Mindenki érdekében kívánom, hogy ne legyenek érzelmileg zsaroló, agresszív vezetők a világon. Sokszor lehet hallani agresszív vezetőkről, akik üvöltenek, akik miatt a kolléganők sírva mennek haza, akik miatt gyomorgörccsel megyünk be dolgozni. Biztos mindenki tapasztalta már ezt, vagy legalább hallott ilyen esetről.
Gyakran beleragadunk mégis ebbe a helyzetbe. Van, hogy egyszerűen nem tehetjük meg azt, hogy csak úgy felmondunk. Az indokok általában validak. Anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, félünk váltani, nem jók a lehetőségek a környékünkön, családot tartunk el, vagy nem tudjuk még, hogy merre tovább. Úgyhogy ez a cikk nem arról fog szólni, hogy ilyenkor le kell lépni, hanem hogy mit tehetünk az enyhítésre.
Találjuk ki, mivel tudjuk levezetni a stresszt. Magától értetődik, de néha nem tudunk mást csinálni, mint ideig óráig nyelni a stresszt, aztán munka után csinálni valamit, ami segít. Én ilyenkor kimegyek bringázni valahova, jól meghajtom, aztán máris jobb. De jó lehet az edzés is, vagy (ha más nem is) egy sör a barátokkal. A lényeg, hogy mindegy mit csinálunk, csak a figyelmünket terelje el a munkahelyi stresszről.
Fizikai távolság. Ha lehet, akkor csökkentsük minimumra az együtt töltött időt, ne keveredjünk fölösleges beszélgetésekbe, stb. Ha kivitelezhető, üljünk arrébb 
Ez gyerekesen hangzik, de ha diszkréten odafigyelünk (és ismerjük eléggé őt) akkor tényleg a minimumra tudjuk csökkenteni akár a fizikai távolságot is.
Keressünk támogatást. Mehetünk a cégnél a HR-hez ilyen esetben, de ez persze rémisztő. Félünk, hogy emiatt akár elveszíthetjük a munkánkat is. Pedig a HR ezért van (jobb esetben). Felkereshetünk terapeutát vagy pszichológust is, ezek nagyon hasznosak tudnak lenni, bár költségesek is általában. Mérlegelje mindenki magának, hogy mennyit ér neki, és mennyit tud fordítani a lelki/mentális egészségére. Ha más nem jöhet szóba, akkor hagyatkozzunk a barátok és a család támogatására ilyen esetben. A lényeg, hogy ne hagyjuk fortyogni magunkban, hanem legalább beszéljük/írjuk ki magunkból.
