Monthly Archives: január 2018

Ellenajánlat?

Szerző: | 2018-01-19

Írnék pár sort az ellenajánlat intézményéről. Nevezhetjük angolul retention-nek is. Igazából arról van szó hogy a munkáltatónk a felmondásunkat megpróbálja azzal meggátolni, hogy megemeli a fizetésünket. Magyarán szólva, ott tartanak minket.

Ez akár egy jó módja is lehet annak, hogy kicsikarjunk egy régen várt fizetésemelést. De azért ebben az esetben érdemes nagyon nagyon óvatosnak lenni. Elég hamar ki szokott derülni, hogyha csak erre játszunk, és ez rombolhatja a hitelességünket, korrektségünket.

Mindenki pénzből él, és nyilván a legmeghatározóbb dolog a munkahely-választás során általában a bér. De amit ebben az esetben tudni kell, hogy ha ezt az esetet nem kezeljük kellő korrektséggel, akkor nagyon hamar visszajuthat a hír mások fülébe a piacon rólunk.

Ha ilyen eset áll fent, hogy mégsem fogadunk el egy ajánlatot, mert a korábbi munkáltatónk “ráajánl” akkor a legjobb amit tehetünk, hogy felhívjuk a másik céget, és elmondjuk nekik kertelés nélkül, hogy mi történt. Ebben az esetben nem lesznek boldogak, mert keresniük kell tovább egy új jelöltet. De haragudni sem fognak, mert megértik (valószínűleg ők is ezt csinálnák).

Arra érdemes még ilyenkor odafigyelni, hogy a kiválasztási folyamat során mit válaszolunk arra a kérdésre, hogy miért szeretnénk válaszolni. Elég hülyén jön ki az, hogy ha elmondjuk, hogy nem szeretünk a jelenlegi helyünkön dolgozni, ezzel és azzal problémánk van, aztán végül 30 ezer plusz Forintért cserébe mégis inkább ott maradunk…. Ez elég visszatetsző tud lenni.

De nyilván az is, ha valaki csak úgy eltűnik, és nem lehet elérni majd. Jegyezzük meg, hogy bármit csinálunk Magyarországon, az egyszer valahol vissza fog köszönni. Ha felmegyek Miskolcon az Avasi Kilátóba, ellátok Győrbe. Kicsi az ország, mindenki ismer mindenkit, és főleg egy szakmán belül mindenki hallott már a másikról, van egy volt kollégája aki ismerni, stb, stb.

Na ez tipikusan az a helyzet, ahol szakmailag nagyon jól el lehet vágni magunkat, ezért csak ésszel ! 🙂

Nem mindegy, hogy miért emlékeznek ránk az álláskeresés során

Szerző: | 2018-01-18

Adunk nektek 9 tippet, hogyan hagyhattok mélyebb nyomot az álláskeresés során az emberekkel, akikkel a folyamat során találkoztok.

  1. Pontosság!

Nem kell már a találkozás előtt elrontani a magadról kialakult első benyomást azzal, hogy elkésünk akárhonnan. Nem csak egy állásinterjúról, de ha találkozunk valakivel, aki segíthet munkát találni, akkor is. 5-10 percet mindig számoljunk rá, így ha közbejön az út során valami, akkor legalább ennyi időnk van reagálni, kitalálni valamit.

  1. Rendes kézfogás!

Nem sok mindennel lehet úgy elrontani az első találkozást, mint egy béna kézfogással. Se túl erősen, se túl „döglötthalasan”, hanem tisztességesen, teljes kézzel, határozottan fogjunk kezet. Természetesen az alapvető illemtani szabályokat tartsuk be (férfi-nő, idős-fiatal, ki nyújtja először, stb.)

  1. Tiszta, érthető beszéd!

Az emberek emlékezetében meg fog maradni, ha kellemes a beszédstílusunk. Nem a velünk született hang a lényeg, hanem az, hogy hogyan használjuk. Ne motyogjunk, hadarjunk, se túl halkan, se túl hangosan ne beszéljünk. Tisztán, érthetően, szépen artikulálva!

  1. Válaszok hosszúsága

A pont jól eltalált hosszúságú válaszok adásával könnyen lenyűgözhetünk valakit. Az egyszavas és tőmondatos válaszok sem jók, és az se, ha nagyon hosszúra nyújtjuk a mondanivalónkat. A lényeget és a fontos dolgokat mondjuk el. Ami nem érdekli az illetőt, azt ne akarjuk ráerőltetni.

  1. Névmemória

Valaki nevének pontos megjegyzése alapvetően a tisztelet jele. Ezért nagyon fontos az álláskeresés során. Ha mégis bajban vagyunk a nevek megjegyzésével, itt egy tipp, ami segíthet: Amikor bemutatnak valakinek, és amikor elköszönünk az illetőtől, mondjuk ki a nevét:

  • „Üdvözlöm Péter, örülök, hogy megismertem!”
  • „Viszont látásra kedves Péter, öröm volt beszélni Önnel!”

