Egész előző évben arra vártunk, hogy majd a következő év jobb lesz. Aztán realizáljuk, hogy semmi nem változott. Vannak ötleteink, hogy mit szeretnénk, meg hogyan tovább, de mindig visszatart valami. Jobb a biztos hely, vagy mindig megtalálunk valami ellenérvet. Emiatt lemaradunk valami jóról sokszor, mert túlgondoljuk ezeket a döntéseket. Persze kell, hogy megalapozott döntést hozzunk, de az se jó, ha túlkomplikáljuk. Itt van három jele ennek:
- Minden egyes alkalommal, amikor valami jó ötletünk támad a karrierünkkel kapcsolatban, eszünkbe jut, hogy lehet inkább mégse kéne… Ugye mi is éreztünk már így? Jött valami jó lehetőség, de aztán lebeszéltük magunkat róla, mert mi van, ha mégsem… De ahogy a csajozásról is szokták mondani, sosem fog sikerülni, ha meg sem próbálod 🙂 Szóval néha érdemes rizikót vállalni, és nem azon rágódni, hogy „de mi lesz, ha…”
- Ha az ismerősök/barátok/családtagok a karrierről kérdeznek, akkor mindig eltereljük a témát. Ilyenkor előfordul, hogy kerüljük a témát. Nem azért, mert nem tudunk mit mondani, és nem törrténik semmi. Hanem mert félünk attól, hogy hülyeségnek tartják majd a terveinket, kinevetnek minket, stb. Ha nyíltan beszélünk a terveinkről, lehetőségekről, akkor még lehet, hogy túlgondoljuk a dolgokat, de legalább beszélünk róla, és ezzel halad a folyamat a fejünkben 🙂
- HA folyamatosan keresünk és böngészünk, de nem nyomjuk meg a „jelentkezés” gombot. Ez annak a jele, hogy tudjuk, váltanunk kell. De mégsem tesszük meg konkrétan, csak nézelődünk. Ha valamit nagyon akarunk, azért úgyis tenni fogunk. Szóval vagy nem akarjuk eléggé, vagy túlgondoljuk 🙂
