A funkcionális önéletrajzot legegyszerűbben úgy lehet jellemezni, hogy egy olyan CV, ami nem kronologikus sorrendben írja le a munkahelyi tapasztalatainkat, hanem sokkal inkább a tudásunkra, felhalmozott készségeinkre fókuszál. A sima munkahelyfelsorolás helyett ebben a legrelevánsabb felelősségi köröket kell kiválsztani, és ezeket érdemes kombinálni úgy, hogy egy szélesebb/tágabb képet kapjanak rólunk az olvasók azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk megcsinálni. Az egésznek alapvetően az az előnye, hogy sokkal sokkal jobban az adott állásra tudjuk szabni ezt a verziót, mint egy kronologikus önéletrajzot. Azért is jó, mert így nem a pozíciónk megnevezésén lesz a hangsúly, és nem számít, ha van egy fél év kihagyás a karrierünkben.
Érdemes-s használni ezt a verziót az állásokra jelentkezés során? Nagy valószínűséggel nem, mert a recruiterek és HR-esek inkább piros zászlókat fognak látni benne. Pont a fenti indok miatt azt gondolhatják, hogy valamit rejtegetni akarnak a jelöltek ezzel. Nekik az a dolguk, hogy a szakmai tapasztalatokról és munkahelyekről minél többet megtudjanak. Ezen felül, nincs is idejük elolvassani részletesen minden önéletrajzot, ami nap mint nap a kezük közé kerül. És így nem si fogják meglátni azokat a fontos címsorokat, amiket keresnek.
Na de akkor miért is jó ez, és mikor is célszerű használni?
- Akkor, amikor nincs munkahelyünk egy ideje (pl, szülési szabadság, betegség után, stb.)
- Amikor egy nagyon nagy váltáson gondoklodunk, akár teljesen más területen. Itt nagyon jól tudjuk a transzferálható skill-eket demonstrálni.
- Ha pályakezdők vagyunk. Ilyenkor még nyilván nincs sok tapasztalatunk, de egy csomó érdekes dologgal tudjuk bebizonyítani (konkrétumokkal), hogy mikre vagyunk képesek .