Így könnyebben megragad a neve bennünk.

  1. Felkészültség

Minden interakcióra készüljünk fel megfelelően. Korábbi bejegyzéseinkben részletesen leírjuk, hogy mivel érdemes készülni egy állásinterjúra. De nem csak ilyen helyzetekre kell készülni. Egy meeting, egy konferencia, de akár egy baráti vacsora is ilyen lehet, ahol bármilyen munkakereséssel kapcsolatos téma, vay kérdés előjöhet. Egyszerűen csak legyünk felkészültek, ne lepődjünk meg, ha ilyen jellegű kérdésekre kell válaszolnunk.

  1. „Utómunka”

Minden esetben érdemes valahogy visszajelezni utólag azoknak, akikkel interakcióba kerültünk. Akármilyen apróságról legyen is szó. Néhány példa:

  • Köszönjük meg e-mailben, hogy fogadott minket a HR-es egy állásinterjúra, és szakított ránk az idejéből.
  • Ha valakivel együtt dolgoztunk egy projekten, értékeljük pozitívan a LinkedIn-en.
  • Egy konferencia vagy börze után írjunk egy rövid üzenetet azoknak, akikkel névjegykártyát cseréltünk. Fejezzük ki örömünket, hogy megismerhettük őket.
  • És egyéb hasonló, apró, kedves gesztusok.
  1. Ajánljuk fel segítségünket!

Ha vállalunk egy kis pluszt a munkahelyünkön, segítünk a kollégáknak, vagy egy szakmai meetingen megkérdezzük az újonnan megismerteket, hogy segítségükre lehetünk-e valahogy, akkor máris meg fognak jegyezni minket! Ehhez kétség sem fér.

  1. Legyünk konzisztensek!

Az egész bejegyzés arról szólt, hogy hogyan alakítsunk ki jó első benyomást. Azonban nagyon fontos az is, hogy ezt fent is tartsuk! Az előző pontokat következetesen tartsuk be a későbbiekben is!

Akármennyi a fizetés, úgyis elfogy. Jól osszuk be, ha megemelik :)

Szerző: | 2018-01-16

Éppen megemelkedett a fizetésünk, és azon agyalunk, hogy végre megvesszük magunknak azt a menő számítógépet, vagy elvisszük a párunkat abba a puccos étterembe, amibe mindig is szeretett volna elmenni, vagy esetleg évi egy helyett havi egyre emeljük a wellness-masszázsok számát. De lehet, hogy az emelés összegét inkább egy megtakarítási számlára gyűjtjük, amit később majd valami fontos dologra tudunk elhasználni.

Ezek közül egyik sem garantálja azt, hogy boldogabbak leszünk. Van azonban egy harmadik módszer is! Vehetünk magunknak időt. Igen, időt. A Washington Post-ban megjelent felmérés eredményei szerint azok az emberek boldogabbak, akik a plusz pénzt olyan dolgokra költik, amivel időt nyernek. Kiszervezik az életükből az olyan dolgokat, amiket nem annyira szeretnek, vagy nyűgnek tartanak, például takarítást vagy a boltba járást, de még akár ezer dolgot lehetne ide írni.

De miért hajlunk inkább afelé, hogy megvegyünk tárgyakat, ahelyett, hogy mondjuk a bankszámlánkat növelnénk? Hezitálunk, hogy pénzt cseréljünk el, ami egy kézzel fogható, mérhető dolog, időre, ami sokkal nehezebben megfogható. Mérhetőnek mérhető, de sokkal bizonytalanabb. Pontosan tudjuk, hogy mennyi pénzért mit kapunk. De nem tudjuk, hogy idővel mit kezdünk majd azzal a pénzzel, és ez bizonytalansághoz vezet.

De az idő pénz, szokták mondani. Miért ne költenénk olyan dolgoka pénzt, amivel időt nyerünk vissza magunknak? Ezt az időt pedig tölthetnénk olyan dolgokkal is, ami tényleg számít nekünk. Ez az idő jelenti a különbséget aközött, hogy reggel korán kelünk, vagy van még időnk kényelmesen elkészülni munka előtt, vagy hogy mikor esünk haza munkából, és a munka utáni teendőkből. Vagy, hogy nyaraláson is olvasgatjuk az-email-eket, vagy teljesen kikapcsolunk a munkából. Ezekre pedig van módszer, hogy megoldjuk. ÉS ha kell, fizethetünk is érte, mert lehet, hogy megéri….

Szóval gondoljuk át, hogy mire fordítjuk a legközelebbi fizetésemelésünkből bejövő pluszt.

Betegszabi, amikor nem is vagyunk betegek?

Szerző: | 2018-01-15

Hazudtátok azt gyerekkorotokban, hogy betegek vagyok? Odaraktátok a lázmérőt a radiátorhoz, hogy ne kelljen iskolába menni? Biztos ismerős az érzés.

