Monthly Archives: június 2018

Miért fontos a bekerülés forrása?

Szerző: | 2018-06-29

Ez egy nagyon egyszerű kérdésnek tűnhet. Mégis sok embert megzavar, és néha nagyon rossz válaszok születhetnek. Itt van három tipikus eset, és hogy hogyan kerülhetjük el!

Ne félj bevallani, hogy egy barátod ajánlotta az állást.

  • Senki nem akarja, hogy azt gondolják róla, csak azért került be, mert ismer valakit a cégnél. Ezzel pedig semmi baj nincs. Egy ajánlott álláskereső beválására nagyobb az esély. Ha egy már a cégnél dolgozó kollégának van annyi önbizalma, hogy nyugodt szívvel ajánljon téged, akkor a munkáltatónál is nagyobb eséllyel indulsz. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy körbemagyarázod az egészet, nem adsz egyenes választ, pedig semmi rossz nincs benne.
  • Ehelyett mondd meg nyíltan és őszintén, hogy egy barátod itt dolgozik, és ő ajánlotta az állást. Semmi kivetnivaló nincs ebben, és az interjúztató is értékeli az őszinteséged.

Ne kezdj el monológot tartani arról, hogy miért ez álmaid állása.

  • A kérdés csupán annyi, hogy hogyan találtál rá erre az állásra. Ne engedd bő lére a választ, és ne ennél a kérdésnél akard meggyőzni őt arról, hogy te csak itt tudod elképzelni a jövődet, máshol nem is lennél képes dolgozni, stb. (úgysem fogj elhinni…) Persze az jó, ha látszik a lelkesedés rajtad, de ne rontsd el már az elején az egészet a túlbuzgóságoddal.
  • Egyszerűen mondd el, hogyan bukkantál az álláshirdetésre. Erre nem igazán van rossz válasz, olyan értelemben, hogy az újságban, egy barátod révén, az interneten találtál-e rá. Egy kis lelkesedést persze belecsempészhetsz a válaszba, mondjuk úgy, hogy „Az XY álláskereső oldalon találtam rá a hirdetett pozícióra, és nagyon megörültem ennek a lehetőségnek…” Vagy valami hasonló bőven elég.

Egyszerűen ne felejtsd el, hogy hol találtad a hirdetést.

  • Érthető, hogy minél hosszabb ideje keresel munkát, annál több helyre adod be jelentkezésedet. Több száz jelentkezést már nehéz észben tartani. Nem is kell mindent fejből tudni.
  • Én kétféle megoldást javaslok. Egyrészt ha meghívnak minket egy állásinterjúra, abból már tudni fogjuk, hogy melyik céghez milyen álláshoz tartozó felvételi elbeszélgetésre meggyünk. Ennek már elég információnak kell lennie ahhoz, hogy az interneten visszakeressük a hirdetést. Ezt tegyük is meg! A másik lehetőség, hogy beépítjük álláskeresési módszertanunkba az adminisztrálást. Készítsünk egy Excel, vagy akár papír alapú táblázatot, és amikor jelentkezünk egy állásra, írjuk fel a cég nevét, a pozíciót, és hogy hol találtuk a hirdetést. Sok fejfájástól kímélhet meg minket ez a módszer, és nem veszi el sok időnket.

Carreer Break?

Szerző: | 2018-06-28

Itt van öt eset, amikor valami lyuk vagy változás van az önéletrajzunkban. Adnék pár tippet nektek (csak úgy általánosságban), hogy melyiket hogy érdemes és hogy nem érdemes megmagyarázni.

Elküldtek minket. Sokaknak nagyon kellemetlen arról beszélni, hogy elbocsátották őket. Nagyon sok oka lehet ennek, de természetesen ha a saját hibánk miatt kellett megválni tőlünk, az a legnehezebb dió. De semmiképpen se hazudjunk, mert mindenki ismer mindenkit, könnyen kiderülnek a dolgok. De lehet, hogy csak simán leépítettek minket. A lényeg, hogy ne savazzuk az előző céget, ne álljunk negatívan a dologhoz. Inkább emeljük ki azt, hogy ott mit értünk el, mi volt a jó, és meséljük el őszintén a dolgot, szerintem azt többre fogják értékelni, mintha ködösítenénk.

