Biztos hallottuk már, hogy érdemes bizonyos számokat hozzáadni az önéletrajzunkhoz. Segíti a toborzókat abban, hogy kézzelfogható adatokat kapjanak arról, hogy milyen hatást fejtettünk ki abban a pozícióban, amiben voltunk/vagyunk. Kezdjük is egy példával.
- Feladataim közé tartozott az ügyfelek kezelése, az új ügyfelek szerzése, magas szintű kiszolgálása, hitelezési igényeiknek megfelelő banki termékek értékesítése.
- Klasszikus ügyfél-kezelési és kiszolgálási feladataim voltak. A másfél év alatt, amíg a pozíciómban voltam 2,4 MRD Forintos ügyfél-portfóliót építettem fel (132 darab vállalati ügyfél)
HR-esként melyiket tartanánk szimpatikusabbnak?
Persze vannak olyan munkakörök, amik nem operálnak ennyire „hard” számokkal. Főleg a humánabb beállítottságú pozíciók esetében sokszor nehezen, vagy egyáltalán nem mérhetők az eredmények. Ez sem baj. Erre is vannak módszerek.
- Nagyságrendek: Adjunk egy hozzávetőleges skálát, vagy nagyságrendet, ha úgy tetszik. Egy hónapban hány ügyféllel találkozunk, hány telefonhívásunk van, hány percnyi nyers videóanyagot vágunk meg, bármi, akármi. Fogalmazzuk meg ezeket a legjobb tudásunk szerint, hogy a toborzó lássa, hogy 1 egység vagy 10 egység az az annyi.
- Gyakoriság: Ha vannak ismétlődő munkafolyamataink (márpedig leginkább azok vannak általában) akkor beírhatjuk példának azt, hogy ezeket napi, heti, havi rendszerességgel milyen gyakran csináljunk. Ebből már lehet következtetni a munkatempóra, munkamennyiségre, (workload)
- Megtakarítás: Ha erre valamilyen módon van rálátásunk, érdemes kifejteni. Minden cégvezetőnek az az érdeke, hogy spóroljon mindenen, hogy több profitja legyen. Szóval ha bármilyen dologgal alá tudjuk támasztani, hogy valamit jobban csináltunk, többet termeltünk, időt, pénzt, áramot, alapanyagot bármit megtakarítunk, akkor azt ne habozzuk leírni.