A munka világában ez elég gyenge duma, de valljuk be, néha átfut az agyunkon az ötlet. Felnőttként tudjuk, hogy hazudni rossz dolog, és nyilván a munkából lógás sem előnyös a karrierünk szempontjából. De néha mégis előfordul, hogy egyszerűen muszáj otthon maradnunk. Nem megy, kész, ma nem vagyok képes bemenni, pedig nem is vagyok beteg. Na ilyenkor mit lehet tenni?

Amikor eszembe jutott ez a téma, egyszerűen nem tudtam hogy belekezdeni. Nyilván tudom, hogy hazudni nem jó. Nem is akarok emellett kampányolni. De azért mint azt ahogyan már megszokhattátok tőlem, a dolog nem ennyire fekete és fehér 🙂

A köznyelvben használatos kifejezésekkel élve, van betegszabi, sima szabi, nyaralás, stb. Vehetünk ki sima szabit ha orvoshoz megyünk, vehetünk ki betegszabit is, és mégse megyünk orvoshoz, meg lehet oldani ezeket a dolgokat. Szóval nem mindig kell arra kikérnünk bármilyen szabit, amit valójában csinálunk.

Valahol ezek a dolgok a bizalmon alapulnak, de valahol orvosi igazolást kérnek. Főleg ott, ahol home-officera nincs lehetőség. ŐK könnyebb helyzetben vannak.

Na de a lényeg. Nekem az az őszinte véleményem, hogy ha kezdünk kiégni, akkor az bőven elég indok egy szabadnapra. Igen, akár betegszabira is! A mentális egészségünket célszerű ugyanúgy kezelni, mint a fizikai/biológiai egészségünket. Ezért ha besokalltunk, és csak azért mennénk be, hogy kiakadjunk/sírjunk/pánikoljunk, akkor valóban lehet, hogy célszerű egy napot pihenni. Egy jó vezető ezt meg is érti. De itt jön az érme másik oldala.

Azért ilyenkor persze ott van, hogy a vezetőnkre és kollégáinkra hárítunk feladatokat. Szóval emiatt nem is érdemes erről hazudni.

Javaslatom az, hogy egyszerűen mondjuk meg egyenesen, hogy mi a helyzet. Ha elég megértő a kollektíva, akkor belátják, hogy nekik is lehet szükségük ilyen fajta segítségre. A legjobb amit tehetünk, hogy előre (vagy utólag) bepótolunk valamennyi munkát, és később is megpróbáljuk “kárpótolni” a csapatot. (egy kávéval, egy szívességgel, kis plusz munkával).

Kell néha az az egy nap, és amíg nem élünk ezzel vissza, addig szerintem nem is gond. De nem éri meg hazudni.

Azoknak, akik feltétlenül külföldön szeretnének dolgozni

Szerző: | 2018-01-11

A globalizációs jelenségek ellenére, a vállalati kultúra korántsem egységes világszerte. Bangladestől a Bermudákig, a kulturális identitás erős marad, és kiváltja az emberekből, hogyan dolgozzanak és hassanak egymásra. Ha arra készülünk, hogy külföldön vállalunk munkát, tanácsos alaposan felkészülni a kulturális sokkra.

A vállalatok előnyt látnak abban, hogy embereket küldenek külföldre meghatározott munkafeladatok elvégzésére. Lehet, hogy különösen sikeresek voltunk a területünkön, és a vállalatunk azt szeretné, hogy az egyik nemzetközi ágazatban is bizonyítsunk. Esetleg a szervezet úgy látja, hogy a személyzetének időről időre új perspektívát kell kapnia. Vagy lehet, hogy áthelyezést kértünk, szívesen megismernénk új kultúrákat és megtapasztalnánk különböző életmódokat, vagy egyszerűen csak menekülnénk az otthoni időjárástól!

Bármi is legyen az oka az elköltözésnek, az országok vagy kontinensek változtatása kihívást jelent. Ebben a cikkben kiemeljük a fő problémákat, amiken szükséges elgondolkodnunk, ha külföldre szeretnénk menni, és felajánlunk néhány praktikus tanácsot, amik segítenek elsimítani az utunkat, mind az itthoni munkahelyen és odakint.

Az itt felsorolt tanácsok különösen érvényesek, ha hosszú távra tervezzük a külföldi munkavégzést.

Mi vár ránk?

Néhányan úgy vélik, hogy elköltözni egy új országba, különböző kultúrával és anyanyelvvel, nem is olyan nehéz, azonban általában 3-6 hónapba telik, hogy otthon érezzük magunkat egy új helyen. A tartózkodás elején nem szokatlan megtapasztalni a csalódottság, zűrzavar és a magány érzését, és kételkedni abban, hogy vajon jó döntést hoztunk-e. Lehet, gyakran fogunk nosztalgiázni az otthoni dolgokról. Még ha utáltunk is otthon élni, akkor is nagy valószínűséggel honvágy fog gyötörni minket.