Felmondtunk, és pl. elmentünk világot látni. Ilyen is van. Valakinek erre van szüksége. Nincs is ezzel gond. Itt érdemes inkább azzal kampányolni, hogy hogyan szolgálta az épülésünket mondjuk egy évnyi utazás. Ne arról meséljünk, hogy milyen nagyokat buliztunk, meg mennyit lustálkodtunk a tengerparton, hanem arról, hogy milyen kulturális értékeket ismertünk meg, milyen egyéb skillekkel gazdagodtunk, stb.

Ha visszamentünk tanulni. Van amikor úgy érezzük, hogy jó lenne még egy sulit megcsinálni, akár a már meglévő szakmai ismereteinket bővíteni, akár kicsit más irányba orientálódni. Ebbe könnyű belevinni egy pozitív csavart, mert ez összességében tudásvágyra, elhivatottságra utal. De az sem jó, ha az a kép alakul ki rólunk, hogy mondjuk a 30-as éveinkre sem tudtuk még kitalálni, hogy mit akarunk kezdeni magunkkal. Szóval ezt is a helyén kell kezelni.

Egészségi okok. Részletekbe nem bocsátkoznék most, mert egy és egy millióféle oka lehet, hogy miért kellett kisebb vagy nagyobb időt kihagynunk. Nem kell itt sem a mellébeszélés. Készüljünk fel egy tömör, egyértelmű magyarázattal, amit komfortosnak érzünk, és megosztunk akár egy HR-essel is.

Családi okok.  Van, hogy egy idős szülőről kell gondoskodnunk, vagy egy beteg gyermekről. Ezért egy cég, egy HR-es, egy főnök se kelthet rossz érzést bennünk azért, mert inkább a szeretteinkről gondoskodtunk, a karrierünk helyett. Szóval ebből nem érdemes ügyet csinálni ilyen szempontból. El kell mondani, hogy így jött ki a lépés, ez volt a fontosabb. Amennyiben nem dolgoztunk, de az iparági tudásunkat nagyjából szinten tartottuk alternatív úton, és nem estünk ki teljesen a realitásokból, akkor erre lehet hivatkozni. A végén még jól is jöhet ki, hogy mekkora szuperhősök vagyunk 🙂

Hogyan készüljünk fel egy értékesítői interjúra?

Szerző: | 2018-06-28

A legtöbb értékesítőnek eladni egy terméket vagy szolgáltatást simán megy. De egy újabb értékesítői pozícióra pályázni néha olyan, mint az a vevő, akit a legnehezebb meggyőzni… Itt van öt kérdés, ami segít felkészülni egy sales-es interjúra.

