Hiába csinálunk mindent jól és szabályszerűen az álláskeresés során, mégsem kapunk választ sehonnan? Minden bizonnyal nem mi vagyunk az egyetlenek, akik mindent jól csinálnak. Lehet, hogy a toborzók el vannak halmozva a jobbnál jobb (hozzánk hasonló) jelölttel. Ilyen esetben néha rendhagyó módszerekhez kell folyamodnunk. Lássunk erre hét példát, érdekes történetekkel szemléltetve.
- Ne hagyjuk figyelmen kívül az informális interjú lehetőségét! Egy fiatal álláskereső, amikor 21 évesen végzett az iskolában, elkezdett embereket interjúztatni. Olyanokat, akik pozíciója egybevágott az ő álmaival. Arról kérdezte őket, hogy hogyan jutottak oda, ahol most vannak. Ezek az informális beszélgetések nagyon jó szakmai hálózatot eredményeztek az illető esetében. Jó tanács hogy ilyenkor ne konkrétan álláslehetőségért kuncsorogjunk, ne vigyünk önéletrajzot, hanem csakis az adott szakember történetére helyezzük a hangsúlyt.
- Vessük be a hideg e-mailt! Én találtam már így állást. Egyszerűen megfogalmaztam egy szép levelet, ami optimista hangvételű és lelkesedéssel teli volt. Leírtam, hogy ki és mi vagyok, mit szeretnék, mit tudok az adott cégről, mit tudnék esetleg hozzátenni a működéshez. Akkor is ha nem konkrét állást hirdettek, hanem csak úgy… HA belegondolunk, a fejvadászok/recruiterek is hideghívással keresik a jelölteket. Miért ne működhetne fordítva?
- Jelezzük a hálózatunknak! Tudják meg az ismerősök, szakmai kapcsolatok, hogy nyitottak vagyunk új lehetőségekre. Ez persze kényes lehet a jelenlegi munkahelyünkön. Keressünk meg konkrét embereket, jelezzük nekik a szándékunkat, és kérjünk ajánlást, hogy ők tudnak-e valami relevánsát esetleg.
- Oldjunk meg valaki helyett egy problémát! Ez olyan esetben működhet jól például, ha mondjuk jelenlegi munkahelyünkön több más céggel is kapcsolatban állunk, és van valamilyen rálátásunk a működésükre. Egy jelölt egyszer felkeresett egy céget, ami akkor még nem tudta, hogy ezt az embert keresi. Az illető egy illedelmes levélben leírta, hogy milyen hiányosságokat, gyengeségeket lát a szervezet működésében, majd ehhez egy kész megoldási javaslattal állt elő, ami ráadásul a költségvetést tekintve is reális és kifizetődő volt. Így hát végül felvételt nyert. Ha ekkora energiát tudunk fektetni egy cég tanulmányozásába úgy, hogy még csak nem is vagyunk az alkalmazottai, akkor az mindenképpen jó pont lesz náluk.
- Menjünk oda! Ez egy eléggé retro megoldás. Szó szerint. Mint régen. De működik. Ha egy cég tudjuk, hogy meg fog jelenni valahol, akkor menjünk oda személyesen, mutatkozzunk be a képviselőknek, meséljünk kicsit magunkról, és győzzük meg őket, hogy jó fit lennénk hozzájuk. Így máris egyel előrébb járunk, mint a sok száz online jelentkező. Állásbörzék, karriernapok, nyílt napok, konferenciák, de még akár a cég központjában is próbálkozhatunk.
- Maradjunk a szociális média tetején! Sok cég hirdeti a saját Facebook vagy LinkedIn oldalán az álláslehetőségeit, azért, hogy a követőik közül potenciális jelölteket találjanak. Ezek az emberek nagy eséllyel könnyebben azonosulnak a cég értékeivel, jobban ismerik a brand-et, a működést, stb.
- Kérjünk segítséget, de ne munkáért! Ha sikerül egy jó kávé meghívást intéznünk egy szakmai vezetővel, team-leaderrel, vagy szakemberrel, az már jó kiindulópont. Kérjünk tanácsot, mentorálást, de sose kérjünk állásajánlatot! Egyszerűen csak beszélgessünk szakmai dolgokról. Nyűgözzük le a szakma iránti lelkesedésünkkel, kiváló attitűddel, és lehet, hogy a várva várt állásajánlat majd csak úgy előterjeszti magát 🙂