Mielőtt elmegyünk, végezzünk kutatást!

Csökkenthetjük a lehetséges stresszt, fejfájást és zavarodottságot, (amik egy új kultúrába költözés velejárói), azzal, hogy a hagyományok és normák kutatásával töltünk egy kis időt, mielőtt elmegyünk. Egymás kultúrájának megértése a kulcs!

Ha egy nagyobb városba vagy, fővárosba költözünk, az internet az információk legjobb forrása. Ha valaki a vállalatunktól már elhelyezkedett ott korábban, lépjünk kapcsolatba vele. Különösen, ha nem egyedül utazunk, hanem a családunk is, akkor tudni kell a helyi egészségügyi létesítményekről, iskolákról, és egyéb lényeges infrastrukturális lehetőségektől. Ha a munkáltatónk nem biztosít számunkra gépjárművet, akkor valószínűleg kutatnunk kell a helyi autóvásárlás lehetőségeiről, pro és kontra érveiről.

És ne felejtsünk el elolvasni néhány általános útikönyvet sem! Apróságnak tűnhet, de érdemes felkészülni arra, hogy nem mindenhol ugyanolyanok a konnektorok. Nem kellemes úgy kiutazni Japánba, hogy nem tudjuk bedugni a telefonunkat vagy a laptopunkat tölteni, mert sehol nem kapunk megfelelő átalakítót.

Elköltözésünk ideje

Ha az elköltözés idejét mi választjuk meg, alaposan fontoljuk meg, mikor akarunk menni. El szeretnénk kerülni, hogy egy esős időszak elején érkezzünk meg Indiába, vagy amikor a hőmérséklet a legmagasabb a Közel-Keleten? Apróságnak tűnhetnek, de érdemes átgondolni.

Tanuljuk meg a nyelvet!

Még akkor is, ha az anyanyelveden dolgozol majd és honfitársakkal leszünk napi kapcsolatban, a kint tartózkodásunk sokkal eredményesebb, ha a helyi nyelv tanulásába fektetünk némi időt. Próbáljunk meg akár egy nyelvtanfolyamot is elvégezni mielőtt elmegyünk, ha másért nem, csak az alapvető, egyszerű, hétköznapi dolgok miatt, mint a köszönés vagy a bevásárlás.

Ragadjuk meg az új nyelvet, amint megérkeztünk és használjunk ki minden lehetőséget a gyakorlására, az első taxis utazástól a reptértől, vagy az első találkozásnál az iroda recepcióssal. Le kell győzni a kezdeti feszengést. Ez egy másik nyelven való megszólalásnak a kulcsa.  Gyorsabban fogunk fejlődni, ha a mélyvízbe dobjuk magunkat (teher alatt nő a pálma). Meg fogjuk tapasztalni, hogy ha anyanyelvükön szólítjuk az embereket, akkor szinte biztosan tiszteletet vívunk ki, és így a beilleszkedés is könnyebb lesz. Talán még olcsóbban is hozzájuthatunk a gyümölcsökhöz a helyi piacon!

Ha nem több évre, esetleg örökre költözünk ki, akkor is érdemes a nyelvvel foglalkozni. Egy év alatt egy kis energiaráfordítással szinte bármelyik nyelvet megtanulhatjuk, és adott a lehetőség a gyakorlásra is. Később, ha újra itthon vállalunk munkát hatalmas előnyökhöz juttathat egy idegen nyelv ismerete, főleg ha egy ritkábban beszélt nyelvről van szó, és nem az angolról vagy németről.

Külföldön élni, természetesen, egy kitűnő lehetőség a gyermekünk kétnyelvűen való felnevelésére. Használjuk ki, és támogassuk őket ebben.

Alkalmazkodjunk az új munkahelyi környezethez!

A legsikeresebb nemzetközi vállalatok azok, akik ügyelnek arra, hogy összhangban legyenek a helyi szokásokkal. Ez szintén igaz azokra az egyéni vállalkozókra, akik nekik dolgoznak! Itt van néhány kulcs terület, amivel tisztában kell, hogy legyünk.

Időzítés és pontosság!

Néhány kultúra törekszik a pontosságra, amíg másoknak sokkal lazább a megközelítése az időhöz. Néhány mediterrán és ázsiai országban szükségünk lehet a türelmesség művészetét gyakorolni, amikor megbeszélésekre kerül a sor. De Japánban vagy Németországban eszünk ágába se jusson késni!

Feszültség a helyi és nemzetközi személyzet között

Ügyeljünk arra, hogy néhány helyi alkalmazott rossz néven veheti azt a tény, hogy a külföldi kollégáik dollárban keresnek, amíg ők a helyi, gyakran változékonyvalutában. Ha elég szerencsések vagy ahhoz, hogy egy bőkezű nemzetközi csomagban legyünk, próbáljunk meg nem büszkélkedni az előnyökkel a helyi munkások előtt, akik talán rosszabb anyagi körülmények között vannak.