  1. Meséljen el egy esetet, amikor elvesztett egy üzletet! Minden értékesítőnek van elvesztett üzlete, ez elkerülhetetlen. De az sokat dob egy interjú eredményén, ha ezt belátjuk, és inkább optimizmussal értékeljük az esetet, mintsem másokra mutogatással. Az interjúztató azt szeretné tudni, hogy mit gondolunk, mi volt az oka, illetve hogy mit tanultunk az esetből. Az a jelölt mindig jobb, aki a hibáiból tanul, és nem másokra akarja hárítani a dolgot.
  2. Kérem, mesélje el nekem az egyik értékesítési folyamatát az elejétől a végéig! Itt nem egy laza ujjgyakorlatot kell bemutatnunk, hanem igyekezzünk olyat, ami nehéz eset volt, de sikeres. Itt arra keresik a választ, hogy mennyire metodikusan csinálunk végig egy komplex folyamatot, és hogyan keressük a megoldást a nehézségekre.
  3. Meséljen nekem a tervszámairól. Mivel banki értékesítőket keresek én is, azért pontosan tudom, hogy mennyire fontos ezt tisztázni. Mindenki értékesítési munka ösztönzéssel kell, hogy együtt járjon, ehhez pedig tervszámokat, targeteket kell felállítani. Az interjún az a jó, hogy a jelenlegiekkel tisztában vagyunk, és érthetően, összeszedetten el tudjuk mondani, hogy hogyan is állunk ezekkel.
  4. Ha már itt tartunk, mit gondol, milyen a jó ösztönző/jutalékrendszer? A cégek vagy azt csinálják, hogy alacsony alapbért adnak nagyon magas jutalékkal, vagy fordítva. Minden piaci környezet, szegmens, iparág, szektor mást diktál, úgyhogy nem mindenhol működnek ugyanazok az alapvetések. De a jelölt személyisége is nagyban befolyásolja, hogy milyen ösztönzési rendszert szeret. Amikor elmondjuk, hogy szerintünk hogy lenne jó, akkor pont arra kíváncsiak, hogy az ő struktúrájukba mennyire vagyunk beilleszthetőek, illetve mennyire vannak jó ötleteink az ösztönzőrendszerrel kapcsolatban.
  5. Hogyan szervezi meg egy átlagos munkanapját? Ennél a kérdésnél szabad unalmasnak lenni. A sales egy izgalmas munka, sok pörgéssel, de mindenhol lesznek unalmas napi rutin feladatok, adminisztráció, stb. Ezért itt jöhet az az uncsi válasz, hogy megvan a napi rutinunk, reggel leellenőrizzük az e-maileket, megcsináljuk amik kellenek, összekészülünk az ügyfél-találkozókra, kinyomtatjuk a szükséges dokumentumokat, stb. stb. A nap végén pedig lezárjuk a napi folyamatokat, elrendezünk mindent, előkészülünk a következő napra.

6 tipp, hogyha egy hirtelen jött helyzetet kell kezelni

Szerző: | 2018-06-26

Bekövetkezett, amire nem számítottál? Kirúgtak? Leépítettek? Megszűnik a cég? Szervezeti átalakítások miatt elbocsátanak?

Mit lehet ilyenkor tenni? Pánikba esni. Vagy megfogadni ezt a 6 tanácsot 🙂

  1. Legyünk biztosak benne, hogy nem vagyunk egyedül. Mással is megtörtént már, sőt lehet, hogy még egyszer meg fog velünk is. A lényeg, hogy nem csak mi lehetünk bajban, és ne próbáljuk meg előadni, hogy senki nem érti meg a problémánkat 🙂
  2. Higgadjunk le. Ilyenkor könnyű hirtelen felindulásból csinálni valami hülyeséget, de nem szabad. Emésszük meg a dolgot, dolgozzuk fel, és csak utána kezdjünk el bármit is cselekedni. Csakis tiszta fejjel szabad gondolkodni a további lépéseken.
  3. Kérjünk referenciát. A legrosszabb esetben szokott az előfordulni, hogy valami nagyon nagy balhé van. Nálunk is történt olyan, hogy elbocsátottak valakit, mert nem volt alkalmas egy munkára, de segítettek neki máshol elhelyezkedni, jó referenciát adtak róla. Ijesztő lehet ilyet kérni egy kirúgás után, de ha nem volt tényleg valami orbitális probléma, akkor a vezetővel vagy a HR-essel meg lehet beszélni:)
  4. Készüljünk fel azzal, hogy hogyan kommunikáljuk ezt az egészet az álláskeresés során. Biztos hogy fel fog jönni a téma, hogy miért hagytuk el az előző munkahelyünket. A lényeg, hogy a lehető legjobb fényben tüntessük fel a sztorit, de anélkül, hogy hazudnánk. ITt nagyon demokratikusan és diplomatikusan kell fogalmaznunk, bármi is volt az előzmény.
  5. Átmeneti állapot. Ha nem jön össze semmi, akkor azért átmeneti időre fogadjunk el olyat is, amiről tudjuk, hogy nem kell sokáig nekünk. Ezt vagy kezeljük diszkréten, vagy olyan helyet keressünk, ahol ez belefér 🙂
  6. Ne égessünk fel semmilyen hidat magunk mögött, és semmi esetre se vesszünk össze senkivel. Ha hibáztunk, akkor kérjünk bocsánatot, ha nem hibáztunk, akkor köszönjük meg a lehetőséget. Szűk a piac, mindig össze fog sodorni minket az élet a volt kollégákkal.

