De azért ebben az esetben érdemes nagyon nagyon óvatosnak lenni. Elég hamar ki szokott derülni, hogyha csak erre játszunk, és ez rombolhatja a hitelességünket, korrektségünket.

Mindenki pénzből él, és nyilván a legmeghatározóbb dolog a munkahely-választás során általában a bér. De amit ebben az esetben tudni kell, hogy ha ezt az esetet nem kezeljük kellő korrektséggel, akkor nagyon hamar visszajuthat a hír mások fülébe a piacon rólunk.

Ha ilyen eset áll fent, hogy mégsem fogadunk el egy ajánlatot, mert a korábbi munkáltatónk “ráajánl” akkor a legjobb amit tehetünk, hogy felhívjuk a másik céget, és elmondjuk nekik kertelés nélkül, hogy mi történt. Ebben az esetben nem lesznek boldogak, mert keresniük kell tovább egy új jelöltet. De haragudni sem fognak, mert megértik (valószínűleg ők is ezt csinálnák).

Arra érdemes még ilyenkor odafigyelni, hogy a kiválasztási folyamat során mit válaszolunk arra a kérdésre, hogy miért szeretnénk válaszolni. Elég hülyén jön ki az, hogy ha elmondjuk, hogy nem szeretünk a jelenlegi helyünkön dolgozni, ezzel és azzal problémánk van, aztán végül 30 ezer plusz Forintért cserébe mégis inkább ott maradunk…. Ez elég visszatetsző tud lenni.

De nyilván az is, ha valaki csak úgy eltűnik, és nem lehet elérni majd. Jegyezzük meg, hogy bármit csinálunk Magyarországon, az egyszer valahol vissza fog köszönni. Ha felmegyek Miskolcon az Avasi Kilátóba, ellátok Győrbe. Kicsi az ország, mindenki ismer mindenkit, és főleg egy szakmán belül mindenki hallott már a másikról, van egy volt kollégája aki ismerni, stb, stb.

Na ez tipikusan az a helyzet, ahol szakmailag nagyon jól el lehet vágni magunkat, ezért csak ésszel ! 🙂

Tippek, hogy mindig be tudjuk fejezni időben a munkanapot

Szerző: | 2018-06-13

Történt már veletek olyan, hogy például megbeszéltetek meló után egy randit egy lánnyal/fiúval, aztán nem jött össze? Mert 5-ig tart a munkaidő, ti 5-kor ki is nyomtátok a monitort, vagy le is tettétek a szerszámot, de odajött a főnök vagy egy kolléga valamivel? Mindegy is mivel, a lényeg, hogy fél 6-kor lett volna a randi, de ti fél 6-kor még ott hallgattátok a főnök vagy a kolléga hülyeségét. Tuti volt már hasonló helyzet. Na erre az esetre itt van 4 dolog, amit érdemes megfontolni ilyen esetben.

  1. Győződjünk meg arról, hogy kinek mit jelent a nap vége. Mert ha azt mondják, hogy ezt nap végéig csináld meg az jelentheti azt, hogy a műszak vége előtt 1 órával már legyen kész, lehet az, hogy ma 23:59, vagy mindegy, csak legyen meg akkor is ha bent kell maradnod miatta.
  2. “Meg tudnád ezt csinálni nekem ASAP?” (As Soon As Possible). Na ezek is olyan dolgok szoktak lenni, hogy annyira azért nem fontosak a valóságban, mint amennyire eladják azt nekünk. Ha úgy gondoljuk, hogy ez még belefér majd másnap reggel a kávé mellé, akkor inkább halasszuk el.
  3. “Van még két perced?” Az a két perc sosem két perc. Alapvetés. Szóval csak akkor legyen két percünk, ha van húsz percünk 🙂
  4. “Kések 5 percet, bocsi” Erről is érdemes meggyőződni, hogy valóban 5 percre van-e. szóval ha valaki csak 20 perc múlva tud beesni, akkor azt nem kell várni. Majd akkor nyomunk egy catch-upot vele máskor, de ezért ne tartson fél 6-ig az a meeting. 🙂

ha nem lenne tippünk arra, hogy mi milyen kérdést tegyünk fel az interjún

Szerző: | 2018-06-12

Bizonyára mindenki tudja, hogy az állásinterjú (jó esetben) nem csak arról szól, hogy faggatnak minket, hanem mi is tehetünk fel kérdéseket a munkahelyről, a csapatról, a feladatokról, és még sok mindenről. Ez azért kiemelten fontos, mert nekünk is tudnunk kell, hogy megfelelő-e számunkra a pozíció. Emlékezzünk rá, hogy a jó állásinterjú egy kétirányú beszélgetés, nem pedig egy kihallgatás. Ezért mi is kérdezhetünk bátran, akár kicsit személyesebb jellegű dolgokat is!