Ha mondjuk keresztényként egy arab céghez megyünk dolgozni, nagyon figyeljünk nem csak a vallási, de az egyéb kulturális különbségekre, mint például az ünnepek, szertartások, öltözködés stb. Mindkét fél tartsa tiszteletben a másik hagyományait, mi ezt valljuk.

Evés, ivás

Lehet, hogy megkínálnak minket egy étellel, amit nagyon nem kedvünkre valónak találunk. Például, ha vegetáriánusok vagyunk olyan kultúrákban, ahol a hús a legfontosabb fogás, akkor gyakran kell majd döntenünk aközött, hogy örömöt okozunk a házigazdának vagy ragaszkodunk a saját elveinkhez. Amennyiben valami olyat kínálnak nekünk, amitől biztos, hogy rosszul lennénk, akkor nagyon udvariasan utasítsuk vissza, és eszünkbe ne jusson fintorogni, vagy megkérdezni, hogy ezt ők hogy bírják megenni. Még mindig jobb illedelmesen elutasítani egy tál sült hernyót Ázsiában, mint magunkba erőltetni, utána pedig, ugyanazon az útvonalon visszajuttatni…

Különösen fontos kérdés az alkohol. Van ahol egyenesen szentségtörés, van ahol elfogadott, de nem jellemző, és valahol a kultúra szerves részét képezi (természetesen nem a munkahelyen). Szintén az alapos tájékozódást ajánljuk!

Szervezeti kultúra

A vállalati struktúra lehet, hogy sokkal hierarchikusabb, mint amilyen nálunk, akár ugyanazon a szervezeten belül is. És azt is megfigyelhetjük, hogy a nőket nem mindenhol egyenrangúan kezelik. Ha itthoni cégünk küld ki, akkor valószínűleg be tudjuk szerezni a megfelelő információkat ezzel kapcsolatban. Ha egy teljese új cégnél vállalunk munkát, akkor az internetes fórumokon tudunk megfelelő információhoz jutni.

Illeszkedjünk be!

A legtöbb nagyvárosban találhatunk egy nagy külföldi közösséget, ami a mi nemzetiségünket tömöríti. Általában nagyon könnyű egy ilyen csoport részévé válni, ami mindig hajlandó lesz elfogadni az új tagokat. Gondoljunk bele a hatalmas londoni magyar közösség, a rengeteg máltai vendéglátós magyar, vagy a németországi magyar ipari munkások esetére. A Facebook-on könnyen megtalálhatjuk ezeket a csoportokat, és érdemes a tagjává válni.

Ha szívesen merülünk bele a helyi kultúrába, akkor vegyük szemügyre, mit csinálnak a helyiek szabadidejükben és gondoljuk át, hogyan csatlakozhatnánk hozzájuk.

Tárgyalhatunk-e bérről, ha már az álláshirdetésben konkrétan leírják, hogy mennyi az annyi?

Szerző: | 2018-01-10

A bértárgyalás mindig kényes kérdés. A jelölt attól fél, hogy elbukja a jó lehetőséget, ha túl magas összeget mond. De tapasztalatból mondom, hogy a cég is ugyanannyira fél, hogy elveszíti a jó jelöltet azért, mert nem tudja megfizetni a tudását és piaci értékét. Úgyhogy csak akkor lesz szerződés a dologból, ha a két érdek pont találkozik, vagy legalábbis közelít.

Beszéljünk most egy olyan esetről, amikor már a hirdetésben is le van írva konkrétan, hogy mennyi a havi bér, is mit tartalmaz a csomag (láttunk már ilyet.) Vajon ilyenkor van mód arra, hogy mégis többet harcoljunk ki magunknak? Van értelme ilyenkor egyezkedni a céggel még?

Itt is két lehetőség van. Vagy konkrét a szám, vagy pedig sávosan van meghatározva. Ha sávos, akkor érdemes alátámasztani tényekkel, hogy miért érjük meg nekik a felső határt. Például ha a hirdetésben csak két év tapasztalatot kérnek, de nekünk már majdnem négy van, akkor ez jó kiindulási alap lehet.

Ha konkrétan meg van határozva, hogy teszem az 300.000 Ft. a bruttó alapbér, akkor is érdemes tárgyalni a dologról (a versenyszférában legalábbis, sajnos a közszféra kötöttségét ismerjük) A legtöbb estben ez a 300.000 Ft. azt jelenti, hogy 270.000 – 330.000 között. Persze van amikor tényleg szabályzat szerint ennyi van és kész, de általában költségkerettel dolgoznak a cégek, így van mód a változtatásokra. Attól is függ, hogy mennyire hiányzik az ember a cégnek, mennyire speciális tudást igényel, és még ezer meg egy verzió. Bajunk nem lehet abból, ha egyszerűen csak beszélünk erről a dologról.