 

 

3 tanács az interjúra, ha az előző munkahelyünkön nem túl izgi tapasztalatokat szereztünk

Szerző: | 2018-06-25

Kedves Toborzó! Hogyan álljak neki az álláskeresésnek, ha eddig csak olyan munkám volt, ami nem igazán igényel semmilyen készséget, és nem adott nagyon mély tapasztalatokat szinte semmiben? (pl. eddig diákmunkán voltam csak)

Az első és legfontosabb, hogy az önbizalom nem kívülről, hanem belülről fakadó erőforrás. Az előző munkahelyünk ne csökkentse a saját magunkkal kapcsolatban az önbizalmat. Ha tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint a kávéfőzés meg az egyszer fizikai/betanított munka, akkor az már jó jel. Könnyű azt mondani, de hogyan készüljünk fel erre? Itt van 3 tipp nektek:

  1. Írjunk egy listát, hogy mi az, amiben jók vagyunk. Nyugodtan szedjük össze azokat a dolgokat, amik miatt jól érezzük magunkat, és pozitív tulajdonságnak tartjuk. A lényeg, hogy valósak legyenek, és tudjuk alátámasztani a hétköznapi életből vett példákkal ezeket. Ha már van egy ilyen listánk, attól eleve jobban fogjuk érezni magunkat, és könnyebb lesz mesélni is magunkról az interjún.
  2. Gondoljuk végig komolyabban a kevés tapasztalatot adó munkát. Könnyű azt mondani, hogy csak matricákat kell ragasztgatni a termékre a szalag mellett. De azért gondoljuk végig, hogy mennyire gondosan kell megszámolni őket, bedobozolni, lecsomagolni, előkészíteni a szállításra, figyelni a minőségre, stb. Szép megfogalmazással sokkal több felelősséget fel tudunk sorolni, mint ami egy egyszerű munkakör alapvető feladata.
  3. Potenciál. A potenciál nem abban rejlik, hogy mit csináltunk eddig, hanem hogy mire vagyunk képesek. A legjobb amit tehetünk, hogy az interjúztató igényeit megpróbáljuk felmérni, és azokra szabva elmondani, hogy mi mire vagyunk képesek, mi rejlik még bennünk azon kívül, amit az előző munkahelyen csináltunk, vagy nem csináltunk. Természetesen itt sem érdemes nagyot mondani.

Ezeket kell elengednünk, ha boldog/sikeres karriert szeretnénk

Szerző: | 2018-06-21

Egy dolgot nagyon fontos megjegyeznünk. Bármit szeretnénk is elérni az életben, azért cserébe valamit mindig fel kell majd adni. Van azonban három része ennek, amit nem is baj, ha feladunk.

  1. Más emberek véleménye, definíciója a sikerrel kapcsolatban. Általában mindenki egyet ért abban, hogy hogyan is néz ki a siker. Nem biztos, hogy egzakt módon meg van fogalmazva, de az emberek beszélgetéseiből, cselekvéseiből, döntéseiből tudunk rá következtetni. Ezzel csak az a baj, hogy eszerint a definíció szerint nagyon nagy többségünk egy katasztrófa. Nincs presztízzsel bíró munkánk? Nincs rengeteg pénzünk? Száz diplománk? De vajon tényleg ezt akarjuk? Hogy elvárásainak, standardjainak feleljünk meg? Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni, mert olyan mélyen a kultúránkba, szocializálódásunkba van épülve már… De ha sikerül, akkor nagyon felszabadító érzés tud lenni. Ehhez el kell jutnunk arra a szintre, hogy tudjuk kik is vagyunk és mit is jelent számunkra a siker (lásd korábbi cikkünket) Más emberek nem fognak a mi döntéseink következményeivel élni, mi miért élnénk akkor az ő értékeik szerint?
  2. Félelem az ítélkezéstől. Én hobbi szinten zenélek, de vegyünk most példának okáért egy olyan zenészt, akinek tényleg ez a hivatása. Valószínűleg mindig kérdezgetik a rokonai meg a haverjai, hogy “na, még mindig zenélsz?” Szegénynek biztosan mindig nehéz lehet elmagyarázni, hogy ez is munka. Főleg anélkül, hogy mindig csak furán néznének rá, azt gondolva, hogy: “miért nem csinál valami értelmeset…” Ez egy nagyon erős visszatartó erő, ami sokunkat gátol meg abban, hogy belevágjunk abba, ami tényleg érdekel minket, és tényleg szívesen csinálnánk. A lényeg, hogy nekünk senkit nem kell meggyőznünk arról, hogy amit csinálunk az fontos és érdekes. Az csakis ránk tartozik 🙂
  3. A múlt. Mindenkinek van múltja. Voltak benne jó dolgok is, meg rosszak is. Biztos szívesen emlékszünk vissza, amikor befejeztünk a sulit. De biztos volt már egy borzalmas főnökünk, vagy valami nagyon rossz döntésünk. Ezeket a rossz dolgokat azonban el kell engedni, mert ha túl sokat koncentrálunk erre, akkor a jövőnk kísértetiesen fog hasonlítani a múltunkra. Képzeljük el, hogy cipelünk már nagyon rég óta egy csomó fölösleges holmit magunkkal. Nincs rá szükségünk, de a múltunk hozzánk köti őket. Aztán egyszer csak megunjuk, és rájövünk hogy ez nekünk nem kell, és ledobjuk a földre. Ott hagyjuk, aztán megyünk tovább. Mennyivel könnyebb, hogy nem kell vele foglalkozni ugye? Ne rágódjunk sokat a rossz emlékeken 🙂

