Manapság a csapból is a toborzás folyik, és sok cég arra helyezi a hangsúlyt. Azonban, mint tudjuk, a megfelelő munkavállalók megtartása is nagyon jó eszköze annak, hogy ne kelljen a cégeknek annyit toborozni. Bontsuk ki ezt a témát.
- Óriási idő és pénzpocsékolás, ha nem foglalkozunk eleget a munkavállalók megtartásának témájával. Igen, az önéletrajzok átnézése, a jelöltek felkutatása, a velük történő kommunikáció mind mind elpazarolt idő, ha azért kell csinálnunk, mert nem vigyáztunk egy kiváló kollégánkra, aki úgy döntött, hogy távozik. Egy munkavállaló pótlása átlagosan 6-9 havi bérének megfelelő veszteséget jelent. Ez az összeg tartalmazza, a HR jellegű költségeket is, (többek között a toborzó bérét is), illetve az új kolléga alacsonyabb produktivitása miatti profitkiesést is. Senki nem tud egy új munkahelyen egyből maximumon teljesíteni, általában ehhez hónapok kellenek. És ez a többi kolléga és a vezető idejét is elveszi, tehát indirekt költségekkel is számolni kell.
- Támogatás nélkül a legjobb jelöltek sem fognak maradni. Hiába van pénzünk arra, hogy a legjobb színvonalú toborzást csináljuk, ha utána a jelölt nem érzi, hogy fontos, hogy van értelme annak, amit csinál, és hogy nem elég támogató a környezet. Ráadásul mások is le fognak rájuk csapni, úgyhogy nagyon könnyen el tudjuk őket veszíteni.
- A fluktuáció ragályos. Legyünk őszinték, ha elkezdünk egy új helyen dolgozni, és azt vesszük észre, hogy a mellettünk ülő kolléga (aki a legszeniorabb a csapatban) is csak fél éve van ott, akkor az biztosan nem egy stabil csapat. Lehet ez a vállalati kultúra oka, az előrelépés hiányának is betudható, vagy bármi egyéb, miatt, de ha ez a jelenség fennáll, akkor nagyon nehéz utána kiiktatni, és folyamatosan nagy lesz a fluktuáció.