Érdemes információkat szerezni arról, hogy mennyit érhetünk reálisan a piacon, más hasonló jelöltek mennyit kereshetnek, és így tovább.

A legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy mivel tudjuk alátámasztani azt, hogy mi többet érünk, mint a megadott összeg. Ha ezt objektíven, tényekkel karöltve hitelesen bizonyítani tudjuk, akkor lehetséges, hogy ennél magasabb bérben is meg tudunk egyezni.

Ha pedig eljutottunk oda, hogy tényleg ennyi van és kész, nem lehet egyezkedni, akkor is lehet gondolkodni béren kívüli juttatásokban, amikkel érdemes még futni egy kört. (szabadnapok, kafetéria, oktatás, tréning, részesedés, bármi hasonló)

 

A világ legőszintébb motivációs levele

Szerző: | 2018-01-09

Ezt senki ne vegye mintapéldának, de azért a valós helyzetről bár eltúlozva, de mégis reál-komikus képet fest a motivációs levelek körüli világról (sajnos)

“Tisztelt címzett, aki érdekelt lehet!

Igen, így kezdtem a címzést. Mert még kínlódhatnék kb. 5 percig a LinkedIn böngészésével, mire kitalálom, hogy ki is a terület vezetője vagy a HR-es.

Szóval. Azért keltette fel az érdeklődésemet ez a munka, mert utálom a mostani főnökömet. Ja, vagyis bocsi, igazából úgy értettem, hogy nem fogom elérni a tervszámot/célt az évben, és hamarabb le kell lépnem, minthogy engem kirúgjanak. Meg azért is tetszik, mert bruttó 30 ezer forinttal többet fizet mint a mostani.

Tudom, tudom, Ön azt akarja tudni, hogy miért engem, Jelölt 546-ot vegye fel a 1362 közül. A jó hír az, hogy csatoltam az önéletrajzomat is, amiben jó kis vázlatpontokban össze van foglalva, hogy miket csináltam. És annyira menő vagyok, hogy a LindeIn profilom URL-jét is beleraktam. Mert én annyira egyedi vagyok. Ja nem, csak azért raktam bele mert kérték.

Jaaaa meg persze nagyon tetszik az, amivel a cég foglalkozik. mondjuk úgy tízes skálán tizenhárom. Olvastam egy cikket, amiben leírták, hogy a cég hogy oldott meg egy problémát. Vagy legalábbis asszem…. De ez fúúú mennyire feltüzel, hát én itt akarok dolgozni.

Azt elfelejtettem mondani, hogy

#csapatjátékos #kiválókommunikációsképesség #problémamegoldóképesség ja meg még dobjuk be a biztonság kedvéért hogy #gyorsantanulás

Na mindegy is, valószínűleg ezen a ponton csak egy szemetesládába dobálom a soraimat, szóval szerintem itt elég is befejeznem. Ha attól fél, hogy eltűnök, akkor ne féljen, mert hetente fogok egy becsekkoló e-mailt írni Önnek kedves Tisztelt Címzett.

Alig várom a nagy fekete lyukat, amiből semmi nem lesz.

Üdvözlettel:

Jelölt #546.

Bakik a pályázás után

Szerző: | 2018-01-08

Nagyon jól megírtuk az önéletrajzunkat már, és annyira személyre szabtuk a motivációs levelünket az adott álláshoz, hogy azt elmondani sem lehet. Utánajártunk a cégnek, mindent megtettünk, ami tőlünk telik. Már csak a „jelentkezés” gombot kell megnyomnunk, és kész is vagyunk. De mi az, amit elronthatunk? Itt van három dolog, amit jó, ha észben tartunk, miután elküldtük a jelentkezést!

  1. Figyelmen kívül hagyjuk a jelentkezés leadását követő utasításokat.

Ha a hirdetésben azt írják, hogy: „Kérjük, ne keressen telefonon!”, akkor tényleg ne tegyük. Valószínűleg nem véletlenül írták oda. Mindig figyelmesen olvassuk el a hirdetés végét is, mert lehetnek hasonló, fontos információk ott. Persze a józan paraszti ész azt diktálja, hogy hívjuk fel a figyelmet magunkra az álláskeresés során. De ebben az esetben a telefonos érdeklődés csak hátráltatni fog minket. Sose ragaszkodjunk sokáig egy jelentkezésünkhöz, ha nem hívnak, akkor haladjunk tovább, és engedjük el azt a lehetőséget. Ha tényleg megöl minket a kíváncsiság afelől, hogy mi a pályázatunk státusza, akkor inkább e-mailt írjunk.

  1. Nem nézzük meg kétszer is, hogy van-e kapcsolatunk a kiszemelt cégnél.

Mindenképp szeretnénk, hogy a cégnek a tudatában legyünk a jelentkezésünk után? A hideg e-mailek nem biztos, hogy célravezetők, azonban például a LinkedIn-en gyorsan végigpörgethetjük a cég dolgozóit. Könnyen bukkanhatunk ismerősre is akár közöttük, ami már egy jó kiindulási pont lehet.