4 előnye annak, ha ügyfél-szolgálati munkát végzünk

Szerző: | 2018-06-20
  1. Fejlődni fog az érzelmi intelligenciánk. Természetesen minden munkával fejlődnek bizonyos skillek. Az ügyfélszolgálati munka során nyilván vannak kellemetlen helyzetek, amikor egész nap a telefonon lógunk, de szerintem bőven ellensúlyozza az a sok tapasztalat, amit eközben magunkra szedünk. Mivel nap mint nap kerülünk kapcsolatba emberekkel, akiknek a problémáit meg kell oldani, ezért óhatatlan, hogy többféle érzelmi állapotú (gyakran ingerült) ügyféllel kell dolgozni. Ez pedig azt vonja majd maga után, hogy a problémamegoldó és kommunikációs képességünk mellett az empátiánk is fejlődni fog, illetve könnyebben fogunk belelátni az illető érzelmeibe, és abba, hogy melyik reakcióra hogyan érdemes reagálni. (érzelmi intelligencia)
  2. Megértünk egy terméket/szolgáltatást egész részletesen. Annyi kérdést fogunk megválaszolni, hogy egy éven belül az adott terméket vagy szolgáltatást tök jól ismerni fogjuk, ami később akár ás irányba is lendítheti a karrierünket.
  3. Transzferálható készségeket fogunk szerezni. Mivel folyamatosan ügyfelezni fogunk, megérteni az igényeiket, elvárásaikat, ezért akár későbbiekben az értékesítői munkához is jó alapokat adhat. Mivel a terméket is ismerni fogjuk, és az ügyféligényeket is, ezért akár termékmenedzsment irányba is mehetünk majd. De éppen emiatt akár (ha van hozzá affinitásunk), akkor marketing irányba is jó lépés lehet.
  4. Belső kapcsolatok. Jó eséllyel nem fogunk tudni minden egyes embernek válaszolni, ezért vezetőkhöz vagy szakértőkhöz kell fordulnunk majd a megoldásért, főleg ha olyan az eset, ami vagy túl komplex, vagy túlmutat a hatáskörünkön. Emiatt nem csak tapasztalatot szerzünk, de jó kapcsolati hálót is tudunk építeni a cégen belül.

Nem kapunk semmilyen visszajelzést. Még mindig.

Szerző: | 2018-06-19

Nagyon sok oka lehet annak, hogy miért nem válaszol egy munkáltató a beküldött jelentkezésedre. Ebben a listában megpróbáljuk összegyűjteni a lehetséges magyarázatokat. Ezek között szerepelnek olyan indokok, amelyek a munkáltató hibái, olyanok, amelyek az álláskereső hibái, és olyanok is, ami egyszerűen a rendszer természetéből adódnak.

