Minél többet dolgozunk, annál többet tanulunk. Mit ne csináljunk egy állásinterjún, hogy jöjjünk ki egy nehéz eset főnökkel, mikor alkalmas fizetésemelést kérni, stb. De vannak olyan fontos dolgok a karrierünkkel kapcsolatban, amik könnyen elvesznek a nagy tudás- és tapasztalathalmazban, amit felépítünk. Néha olyan alapvető dolgokról feledkezünk meg, amik szinte magától értetődők. Lássunk most erre 5 példát.
- A következő hibánk nem az utolsó lesz. Persze, mostantól minden más lesz. De azért mindig közbe jöhet egy baki, még a legnagyobb profiknál is. Nem azért, mert bénák lennénk. Hanem mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A legjobb amit tehetünk, hogy nem hisszük azt, hogy tökéletesek vagyunk, hanem elfogadjuk, hogy mindig közbe jöhet valami, és mindig hibázhatunk (mivel emberből vagyunk.) Ezeket nem lehet kivédeni. Elég, ha fel vagyunk készülve a nehéz helyzetekre
- Néha kérni kell azt, amit akarunk. Tök jó lenne, ha a főnökünk magától felajánlaná a fizetésemelést. Vagy csak úgy előléptetne minket. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A fizetésemelést kérni kell, és meg kell indokolni. Az előrelépést jelentő pozíciót meg kell pályázni. A legtöbb esetben ezek a dolgok nem hullanak az ölünkbe, hanem nekünk kell igényelni őket, és bizonyítani a rátermettségünket. Más nem találhatja ki a gondolatainkat azzal kapcsolatban, hogy mit akarunk. A legjobb amit tehetünk, hogy megtesszük.
- A szakmai boldogságért tenni kell. Sokszor irigykedünk azokra, akik mindig mosolyogva mennek el a munkahelyükről. Nem értjük, hogy vajon mi lehet a titkuk. Vajon ők tényleg sokkal tehetségesebbek, mint mi? Tényleg ennyivel szerencsésebbek? Vagy csak a kapcsolataik jobbak? Néhány ritka esetet kivéve a legtöbbször az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön, az kemény munkába kerül. Sokat kell ám tenni azért, hogy olyan pozícióba kerüljünk, amit tényleg szeretünk. Nekik minden bizonnyal sok rossz munkahelyük volt, sokat túlóráztak, sok plusz feladatot vállaltak, sokat tanultak a munka mellett is a szabadidőjükben, és még mellékállásuk is volt. Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen attól, amivel foglalkozik. De ezért tenni is kell.
- A siker időbe kerül. Egy csettintés alatt nem leszünk sikeresek. És a boldogság sem jön csak úgy magától egyik pillanatról a másikra. Ennek az elfogadása pedig nagyon nagy türelmet igényel. Mindenki szeretne azonnal gazdag lenni, főleg mi, magyarok. Nagyon ritka az, hogy egy nagy toronyugrás miatt eljönne a várt siker a karrierünkben. Gyakran hanyagoljuk el az apró, ám de annál fontosabb lépéseket, amik a sikerességhez vezetnek. Lehet, hogy ezek a kis apró dolgok most idegesítőnek, uncsinak és fölöslegesnek tűnnek, de sosem tudhatjuk, hogy később mennyire kifizetődő lesz. A legfölöslegesebbnek tűnő munkatapasztalat lehet az, ami később eljuttat minket a sikerhez. („Rómát sem egy nap alatt építették fel…”)
- A munka és a magánélet nem két külön, exkluzív dolog. Tök jól hangzik, hogy a munkát a munkahelyen tartjuk, elméletben. Viszont azt tudjuk, hogy nem így megy ez sokszor (okolhatjuk ezért a technológiát.) És ha a magánéletben problémák vannak, akkor az kihatással van a munkánkra is. De fordított helyzetben is igaz. Nehéz néha élvezni a szabadidőnket ha a munkahelyen gázos a helyzet, és sok a stressz. Nem tudjuk nem hazavinni a melót néha. De az nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot egyforma súllyal kezeljük, bármi is legyen a munka. A munkában töltött idő ugyanolyan fontos, mint a családdal töltött idő. Életünk nagy részét ez a két dolog teszi ki, (hiába akarunk, vagy nem akarunk dolgozni) Emiatt a munkában lelt boldogság ugyanannyira fontos, mint a szabadidőben, családban, barátokban szerzett örömforrások. Mindkét esetben törekednünk kell a lehető legjobbra, hiszen életünk szerves részeit képezi mindkét terület.