Normál esetben ezt a jelentkezés előtt már érdemes lenne megtenni, de igen, persze értem én a lelkesedést… Meglátunk egy megfelelőnek tűnő hirdetést és azonnal be akarjuk nyújtani rá a pályázatunkat, nehogy lecsússzunk. Jómagam is többször kihagytam már ezt a lépést, és egyszerűen azt mondtam, hogy ez elúszott…

Azonban ne legyünk restek a jelentkezés után is kutakodni, mert nem tudhatjuk, mikor jön szembe egy jó lehetőség egy ajánlásra.

  1. Nem keresünk tovább

Tegyük fel, hogy találunk egy olyan álláshirdetést, amiben leírják, hogy az a két végzettség kell, amivel mi rendelkezünk, annyi és pont olyan szakmai tapasztalat, ami nekünk van, és minden egyéb elvárás is klappol. Hát erre mi vagyunk a legjobb jelöltek. Biztos, hogy felhívnak, ezt a munkát nekünk találták ki. Nincs is értelme tovább keresni, csak várni kell, hogy csörögjön a telefon, ugye? Nem. Nagyon nem…

Én azt szoktam javasolni, hogy amíg nem írtuk alá a munkaszerződést, addig ne álljunk le a kereséssel. Velem is fordult már elő, hogy közölték, hogy ki vagyok választva, enyém az állás, aztán hoppá, mégiscsak meggondolták magukat az utolsó pillanatban. Amíg nincs szerződés, nincs munka!

Éppen ezért folyamatosan érdemes tovább kutakodni, és talonban tartani több lehetőséget is. Hiába tűnik valami az állom-melónak, lehet, hogy nem az. De az is lehet, hogy vár ránk egy sokkal jobb, csak még nem találtuk meg!

Ha kell az első löket a nagy döntéshez…

Szerző: | 2018-01-05

Eldöntöttük, hogy munkahelyet váltunk. De igazából csak eddig jutunk mindig. Minden egyes alkalommal amikor leülünk állásokat böngészni, vagy az önéletrajzunkat javítgatni, csak azt érezzük, hogy „meh…” Szóval, meg is tehetnénk ma azt, hogy jelentkezünk, de mindig van holnap is. ugye…?

De miért olyan nehéz felgyűrni az ingünk ujját, és tényleg nekiállni a dolognak?

Nem vagyunk ezzel egyedül. Azért sokan vannak úgy, hogy szeretik halogatni a dolgokat. Nézzük meg most a négy leggyakoribb esetet, és hogy hogyan juthatunk túl rajtuk!

  1. Nem vagyunk benne biztosak, hogy mit akarunk:  Ha úgy döntünk, hogy új munkahely után nézünk, akkor csak egy kritérium létezik. Más legyen, mint ami most van. Ezt tudjuk tovább bontogatni persze. És kell is, mert önmagában ez így nem elég. És ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mit is szeretnénk, akkor az álláskeresés is sokkal hosszabbnak és kínlódósabbnak fog tűnni. Ehelyett mit tehetünk? Agyaljunk azon, hogy mi az amire tényleg szükségünk van a következő pozíciónkban. Tegyük tisztában magunkban ezt. Ehhez azért szükség van egy erős önismeretre, de sok opció van, amivel leszűkíthetjük a kört. Beszélgessünk másokkal, akik olyan pozícióban vannak, csináljunk önismereti teszteket, de a lényeg, hogy határozzuk meg konkrétan az elvárásainkat és igényeinket!
  2. Igazából annyira nem is vagyunk boldogtalanok: Nem vagyunk igazán izgatottak a mostani munkánktól. De azért lehetne sokkal rosszabb is, nem? A munka elmegy, a fizu se gáz, elvagyunk a kollégákkal, elég kényelmes így az élet. Persze azért érezzük, hogy egy kicsit jobb is lehetne máshol, jó lenne kipróbálni magunkat máshol, vagy egy magasabb szinten is, de annyira nem erős a vágy, hogy ez tüzet gyújtson alattunk, és felrepítsen a ranglétra tetejére… Ezen a ponton amit tehetünk az az, hogy eldöntjük, hogy tényleg akarunk-e váltani, vagy nem. Nem mindegy, hogy akarjuk, vagy jó lenne…  Ennek eldöntésében segít ha írunk egy pro és kontra listát a jelenlegi és megpályázni kívánt munka között. Lehet, hogy itt kiderül, hogy nincs is szükségünk új munkára.
  3. Meg vagyunk ijedve: A változás rémisztő tud lenni. Főleg ha a cél nagyon nehezen elérhetőnek vagy szinte lehetetlennek tűnik. Vagy a folyamatos kudarcélmény félelme az, ami meggátol bennünket a karrierünk építésében. Nem baj ha meg vagyunk rémülve kicsit, mindenki fél az álláskereséstől. A bizonytalantól. Ezen semmi szégyellni való nincs. A legjobb módszer erre az, ha belátjuk, hogy le kell küzdeni a parát. Egyszerűen csak tegyük meg, rosszabb biztos nem lesz mint eddig. Félünk, hogy megtudja a mostani főnökünk? Anyagi aggályok? Ismeretlen vizek? Ugyan már… Ha kell, kérjünk mástól is bátorítást. De mindig jegyezzük meg, hogy nem vagyunk egyedül ezzel!
  4. Nem vagyunk elég motiváltak: Persze jó volna egy új melóhely. De senki nem szereti az önéletrajzát csinosítgatni és az unalmas álláshirdetéseket böngészni vasárnap délutánonként. De még annyira azért nem kell az a másik munkahely, hogy tényleg nekiálljunk. Viszont van egy rossz hírem, ebbe bele kell fektetni az időt, könnyen nem megy sajnos. Ehhez írhatunk egy „to-do” listát, ha az segít, és úgy könnyebb haladni a folyamattal

