Többünkkel is előfordulhat, hogy ilyen-olyan okokból akár 1-2 évre is kiesünk a munkaerő-piacról. Ennek a legnyilvánvalóbb esete a nőnél a szülési szabadság/GYES. De bármi más is lehet, akár betegség, akár családi okok, bármi közbe jöhet.
Az pedig nagyon izgalmas tud lenni, hogy az ember hogyan fogja magát visszavergődni a munkaerőpiacra ismét. Ez ijesztő is lehet, de a megfelelő felkészültséggel hamar vissza lehet rázódni a munka világába. Jó ha van már koncepciónk, és nem csak annyi a cél, hogy legyen valami melónk. Attól függően, hogy mennyi időre estünk ki, érdemes újra végig néznünk azt a szektort, amiben el kívánunk helyezkedni. Mi történt az elmúlt két évben? Változtak-e a politikák, a törvényi szabályozások, a piaci trendek, a technológiák?
A fő célunk az, hogy meggyőzzük a toborzót, hogy képesek vagyunk eredményesen visszatérni a munkába annak ellenére, hogy egy ideje már nem voltunk foglalkoztatva. Ilyenkor kemény önkritikával mérjük végig magunkat. Milyenek a képességeink, milyen a felkészültségünk, stb. mielőtt még belevágunk az álláskeresésbe, és elvállalunk állásinterjúkat. Minél magabiztosabbak vagyunk a tudásunkban, annál könnyebb lesz eladni magunkat.
Vicces, vagy sem, akár egy fél évnyi gyakornoki pozíció is segíthet bekerülni egy jó céghez.
Aztán nézzük meg, hogy milyen pozíció lenne számunkra reális és releváns. Vázoljuk a mi igényeinket, aztán vessük össze a piacon elérhető álláshirdetésekkel. Legyünk készek kompromisszumokra, mert ilyenkor nehezebb helyzetben vagyunk… Természetesen mehet a network-ölés is ezerrel. Felkereshetünk régi kollégákat vagy vezetőket (ha olyan a helyzet), vagy Linkedin, stb.
Az önéletrajzot ilyenkor célszerű egy kicsit másképp struktúrálni. Ha nagyobb lyukak vannak benne, akkor célszerű azt „elnyomni” egy kicsit több vagy részletesebb információval, és még több releváns tapasztalattal. Ebben az esetben a kísérőlevélnek is nagyobb a szerepe. Ebben kell meggyőznünk őket arról, hogy tényleg képesek és alkalmasak vagyunk a visszaállásra.
A lényeg, hogy álljon össze a kép, legyen koncepciónk, és lássuk reálisan a helyzetünket.
