Munkahelyi ultra fail-ok

  • Butaságot mondunk: Biztos előfordult már velünk, hogy hülyeséget mondunk. Ez mindenkiben benne van, így néha hajlamosak vagyunk nem is hozzászólni egy témához, pusztán ettől tartva. Nem akarjuk, hogy butának, hozzá nem értőnek vagy furának tartsanak minket. Senki sem tökéletes, néha mindenkinek kicsúszik olyan a száján, aminek nem kellett volna.
  • (Jó) ötleteink száma egyenlő a nullával: Nem sok félelmetesebb érzés van, mint amikor egy megbeszélésen vagyunk, vagy kérdeznek tőlünk valamit, és semmit nem tudunk rá reagálni. Főleg akkor, amikor kellene tudnunk reagálni valamit. Senki nem akar az a munkavállaló lenni, aki „nem ad hozzá semmit”. Se értéket, se ötletet. De jegyezzük meg, hogy a legjobb ötletek sosem akkor jönnek, amikor erőltetik őket, hanem a legváratlanabb pillanatokban!
  • Nem értünk valamit: Tök jó bemenni egy meetingre, amikor elkezd a moderátor mindenféle szakszavakkal dobálózni, érthetetlen dolgokról beszél, amiről mi még nem is hallottunk, stb. („Mivaaaan?!”) Attól, hogy mindenki bólogat, még nem jelenti azt, hogy ők is értik. A legjobb, amit tehetünk, az az hogy kérdezünk. Valószínűleg aki a beszélgetést tartja, irényítja, szívesen felhomályosít minket bármiről, mert neki is ez az érdeke. De ha már mindenki menne a dolgára ne kezdjünk el mindent megkérdezni újra 🙂
  • Véletlenül megbántunk valakit: Néha butaságokat mondunk, mint az első pontban. Néha olyan butaságot mondunk, amivel akaratlanul megbántunk mást. Ha pl egy beszámolón el akarunk sütni egy poént, előtte kérdezzünk meg valakit róla, hogy mi a véleménye. Illetve vannak olyan témák, amiket alapjáraton tabuként kell kezelni, amíg nem tudjuk mindenkinek a viszonyát róla!
  • Nem készülünk el mindennel időben: Mindenkit nyomasztanak a határidők. Ha nagyon el vagyunk havazva, akkor könnyű olyannak tűnni, mint aki nem képes a munkáját megszervezni magának. Ezt azonban a kívülállók úgysem fogják megérteni. De a következő nap, vagy a következő hét úgyis jobb lesz!
  • Nem ismerik el a munkánkat: Főleg ha valamiért nagyon keményen dolgoztunk, és az egész kínlódásért senki nem mondja azt hogy köszi. Vagy másnak mondják azt, hogy köszi! Na az a legkirályabb. Egy jó menedzser és egy támogató kollektíva ezt nem hagyja.
  • Rádiócsend egy kiküldött e-mail után: Főleg ha egy fontos témáról van szó. Nincs rosszabb, mint várni a visszajelzést (a recruitment biszniszben dolgozom, tudom :). Főleg, ha a mi munkánkat is feltartják ezzel. Először tegyük fel magunknak a kérdést. Biztosan a megfelelő e-maileket írjuk, a megfelelő stílusban, a megfelelő időben, a megfelelő embernek? Ha biztos, hogy nem a mi részünkről van a hiba, akkor próbálkozzunk telefonon vagy személyesen. Jöjjünk rá, kivel melyik módszer a működőképes.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További cikkek