  1. Nem a megfelelő pozícióra pályázunk: Ha már régóta keresünk munkát, sokunkkal megesik, hogy kétségbeesésünkben olyan munkákat is megpályázunk, ami egyáltalán nem nekünk való. A munkáltató valószínűleg nem lesz ennyire elkeseredett és rákényszerült helyzetben, ezért tovább fog válogatni a sok-sok jelentkező között. Ilyen esetben ne lepődjünk meg. Különösen igaz ez arra, hogy megfelelő végzettség nélkül ne jelentkezzünk! (egyértelműnek tűnhet, ám mégis sok ilyen eset van.) Az egy dolog, hogy a szaktudásunk nincs meg hozzá, de sokszor jogilag sem szabályos a foglalkoztatás bizonyos végzettségek nélkül.
  2. Nem megfelelő a pályázatunk tartalma: Ez egy nagyon általános magyarázat, és sok minden beletartozhat. Egy rosszul megírt önéletrajz, egy gyenge motivációs levél, vagy egy előnytelen fénykép is okozhatja a válasz nélküli elutasítást. (Lásd erre vonatkozó bejegyzéseinket!)
  3. Hiányos pályázat: Győződjünk meg róla, hogy minden szükséges dokumentumot csatoltunk, és nem csak tartalmilag, hanem formailag is megfelel pályázatunk. Ha kérnek motivációs levelet, írjuk meg. Ha fénymásolat kell a diplomáról, ha meg kell jelölve lenni a bérigénynek, vagy erkölcsi bizonyítványt kell benyújtani, akkor ez legyen meg! Ha kizárólag Europass önéletrajzot kérnek, akkor CSAK olyat küldjünk! (Esetleg egy külön e-mailben elküldhetjük a sajátunkat is, de ennek üzenetében emeljük ki, hogy tisztában vagyunk kérésükkel, de ennek ellenére kiegészítésként szeretnénk ezt is eljuttatni.)
  4. Nem jó időpontban jelentkezünk: Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor küldjük be a jelentkezésünket egy céghez. Ez alatt több dolgot is lehet érteni. Ha péntek este küldjük el a cég képviselőjének e-mailcímére pályázatunkat, megnöveljük az esélyét annak, hogy mire legközelebb bejelentkezik, addigra a beérkező levelek listájának aljára csúszik üzenetünk. A hétvége alatt sok üzenetet kaphat, és lehet, hogy hétvégén nem nézi (mert nem munkaidő neki), és hétfőn már lehet át fog siklani rajta a tekintete. A másik nehézkes időpont az iskolai tanév vége, hiszen olyankor egyszerre sok végzett egyetemista, szakközépiskolás, és bármilyen egyéb új szakember kerül a munkaerőpiacra. Ilyenkor a munkáltatók is több emberből tudnak meríteni, ezzel pedig a mi esélyeink csökkennek.
  5. Nem előnyös a megjelenésünk az interneten: Korábbi bejegyzésünkben megoldásokat is kínálunk erre a problémára („Tedd rendbe az online fiókodat” címmel). A lényeg, hogy figyeljünk oda, mit és hogyan osztunk meg, mit lájkolunk, mit kommentálunk. Ügyeljünk a megosztási beállításokra, illetve, hogy ki mit láthat belőlünk. Minden munkáltató megnéz minket a Facebook-on, de akár a Google-be is beírhatja a nevünket és ránk kereshet. Kerüljük a politikai, vallási megjegyzéseket, illetve az erőteljes véleménynyilvánítást, valaminek a kritizálását, mert lehet, hogy a leendő munkáltatónk véleményét, értékrendjét sértjük meg tudtunk nélkül!