Összeállítottunk nektek egy 51 kérdésből álló listát, ami segíthet beindítani a fantáziátokat.  A teljesség igénye nélkül, csak felsorolás szintjén, ötletelés gyanánt.

  1. Hogyan néz ki egy átlagos munkanap nagyvonalakban?
  2. Melyek a legfontosabb projektek vagy feladatok, amiket a lehető leghamarabb kell megoldani jelenleg?
  3. Be tudna mutatni egy konkrét projektet, amin dolgoznom kellene majd?
  4. Mik azok a kompetenciák, amiket a leginkább szükségesnek tartanak a jelöltben?
  5. Mi az a tulajdonság, ami sikeressé tesz valakit ebben a pozícióban?
  6. Milyen skill-ek hiányoznak a jelenlegi csapatban, amit szeretnének úgymond „feltölteni”
  7. Nagyságrendileg mekkora költségvetéssel kellene dolgoznom?
  8. Mit tart a legnagyobb kihívásnak a pozíciót betöltőre nézve?
  9. Ez a pozíció régóta létezik a cégnél, vagy csak mostanában lett létrehozva?
  10. Ön szerint a munkakörhöz tartozó feladatokban, felelősségi körökben várható változás az elkövetkezendő fél-egy évben?
  11. Számíthatok-e továbbképzésre, tréningre, tanfolyamra, amin részt kell majd vennem?
  12. Milyen képzési lehetőségek vannak a munkavállalók részére?
  13. Van-e lehetőség szakmai fejlesztésre, szintlépésre?
  14. Lesz-e lehetőségem a céget képviselni szakmai rendezvényeken, konferenciákon?
  15. Hol folytatja karrierjét az az ember, akinek a helyét szeretném betölteni? (óvatosan kérdezzünk)
  16. A pozíciót korábban betöltők hova jutottak, hova fejlődtek? Vállalaton belül maradtak, vagy máshova mentek át?
  17. Mik azok az eredmények, fejlődési tendenciák, amit az első egy hónapban szeretnének látni az új munkatárstól?
  18. Mik lesznek az elvárásaik egy és múlva az munkatárstól?
  19. Milyen a teljesítményértékelési rendszerük? Milyen gyakran kerül sor teljesítményértékelésre formálisan?
  20. Milyen skálák mentén, milyen mutatókkal történik majd a teljesítményem értékelése?
  21. Ön mióta a cég munkatársa?
  22. Változott-e az Ön szerepe, feladata amióta itt van?
  23. Ön hogyan került ide, mi vonzotta a céghez?
  24. Mivel foglalkozott korábban?
  25. Mi a kedvenc része a munkakörének? Mit szeret a legjobban csinálni?

8 tipp, hogy kíméletlenül kitakarítsuk a netes profiljainkat

Szerző: | 2018-06-08

Viszonylag régen írtunk arról, hogy miért és hogyan érdemes online megjelennünk. Igen, továbbra is megnézik a cégek, és valóban múlhat egy zsíros meló ezen. A hétvégén lesz időtök csinálni egy nagy rendberakást, ehhez itt van 8 pontba szedve a segédlet 🙂

