Az interjúkon, amiken részt veszek, az egyik leggyakoribb indoka annak, hogy miért akarnak munkahelyet váltani az emberek, vagy, hogy mivel nem elégedettek, az a visszajelzés hiánya.
Visszajelzést, építő jellegű kritikát, értékelést adni nem egyszerű. Ennek több oka is lehet, de egy jó vezető tudja kezelni ezt a dolgot. A beosztottjai épülését szolgálja, hogy ha megteszi ezt. Nézzünk most néhány tipikus példát arra, hogy miért marad ez el sokszor.
- Nem akarják demotiválni az embereket, mert már így is túl vannak terhelve, sok a munkájuk, és ha kapnak valami kritikát (akár jó szándékkal is), akkor lehet, hogy még rosszabb lesz a helyzet.
- Nem biztosak abban, hogy teljes mértékben helytálló és valid az a visszajelzés, amit adni szeretnének. Lehet, hogy csak valami személyes dolog miatt gondolják úgy.
- A vezető annyira leterhelt, mentálisan és fizikailag is, hogy egyszerűen nincs ereje már ahhoz, hogy tényleg konstruktív és normális, építő jellegű visszajelzéseket adjon.
- Ha már egyszer megtették, hogy jeleznek valamit, és továbbra is ugyanazt csinálják / ugyanúgy viselkednek a beosztottak, akkor lehet, hogy azt fogják érezni, hogy ha egyszer nem fogta fel az illető, akkor másodjára sem fogja. Ez sem mindig megfelelő nyilván.
- Attól félnek, hogy az összességében jó munkát végző emberekben az fog berögzülni, hogy ő csak egy hülye főnök, aki mindig szekálja őket mindenért.
- Egyszerűen csak azt hihetik, hogy a beosztottak nem is akarnak kritikát kapni.
- Nem tudják elég konkrétan megfogalmazni a mondanivalójukat. Érzik, hogy van valami, amin változtatni kellene, de egyszerűen nem bírják mondatokba fogalmazni. Ennyire komplex helyzet is előállhat.
- Ha mondjuk kineveztek egy vezetőt a kollégák közül, akkor nehezen tudják kezelni, hogy a volt kollégáinak „okoskodjon”
- Nem akarják magukat kellemetlenül érezni. Visszajelzést adni nehéz, és kínos is lehet. Valaki ezt nem tudja kezelni, és meglátásom szerint az ilyen ember nem is való vezetőnek.
- Simán csak nem akarják, hogy rossz fejnek tartsák, vagy hogy kellemetlenül érezzék magukat a beosztottak. Bár ez empatikus személyiségre vall, ám mégis szükséges ezen túllendülni, mert így az egyének és a csapat fejlődése is megáll.
- Túlságosan tartanak attól, hogy a kritizálás miatt elveszíthetnek jó munkaerőt, vagy pedig felborítják a csapat egyensúlyát.