  6. A HR-esek leterheltek: Bár könnyű első körben rájuk terhelni mindent, azt azért tudnunk kell, hogy sok esetben minél nagyobb egy cég, annál több a dolga annak a kollégának, aki a toborzást és kiválasztást végzi. Általában nem csak ezzel foglalkoznak, hanem minden egyéb más munkaügyi adminisztratív és operatív feladat is őket terheli. Gondoljunk bele, hogy egy nagyméretű multinacionális vállalatnál, ahol eleve akár több ezren is dolgoznak, hány száz vagy ezer ember küldi el a jelentkezését nap, mint nap? Ha csak 1-2 percet szánnák egy pályázat áttekintésére, valamint ez alapján a válasz megírására (még ha automata körleveles rendszert használnak is) kiszámolhatjuk, hogy mennyi munkával jár ez. Egy kisebb cégnél pedig egyszerűen nincs kapacitás erre külön embert foglalkoztatni általában. Így tehát próbáljuk egy kicsit megérteni a másik felet is, neki is a háta mögött áll a főnöke. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez így jól van, de minden esetre ez is egy magyarázat.
  7. Van, ahol nem küldenek elutasító választ: Sok cég épít adatbázist. Gyűjtik a későbbi időkre is a jelentkezőket. Így nem ritka, hogy hónapok, akár 1-2 év múlva is jelentkezik a semmiből egy rég elfelejtett cég. Bár ilyen esetben inkább jellemző az, hogy egy automatikus választ kapunk, hogy „köszönjük, jelentkezését tároljuk, stb.”
  8. Lejárt hirdetések: Ez egy érdekes dolog. Egyrészt ne lepődjünk meg, ha lejárt hirdetésre küldött pályázatra nem kapunk választ. Másrészt viszont mégis jelentkezzünk ilyenekre. Nincs vele veszíteni valónk, de nem tudhatjuk sosem, mit hoz a jövő. Lehet, hogy lejárt a hirdetés, lehet, hogy betöltötték már a pozíciót, de megeshet, hogy két héten belül elbocsátják az illetőt alkalmatlanság miatt, vagy bármilyen hasonló ok miatt újra keresni fognak alkalmazottat, de nem hirdetik újra az állást. Az is előfordul, hogy a lejárt hirdetés ellenére egyszerűen még nem találtak megfelelő embert, és akár 2-3 hónappal később is nyitott lehet még a pozíció. Ezért jelentkezzünk olyan hirdetésre is, ami még nem túl rég járt le. (5 éves hirdetést azért inkább ne erőltessünk)
  9. Helytelenül gépelt e-mailcím, vagy nevek: Ez nagyon triviálisnak tűnhet, de HR-esként nem tudnám elmondani, hány olyan telefonhívással, postai levéllel, illetve személyes megkereséssel találkoztam, amelyben panaszkodtak, és fenyegettek, hogy miért nem válaszolunk, amikor ő elküldött mindent, amit kértünk, időre. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy a megadott e-mailcímet sikerült mellégépelni. Mindent ellenőrizzünk le többször! (ugyanígy a megszólítást, neveket, stb.) Ha a cég vagy a kapcsolattartó nevét elgépeljük, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem fognak válaszolni nekünk.
  10. Technikai okok: Előfordulhat, hogy a levelező rendszerekben elakad az üzenetünk, vagy a spam mappában landol. Megtehetjük, hogy egy kis idő eltelte után újra elküldjük (arra hivatkozva, hogy szeretnénk biztosra menni) illetve esetleg telefonon is kérhetünk erről megerősítést, ha úgy látjuk jónak.