  1. Állítsuk be privátra az oldalainkat/profiljainkat. Állítsuk be, hogy csak az ismerőseink láthassák. Illetve arra is figyeljünk oda, hogy kinek fogadjuk el a felkéréseit a csatlakozásra. Szakmai körökben érdemes megmaradni a Linkedin kapcsolatnál, az annak a platformja.
  2. Archiváljunk/töröljünk bejegyzéseket. Nem is feltétlenül kell törölni a bulifotókat, meg a béna instagram hülyeségeket. Archiválhatjuk is őket, vagy lementhetjük magunknak valahova törlés előtt. A lényeg, hogy amit már inkább kínosnak érzünk, azt távolítsuk el valahogy.
  3. Deaktiváljuk a régi account-okat. Biztos van köztünk olyan, akinek több facebookja van, több régi e-mail címe, stb… Amit nem használunk, azokat célszerű törölni, vagy teljesen letiltani, több okból is. Egyrészt minek, másrészt pedig mi van ha véletlenül ott akarnak elérni minket egy álommeló miatt. Jó ötlet saját magunkra rákeresni a Google-ön is, sok minden kiderülhet.
  4. Fotók. Sok magyarázatot ez sem igényel. Ha akaratlanul is bejelöltek minket béna buliképeken, akkor vegyük le a megjelölést. Ami pedig nem elég szalonképes, azt töröljük.
  5. Ha van a felületen bemutatkozó szöveg, biográfa, vagy valami, akkor ide ne túl “try-hard” módon, de azért írjunk be valami profi szöveget, hogy kik vagyunk mi 🙂
  6. Ahol lehet, állítsunk be URL-t. Linkedin-en és Facebook. Higgyük el, nagyon profin hat, jobban néz ki, és igényességet sugall.
  7. Ha posztolunk, akkor az jó ha szakmai jellegű, vagy valami érdekes téma, ami valamilyen úton-módon kapcsolódik a szakmánkhoz.
  8. Bónusz tipp: Kövessünk be kiemelkedő szakembereket, cégeket, és olyanokat, akikre felnézünk.

Mindig van aki többet dolgozik

Szerző: | 2018-06-07

Ugye ismerős az a helyzet, amikor valaki olyannal dolgozunk együtt, aki mindig azzal akar kitüntetődni, hogy minél többet dolgozik, milyen sokáig szokott bent maradni, mennyire sok dolga van… Amikor a szakmai mazochizmus összetévesztődik az elkötelezettséggel, és ezt még a főnök sem veszi észre, akkor még rosszabb a helyzet. Így mindig ők lesznek az elsők, a munka hősei, az igazi sztahanovok.

Nem mindig olyan rossz a helyzet, mint gondolnánk. Itt van néhány tipp arra, hogy hogyan kelhetünk versenyre velük.

Sőt nem is a versenyre kelésen van a lényeg. Egyszerűen csak ha érezzük, hogy hasonlóan kezdünk el viselkedni, jussanak eszünkbe ezek a gondolatok.

Priorizáljuk a munkánkat. Mérjük fel, hogy mi az, amit nem annyira fontos megcsinálnunk, és egyszerűen ne csináljuk őket. Bent maradni egy irodában nem kötelező általában. Ezért csak akkor tegyük meg, ha tényleg van értelme. Csak olyan dolgok miatt tegyük, ami tényleg fontos, és kell ahhoz, hogy a csapat előre haladjon.

Ne szálljunk olyan versenybe, amit nem is akarunk megnyerni. Ne akarjunk több energiát és effort-ot belerakni a munkánkba, mint a többi ember (mármint fölöslegesen sokat). Úgyis vesztünk, mert mindig lesz nagyobb sztahanov, és ha nyerünk is rövid távon, hosszú távon akkor is csak a kiégés vár ránk.

Lőjük be a határokat. Ne szóljunk bele más munkájába. Hagyjuk, hogy dolgozzanak a saját módjukon, nekünk is jó, ha nem magyaráznak bele….Tiszteljük egymás határait. Ha mindenki szeret túlórázni, nekünk attól nem kötelező.

Ne legyünk az előléptetések rabjai.  Az előléptetés jó dolog. De ne csak ez legyen a cél, ne váljunk a rabjává. A mai világban a karrier, az előléptetés, a titulus, a menedzser szó többet ér (sajnos) mint a nyugodt, biztos szakmai előrehaladás, és lelki béke.

Fókuszáljunk a lényegre. Ne vonja el a figyelmünket és a munkaidőnket olyan dolog, ami nem fontos. Ha van egy célunk, akkor minden energiánkat arra összpontosítsuk.

