Kevesebben jelentkeznek az álláshirdetésekre

Ez a cikk most leginkább a fehér galléros munkakörökben dolgozóknak szól, kérlek titeket, hogy ezt vegyétek figyelembe.

Nem tudom, nektek hogyan változtak meg az álláskeresési szokásaitok, de én toborzói oldalon nagyon látom azt, hogy egyre kevesebben jelentkeznek álláshirdetésekre. Amíg évekkel ezelőtt még sorban álltak a jelentkezők a cégeknél, addig ma már a cégek versenyeznek a munkavállalókért. Nap mint nap érzékelem én is, hogy mekkora versenyt kell futnunk a konkurens cégekkel egy jó (vagy akár egy „kompromisszumos”) jelöltért is.

Ez a helyzet azt eredményezte, hogy óriási a fejvadász/recruiter tevékenység az országban (természetesen máshol is). Már alacsonyabb (de nem fizikai) munkakörökben is jellemző, hogy sok megkeresést kapnak a cégektől vagy közvetítőktől a passzív álláskeresők. Sokan már egyáltalán nincsenek rákényszerülve arra, hogy száz helyre pályázzanak hirdetések útján. És ezzel a cégek szenvednek is.

Pályakezdőknél még nagyon nehéz az elhelyezkedés, de ha már van az embernek valamennyi/valamilyen munkatapasztalata, akkor ha akar, el tud helyezkedni egy legalább ideig-óráig megfelelő pozícióban.

Magyarország egyik legnagyobb álláshirdetésekkel foglalkozó portálja is megerősíti ezt a tendenciát, ők is érzékelik, hogy kevesebben klikkelnek rá a „jelentkezem” gombra, mint korábban.

5 thoughts on “Kevesebben jelentkeznek az álláshirdetésekre”

  1. „Sokan már egyáltalán nincsenek rákényszerülve, arra, hogy száz helyre pályázzanak hirdetések útján. És ezzel a cégek is szenvednek”.
    Regisztrált álláskeresőként jeleztem egy cégnek, hogy alkalmi foglalkoztatásban(!, nem bejelentett főállást értünk ezalatt), tudok munkát vállalni, rábólintottak. A munka jellege betanított, kézügyességet, és gyorsaságot kívánt meg. A céges dolgozók száma a kritikus szint alatt volt, kb. 8 ember helyett volt 3 fő alkalmazott és a cégtulajdonos. Csatlakoztam mint alkalmi munkavállaló, mellettem 1 fő fiatal kolléganő. 1 hét alatt kiderült, mi a helyzet. Az „újakkal” csináltatták a határidős munkákat, ők pedig a könnyebb, nem határidős munkákat kezdték el csinálni. 2 nap elvárták, hogy a gyári szalagsori munka tempójában csináljuk a kézi műveletes munkákat, olyan precízitással, ahogyan a régi dolgozók megmutatták „ímmel-ámmal, de csináld, és lehetőleg ne x órára legyen kész” megjegyzések mellett várták el, hogy termeljünk. A megrendelések, a feladatok ömlöttek a cég tulajdonos irodájából, aki csak bentről osztotta ki a munkát, vagy kereste az éppen dolgozni nem akaró „maradék” kollégáit.
    Több helyen tapasztaltam a fentieket, sajnos. A kulcsszavak itt is a fluktuáció, fejetlenség, a konfrontáció teljes hiánya, a céltalanság…A munka az munka, el kell végezni, és pont. Jó lenne, ha mindkét oldalon változna a helyzet a hozzáállásban, és a megbecsülés kérdésében. A többit nem részletezném, hiszen sok dolgozó ember jár és járt hasonló helyzetben, kétszer is meggondolom hová kattintok és küldöm el a jelentkezésemet az internet világában. Üdvözlettel, egy dolgozni akaró Y generációs nő. 🙂

  2. Valóban mindenhonnan ezt hallani. Csak azt nem értem, hogy akkor annak a kevés jelentkezőnek, aki önként és szìvesen menen a céghez dolgozni, jelentkezik a meghirdetett állásra, miért nem adnak egy esélyt és hívják be elbeszélgetésre? Mert 4 éve gyeden vagyok, mert van 3 gyerekem, mert 40 vagyok vagy túlképzett?? Mert egyébként tökéletesen passzolna az állás, alig várom, hogy végre dolgozhassak, 4 nagyszülő segít minden nap a gyerekekkel és kb 22 évesnek érzem magam. De nem hívnak. Inkább hetekig hirdetik az állást százféle felületen, de nem hívnak. Elkeserítő.

  3. A valóság az, hogy megfelelő végzettséggel és több éves szakmai gyakorlattal jelentkezve egy állásra a cégek még annyi visszajelzést sem adnak, hogy megkapták a jelentkezést, akár munkaközvetítőn, akár egyenesben történt a pályázat. O válasz. Úgy tűnik, hogy csak adatgyüjtés folyik. Ez eléggé megalázó többszöri jelentkezés során. Sok ismerősöm jelezte ezt a személyes tapasztalatom mellett.
    Üdvözlettel. Kondorosiné H. Ildikó

  4. Ha megfizették volna ugyanezek a cégek a munkavállalókat, nem mentek volna külföldre. Egymillióan. Mit képzeltek, mi lesz ennek a vége???

  5. Na ez így, ahogy van nem igaz. 7 hónapja dolgozni akarok és nem tudok elhelyezkedni, pedig mesterfokú egyetemi végzettségem van. Vagy túl képzett vagyok, vagy nagyon sokan jelentkezünk, vagy létszám stopp van, de azt elhiheti, aki ezt a cikket írta, hogy nem eggyezik meg egyáltalán a valósággal. Sokan szeretnénk dolgozni, de egyszerűen nem vesznek fel sehova, ja és persze, ha nincsenek kapcsolataid szinte esélyed egzenlő a nullával.
    Üzenem, hogy ez téve megállapítás.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További cikkek