Az álláskeresés egy nehéz játszma. Sokakat összezavar, hiszen egy nagyon bonyolult és komplex folyamat, ami szinte mindig kiszámíthatatlan. Mindenki szokott tanácsot adni barátainak, ismerőseinek, rokonainak az alapján, hogy ő hogy talált állást. A helyzet azonban az, hogy nincs két egyforma álláskeresési folyamat. Ami nekem bevált, az nem biztos, hogy másnak is be fog. Ezért nem lehet általánosítani, és bombabiztos módszereket mondani.
A számítógép és az internet korában az állásokat egy sor különböző módon, különböző stratégiákkal kereshetjük. Azonban kinek a tanácsát érdemes megfogadni, amikor az egyik ember azt mondja, hogy írjunk megköszönő e-mailt az állásinterjú után, a másik meg azt állítja, hogy ez butaság? Vagy az egyik szerint jó a CV fotónk, a másik szerint pedig le kéne cserélnünk? Nézzünk most meg öt olyan témát, ami a legtöbb ellentmondást szokta szülni!
- Az önéletrajz hossza. Biztosan hallottunk már ezerféle véleményt arról, hogy milyen hosszú legyen a CV. Vannak akik azt állítják, hogy mindent bele kell írni, és minél hosszabb annál jobb. Mert akkor fog látszani, hogy már mennyi mindent letettünk az asztalra. Van aki szerint viszont rövidnek és tömörnek kell lennie, és csak a releváns dolgokat kell tartalmaznia. (Szakértőként mi inkább ezt javasoljuk!) Ne legyen hosszabb két oldalnál. Ha ennél többet írunk, azt hamar meg fogja unni a HR-es. Azonban sokkal kevesebb se legyen, nehogy az járjon az eszükben majd, hogy „na de hol a többi része…?”
- Folyamatos telefonálás. Sokaknak nehezére esik megállni, hogy ne érdeklődjenek folyamatosan telefonon álláspályázatuk státuszáról. Persze, borzasztó, hogy szinte sehonnan nem jeleznek vissza, de nézzük meg az érme másik oldalát. Mi is megunnánk, ha naponta 500-szor kéne a telefonba azt mondani, hogy „szíves türelmét kérjük, még tart a kiválasztási folyamat!” Ha megadták a határidőt a jelentkezésig, és utána sem hallunk pályázatunk mibenléte felől, akkor érdeklődhetünk egyet telefonon. Ezen kívül nem érdemes sokszor zaklatni őket, mert ettől nem úgy fognak ránk tekinteni, mint aki szívvel-lélekkel elkötelezett az állás megszerzése iránt, hanem, mint aki borzasztóan idegesítő.
- Személyes bemutatkozás. Álláskeresők, de HR-esek is esküsznek a személyes bemutatkozásra. Ám valaki szerint nem szükséges ezt leírni. Általában az önéletrajzba nem is szokás leírni, inkább a motivációs levél szolgálja ezt a szerepet. Viszont, ha mondjuk e-mailben jelentkezünk, néhány sort írhatunk magunkról a levél szövegébe, amihez önéletrajzunkat csatoljuk. Azonban ne ismételjük magunkat, és ne is engedjük bő lére a bemutatkozást. Az önéletrajzunkból sok minden kiderül, ne kelljen többször is elolvasni a HR-esnek ugyanazokat az információkat!
- „Szóval enyém az állás?” A magabiztosság nagyon fontos egy állásinterjún. Tehetünk fel kérdéseket a végén, de ezzel a konkrét kérdéssel vigyázzunk. Inkább azt kérdezzük, hogy körülbelül mikorra várható eredmény, milyen módon fognak majd értesíteni. Ha abba a ritka és szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy már az interjún biztosan tudják, hogy minket akarnak választani, akkor arról tájékoztatni is fognak minket.
- Kitűnni vagy elvegyülni? Van, aki szerint ki kell emelkedni a tömegből, és feltűnőnek kell lenni a többi pályázó között. Van, aki viszont azt javasolja, hogy ne legyünk túlzottan hivalkodóak, és igénytelenül feltűnőek. Kétség kívül jó, ha egyedinek tűnünk álláspályázatunk alapján. A megadott szabályokat, normákat minden esetben kövessük. Ne trükközzünk, és ne akarjunk vicceskedni. Nyűgözzük le a tudásunkkal, stílusunkkal, a lehető legjobb CV-vel és kísérőlevéllel a leendő munkáltatónkat! Sok példát láttunk már arra, hogy valaki nagyon egyedi akart lenni, de ez az ízlésesség rovására ment.
Szóval összességében mit is tehetünk? Akár unalmasan hangzik, akár nem, de minden esetben keressük a lehetőségeinknek, vágyainknak, képességeinknek megfelelő munkát, írjuk meg a CV-t és a kísérőlevelet a legjobb képességeink szerint, valamint végig legyünk professzionálisak és hivatalosak.