Kinek a javaslatait érdemes megfogadni fiatalkorunkban a karrierünket illetően?

Szerző: | 2018-06-18

Az első karriertanácsok általában mindig a szülőktől származnak. Alapvetően ezeknek az embereknek tartozik a leginkább az érdekeltségébe az, hogy milyen irányba állunk majd az életünk során. Azonban nem biztos, hogy az ő tanácsaik (vagy rosszabb esetben kényszerítő hatásaik) a legjobbak a mi szakmai utunk szempontjából. Kedves szülők! Sose akarjuk megmondani, hogy mi legyen a gyerekből. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy “már pedig édes kisfiam te könyvelő leszel….” De ez egy másik téma.

Az első dolog, hogy a saját tapasztalataikat akarják ránk vetíteni. Ha már az említett könyvelő példánál vagyunk. Egy nő először tanított, majd később totál irányt váltott és elkezdett könyveléssel foglalkozni. Ez neki nagyon jó volt, sokkal boldogabb volt, sokkal többet keresett, stb. Emiatt a kisfiát is próbálta erre az útra terelni, mert hát ha anyucinak jó volt, akkor jó lesz az a gyereknek is. A gyerek meg utálta az egészet. Túl sokan akarják olyan tanáccsal ellátni a gyermekeiket, aminek az illető karriercéljaihoz semmi köze nincs. Tipikus példák:

  • Minek mennél vissza gyerekvállalás után dolgozni, ha nem muszáj?
  • Egy év után meg fogod unni kisfiam ezt a hülyeséget…
  • Semmire nem fogod vinni így.

És még sorolhatnánk. A lényeg, hogy az emberek nem egyformák. Lehet, hogy a szüleink utálni fogják a döntéseinket, illetve azt a szakmát, amit választunk, de mi nem. És ez számít. Persze ha tényleg nagy marhaságot akarunk csinálni, akkor azért jó ha ránk szólnak 🙂

A másik pedig, hogy mindig a legjobbat akarják nekünk, ami persze nem baj, de emiatt az uncsi és “biztonságos” karrierutakat javasolják. Ez önmagában nem is probléma, de ha sokra akarjuk vinni, és szeretnénk valami izgalmasat csinálni, akkor bizony kockázatokat kell vállalnunk.

Úgyhogy fogadjuk el és hallgassuk meg a szeretteink tanácsait, de ne hagyjuk, hogy lenyomják a torkunkon az akaratukat 🙂

Karrierváltás előtti teendők

Szerző: | 2018-06-15

Váltani a karrierünkben rémisztő is lehet. Egyszerűbb lehet egy biztos helyen maradni, amivel már komfortosak vagyunk, és jól csináljuk ott a dolgunkat. Azonban néha a boldogság kulcsa pontosan az, hogy megtegyük ezt a lépést. Viszont ahhoz, hogy ezt sikeresen tudjuk megtenni, komoly előkészületeket kell tennünk. Ha nem tesszük meg ezeket, akkor nagy a veszélye annak, hogy ugyanúgy nem fog kielégíteni minket egy másik fajta munka sem.

Kövessük az álmainkat. Ez nagyon fellengzősen hangzik így elsőre, tudom… De ha jelenlegi helyünkön nem vagyunk boldogok, akkor valószínűleg amúgy is jönni fog egy váltás előbb-utóbb. Ehhez természetesen az első lépés az, hogy megálmodjuk, mi az ami boldoggá tenne minket. Mesélek egy példát a közvetlen környezetemből. A zenekarunk dobosa kiváló IT szakember, jól is keres vele, de nem igazán ez az élete. Viszont a zenélés, és a zeneiparhoz kapcsolódó dolgok azok, amiben igazán kedvét leli. Ezért csinálni fog egy zenei producer képzést a szabadidejében, és ha működik a dolog, ezzel fog foglalkozni.

Na de mit tehetünk a gyakorlatban. Kell egy jó stratégia, mert egyik napról a másikra egy karrierváltás nem fog megvalósulni.

Az első lépés az, hogy informálódjunk. Keressünk cégeket, akik az adott területtel foglalkoznak. Olvassunk az iparághoz kapcsolódó cikkeket, weboldalakat, könyveket, magazinokat, stb. Nézzünk utána alaposan a cégek tevékenységének, gyűjtsünk ki álláshirdetéseket is, és nézzük meg mik a trendi elvárások stb.

A következő lépés, hogy kezdjünk el network-ölni. Írjunk Linkedin-en olyan embereknek, akik azzal foglalkoznak, amivel mi is szeretnénk. Lépjünk be a közösségi médiában releváns csoportokba, fórumokba. Innentől már csak a felkészültségünkre van bízva az, hogy mit tudunk kihozni a connection-ökből 🙂

Ami szintén nagyon fontos, hogy értékelnünk kell magunkban azt, hogy mit vagyunk hajlandóak feláldozni ezért az egészért. Több idő a munkába járás, kevesebb a bér, munkabeosztás, fejlődési lehetőség, hosszú távú motiváció, stb. Hajlandóak vagyuk visszaugrani a szamárlétra legaljára azért, hogy újra kitanuljunk egy szakmát, és szenioritást szerezzünk benne?

Ezeket fontoljuk meg 🙂