Akármilyen jól is hangzik a rugalmas munkaidő, és kétségtelenül vannak előnyei is, azonban érdemes tudni, milyen hatással lehet ránk, ha mi osztjuk be a munkaóráinkat.
Tegyük fel, hogy megtaláltuk az ideális munkahelyet. Megteheted, hogy később mész be, hogy hamarabb mész el, majd otthon befejezed. Simán belefér. Miért érezzük gyakran bűnösnek magunkat mégis?
Kutatások kimutatták, hogy a rugalmas munkaórákban foglalkoztatott emberek jelentős része folyamatosan bűnösség érzését éli meg. Úgy érzik, többet kéne dolgozniuk otthonról, nehogy mások azt higgyék, hogy csak lazsálnak. Otthonról nehezebb bebizonyítani, hogy keményen dolgozunk, és ez sokakban bűnösség érzését váltja ki.
A rugalmas munkaidősök többet túlóráznak. A brit Kent egyetem kutatása szerint átlagosan négy órával többet dolgoznak a rugalmas munkaidősök, mint a fix munkaidősök. Sokan érzik magukat rejtett módon bűnösnek azért, mert nekik jár a rugalmas munkaidő. Ezt a többi kollégával szemben kiváltságnak gondolják, valaki szégyelli is. Ezért úgy érzik, többet kell dolgozniuk, hogy kompenzáljanak. Ezért hajlandóak túlórázni, még ha otthon is teszik azt. Úgy érzik, meg kell mutatniuk, hogy ők is ugyanolyan hasznosak és produktívak.
Erős összefüggés figyelhető meg aközött, hogy mennyire befolyásolhatjuk mi, hogy mikor, hol és mennyit dolgozunk, valamint a munkán kívüli aggódás között (tehát, hogy „jaj, még többet kéne dolgoznom, ezt is meg azt is be kéne fejeznem…”). Ez a tendencia még erősebben jellemző a magasabb munkanélküliséggel, instabilabb munkaerő-piaccal rendelkező országok esetében.
Más kutatók szerint ezt nagyban befolyásolja az adott ország kultúrája is. Ahol megszokottabb, hogy korábban befejezik a munkát, vagy ahol jobban kialakult már a rugalmas munkavégzés hagyománya, ott kevésbé érzik ezt a bűnösséget az emberek. Ahol magasabbak az órabérek, stabilabb a munkaerő-piac, és nagyobb hangsúlyt kap a munkakultúrában maga a munka elvégzése, mint az irodában vagy üzemben töltött órák száma, ott könnyebben vállalnak rugalmas munkaidőt az emberek. Franciaország, Dánia, Svédország inkább ebbe a kategóriába tartozik, míg például Nagy-Britanniára és az USA-ra ez nem annyira jellemző. Annak ellenére van ez így, hogy pl. az USA-ban meglehetősen széles lehetőségeket kínál a munkajogi szabályozás a rugalmas munkavégzésre.
Érdemes tehát átgondolnunk, hogy mennyire nekünk való a rugalmas munkaidő!