A flow egy a munkapszichológiában gyakran használatos fogalom, amely nagyon leegyszerűsítve annyit tesz, hogy boldogok vagyunk a munkától. Alapvetően akkor éljük át ezt, amikor örömünket leljük a munkában, szívesen csináljuk azt mindenféle feltétel nélkül. Nem külső okból, kényszerből, hanem csak úgy, mert jól esik. Úgy érezzük, hogy hasznos, amit csinálunk, van értelme a munkánknak.
A szó jelentése az angol „flowing”, vagyis „sodródás”, „áramlás” szóból ered, de a magyar nyelvben is megőrizte angol formáját. Tehát csak úgy áramlunk, sodródunk a munkával, mindenféle akadály nélkül.
Mi kell ahhoz, hogy ezt éljük át?
Ehhez az szükséges, hogy a személyiségünknek, vágyainknak, elvárásainknak megfelelő munkát találjunk. John L. Holland kanadai pszichológus kialakított egy olyan elméletet, amelyben a személyiségtípusok és foglalkozások jellemzői párhuzamba állíthatók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy létezik hat személyiség-típus, és ezeknek megfelelően ugyanezekkel az elnevezésekkel, hat foglalkozás-típus is (realisztikus, intellektuális, szociális, konvencionális, művészi, vállalkozó). Flow élmény átélésére akkor a legnagyobb esélyünk, ha a munkahelyünk, foglalkozásunk ugyanabba a csoportba tartozik, mint amilyen személyiség-típussal rendelkezünk.
Hogyan állapíthatjuk meg, hogy melyik csoportba tartozunk?
Egy ember nem sorolható szigorúan egy csoportba, de mindenkinél megvannak a meghatározó elemek. A legegyszerűbben önismeretei eljárásokkal deríthetjük fel, hogy melyik a ránk leginkább jellemző csoport. Ez alatt kérdőíveket és teszteket kell érteni, amelyeket magunknak tudunk kiértékelni.
Nézzünk meg példákat!
Példa Erzsébet leginkább szociális személyiségjellemzőkkel rendelkezik. Tételezzük fel, hogy ezt tudja is magáról, mert már kitöltötte pl.: a fent említett kérdőívek egyikét. A szociális típusra (vagy csoportra) leginkább az jellemző, hogy szeret másokkal foglalkozni, segíteni, gépek helyett inkább emberekkel szeret dolgozni stb. Ezért neki mondjuk egy ápoló, szociális munkás, vagy hasonló munkakör válhat be a legnagyobb eséllyel. Vagyis ilyen pozícióban tudja majd átélni a Flow élményt a legnagyobb valószínűséggel.
A konvencionális, vagyis szabály vagy normakövető típus inkább az a fajta ember, aki szereti, ha megmondják neki, hogy mit csináljon, nem szereti a nagyon felelősségteljes munkát, inkább alkalmazott, beosztott szerepet vállal. Ilyen például egy irodai adminisztratív munkatárs.
A realisztikus csoport elnevezése a reál szakmákból ered. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik inkább gépekkel, szerszámokkal, puszta kézzel szeretnek dolgozni. Egy autószerelő, vagy gépkezelő, karbantartó szakma jó példa lehet erre.
A művészi csoport neve magáért beszél. Azok az emberek, akik szeretnek alkotni valami esztétikust, kellemeset. Festő, zenész, designer, színész és még sorolhatnánk.
Az intellektuális csoportba a problémamegoldó, gondolkodni, elmélkedni szerető emberek tartoznak. Bármelyik kutató, tudós, de akár egy egyetemi oktató, vagy egy fejlesztőmérnök is tartozhat ide.
És végül a vállalkozó személyiségtípus. Ennek is sokatmondó a neve. Ide tartoznak a vezetői ambíciókkal rendelkező emberek. Nem feltétlenül szakemberek egy bizonyos területen, hanem inkább jó szervezőképességgel rendelkeznek, másokat hatékonyan tudnak irányítani, vállalják a kockázatot, és bele mernek vágni új dolgokba.
Konklúzió
Bár a lehetőségek korlátozottak Magyarországon, és az elmélet is Kanadából származik, aminek a munkaerő-piaci helyzetét nyilvánvalóan össze sem lehet hasonlítani Magyarországéval, de mégis érdemes elgondolkodni ezen a témán egy kicsit.
Sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik valamiről, hogy nagyon szeretik csinálni. Azonban rá kell jönniük, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. Ez az önismeret hiányára, vagy helytelenségére vezethető vissza, és ez a módszer sokat segíthet nekünk a megfelelő munkahely kiválasztásában. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy senkinek nincs fogalma róla, hogy mit szeret csinálni, de érdemes átgondolnunk, hogy milyenek vagyunk, és mi tesz minket ténylegesen boldoggá!