5 jele annak, hogy készen állunk a vezetővé válásra

Szerző: | 2018-06-05
  1. Igazából tulajdonképpen szeretünk kérdéseket megválaszolni. Képzeljük el, hogy a kollégánk odajön hozzánk, és váratlanul feltesz egy kérdést valami szakmai dologgal kapcsolatban. Hogyan reagálunk erre? Nyűgnek és macerának fogjuk fel? Semmi kedvünk hozzá? Vagy éppen valamilyen lehetőséget látunk benne? Örömmel válaszolunk? Fontos megjegyeznünk, hogy a vezetőség azzal jár, hogy a beosztottak folyamatosan kérdésekkel bombáznak majd minket. Ezért ha ez nem megy, akkor vezetőként se fog menni.
  2. Nem zavar, ha egy kis irányítási felelősséget le kell adnunk. Tudom mire gondoltok: “De hát ha főnök leszek, akkor pont hogy több kontroll lesz a kezemben, nem?” De…. De egy jó vezető akkor jó vezető, ha megfelelően tudja delegálni a feladatokat és a felelősségeket. És ha mindent saját magunk akarunk megoldani, és mindenkit “csak” irányítani, akkor nem leszünk jó vezetők.
  3. Kívánjuk az együttműködést. A heti team meetinget sem nyűgnek és kényszernek fogjuk fel, hanem szeretünk bemenni és brainstormingolni, megbeszélni a heti történéseket. Vezetőnek lenni nem lehet csak úgy, ha nagyon gyakran meetingelünk a beosztottakkal, ügyfelekkel, más vezetőkkel, stb. Ezért ha meetingen lenni nem szeretünk, akkor vezetni se nagyon fogunk szeretni.
  4. Már eleve úgy ismernek minket, mint aki megoldja a problémákat. Bárki bármit mond, aki menedzselni akar, annak problémákat kell tudni megoldani. Mindenfélét. Olyat is, amire nem is számítana. Szóval ha mindig másra akarjuk terhelni ezeket, akkor nem leszünk olyan jó leader-ek.
  5. Jobban érdekel mások sikere, mint a sajátunk. Ha a csapatunk egy tagja elbukik, akkor mi is elbukunk. Ha egy tagja jól teljesít, akkor mi is jól teljesítünk általa. (persze ne nyúljuk le az érdemeit 🙂

Ne hagyjunk nyomokat magunk után :)

Szerző: | 2018-06-04

Könnyű elárasztani az irodai/munkahelyi számítógépünk merevlemezét mindenféle fölösleges dologgal. Ebbe a hibába én is bele szoktam esni, ezért leírom, hogy miket töröljünk le. Így nem fogunk elveszni a sok sok fájl között, és nem veszi el a figyelmünket a valódi munkavégzéstől.

  1. Screenshotok. Én nagyon gyakran használom őket, infókat elküldeni, lementeni nem lementhető dolgokat, és még ezerféle dologra. De a végén már annyi van össze-vissza hogy nem férünk tőle. Vagy húzzuk be őket egy külön mappába, vagy a lomtárba. Nekem rendeszeresn megtelik velük az asztalom, és elég idegesítő már 🙂
  2. Régi dokumentumok: Persze vannak dolgok, amiket tárolni kell törvényileg is. De azért nem biztos, hogy a 2002-es ügyfél adatbázisra még szükségünk van. Csak a helyet foglalják, és sose fogjuk megnyitni őket. Ha nagyon kell, írjuk ki egy DVD-re, de nem lesz rá nagyon igényünk, csak arra jók, hogy ne találjuk meg közöttük a többi olyan fájlt, ami viszont kell.
  3. Letöltések: Na ez a legjobb. Ebből aztán annyi összegyűlik, hogy le se tudjuk görgetni a lista végéig az intézőt. És a legtöbb helyet ezek foglalják el. Itt nagyon sok tényleg a fölösleges dolog, és még vírus is lehet bennük.
  4. Appok, alkalmazások: HA tele van a gép nem használt alkalmazásokkal, programokkal, akkor gondolkodjunk el a létjogosultságukon a gépünkön. Csak lassítják a rendszert, értékes memóriát kötnek le. És szintén: minek legyenek ott?
  5. Jegyzetek: Én elég sok jegyzetet írok a gépen. De a végén már olyan könnyű elveszni közöttük.

 

Néha tegyük meg ezeket, könnyebb lesz az életünk tőle 🙂