Ez a bejegyzés most egy kicsit nem a munkavállaló oldaláról fog megfogalmazódni, de mégis érdekes, és tanúlságos lehet, és szerintem sokatok találkozott már ilyennel.
Mi a helyzet, ha megpályázunk egy pozíciót a cégünkön belül, de nem mi kapjuk meg. Vezetőként nehéz azt mondani, hogy „bocs, de nem te kapod a melót.” Külsős jelölteknek sokszor mondják ezt, ez az élet rendje, így megy a toborzás. De azért ha egy kollégádnak kell ezt mondani, az mindig nehezebb, és ingoványos talaj is. Mindenképp úgy kell ezt megtennünk, hogy a kolléga ne érezze úgy, hogy a cég nem foglalkozik vele. Ez egy potenciálisan veszélyes helyzet, mert sok kolléga ilyenkor szokott felállni.
- Semmiképp sem e-mailben tegyük meg a visszautasítást. Nagyon fontos, hogy vegyük a fáradságot (akár vezetőként, akár HR-esként) és egyeztessünk személyesen vele.
- Mindenképp egyértelműen és konkrétan mondjuk el, hogy miért döntöttünk úgy, hogy nem. Semmi sem rosszabb, mént az értetlen, tétlen tehetetlenség. Ezért mondjuk meg neki, hogy azért nem, mert még nem érzünk elég érettnek, még kellene 1-2 év tapasztalat, vagy szabályba ütközik, mindegy is, a lényeg, hogy mondjuk el neki őszintén, és ne maszatoljuk el a sztorit.
- Kérdezzük meg, hogy mi a célja. Nem mindig a legmegfelelőbb pozikra jelentkeznek a kollégák. Sokszor nem is tudják pontosan, hogy miről van szó, vagy félreértik a feladatokat. Ezért pontosan tisztázzuk velük, hogy ők mit akarnak csinálni, mit nem akarnak csinálni, és milyen lehetőségeik vannak.
- Próbáljunk meg kitalálni nekik valamit, hogy más feladattal tudunk-e nekik valamilyen fejlődési lehetőséget adni.