Izgi új évi megfogalmazások az önéletrajzunkba!

Szerző: | 2018-01-04

Tudom tudom, mindenki kiemelkedő kommunikációs képességekkel rendelkezik, és nagyon csapatjátékos, és a többi és a többi… Mára már rájöhet az emberiség, hogy ezeknél a sablon dumáknál több kell ahhoz, hogy valaki meghatódjon, és amúgy sem hiszi el senki ezeket a dolgokat, amíg nem bizonyítjuk. Ettől függetlenül az úgynevezett “soft-skillek” nagyon fontosak az eredményes munkavégzéshez. Nem csak szakmailag kell a toppon lennünk, hanem személyiségben is megfelelő fit-nek kell lennünk egy adott munkakörre, és egy adott cég munkakultúrájához viszonyítva. Lássunk ezek közül most 8-at.

  1. Hajtás. Ezalatt azt értjük, hogy egy új kolléga legyen nyitott, legyen fogékony az új dolgokra, és proaktívan akarjon tanulni, segíteni, stb. Mondjon igent, vállaljon be új dolgokat, akarjon több lenni, és akarja, hogy a csapat is több legyen.
  2. Öntudat és önkritika. Általában egy jó jelöltnek az önkritikája is nagyon jó, vagy erős. Tudják miben jók, és azt is tudják, hogy miben gyengék. A jól végzett munkáért élvezik megérdemelt jutalmukat, a hibáikért pedig vállalják a felelősséget.
  3. Felelősségteljesek. Az előző ponthoz kapcsolódva, vállalják a felelősséget a hibáikért, és szeretik, ha igényes munka kerül ki a kezeik közül. Rájuk lehet bízni akármit, mert megcsinálják tisztességesen. Alapvetően ez számít. Adhatunk a szavukra.
  4. Kitartók. Egy cég olyan embert akar behozni a szervezetbe, aki nehezebb időkben is helyt áll. Lehetnek az üzleti életben hullámvölgyek, válságok, stb. Akkor is ki kell tartani, és menni kell tovább. Amikor a körülmények ellenük dolgoznak, ők akkor is csinálják, amit kell.
  5. Együttérzők. A legtöbb munka kapcsolatokon alapul. Együtt kell működni. Bizalmat kell építeni, akár a kollégákkal, akár a vevővel, akár az ügyféllel, stb. Mert a legtöbb ember nem arra emlékszik, hogy mit mondtunk nekik, hanem arra, hogy milyen érzéseket váltottunk ki bennünk.
  6. Hitelesek. Amikor interjúztatunk egy jelöltet, akkor az egyik legfontosabb szempont, hogy mennyire hiteles. Ez egy olyan dolog, ami tapasztalattal jön. Egy amatőr interjúztatót át lehet verni ezzel és azzal, de egy tapasztaltabb már át fog látni azon, hogy csak hablatyolunk és adjuk a show-műsort. Az őszinte és hihető jelölt a jó jelölt.
  7. Találékonyak. Az egyre telítettebb munkaerőpiacon azok a jelöltek lesznek előnyben, akik találékonyak, és képesek “out-of-the-box” gondolkodni, tehát nem a megszokott, hagyományos logikát követik, hanem kicsit elrugaszkodnak a földtől, és igyekeznek új ötletekkel, módszerekkel előrukkolni.
  8. Gyorsan tanulnak. Bár ezt sokan beleírják csak úgy az önéletrajzukba, ez kevés. Főleg az IT világában, negyedévente jön valami újítás. Ezzel pedig meg kell birkózni, itt nem lehet csak úgy belekényelmesedni egy munkakörbe. Amivel egy évvel ezelőtt felvettek minket, hogy mennyire menő és up-to-date tudás, az mára már elavult. Haladni kell a korral, méghozzá nagyon gyorsan.