Belépni egy új munkahelyre örömteli, izgalmas, és egyben ijesztő is lehet. Hogy fogunk kijönni a kollégákkal? Milyen lesz a hangulat? Vajon akarnak majd velünk ebédelni? Szerencsére tehetünk azért, hogy jó benyomást keltsünk. Nézzünk meg ezek közül négyet.
- Tudnál mesélni a feladatodról? Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk kommunikálni más kollégákkal a cégnél, tudnunk kell, hogy pontosan mivel foglalkoznak. Meg kell értenünk a miérteket, a hogyanokat, stb. Persze, ha a címjegyzékben megnézzük a titulust, abból tudunk következtetni, de ugyanaz a pozíciónév cégenként mást és mást jelent, mások a szokások, a folyamatok, ezért érdemes érdeklődni, hogy pontosan ki mivel foglalkozik. Ez szakmailag is fontos, nyilvánvalóan. De emellett kifejezi az érdeklődésünket a többi kolléga iránt, ami alapvetően egy pozitív dolog.
- Leülhetek ide? A legtöbb helyen azért elhívják az új kollégát ebédelni. Főleg mert általában kíváncsiak a személyre, ezért ebéd közben jól kifaggatják. De ha mégsem, nem kell egyedül ebédelni, és várni, hogy valaki meginvitáljon minket. Egyszerűen sétáljunk oda, ahol van néhány szabad hely, és kérdezzük meg, hogy megehetnénk-e ott az ebédünket. Valószínűleg nem fognak ordítva elzavarni minket 🙂 Ez azért is jó, mert ebből azt látják az új kollégák, hogy barátságosak vagyunk, és ha mi is könnyen közeledünk, akkor hozzánk is könnyebben fognak. Nem utolsó szempont az sem, hogy magabiztosságot sugallunk ezzel. Ne felejtsünk el egy-két értelmes kérdést sem feltenni, hogy beindítsuk a társalgást.
- Hogyan lehetek a segítségedre? Ha már az első ponton túljutottunk, és értjük, hogy ki mit csinál, akkor lépjünk egyel tovább. Találjuk ki, (illetve kérdezzünk rá), hogy a munkánk során hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni a többieket. A kollégák és a vezetőség számára nagy öröm, ha az új kollégát csúnya szóval egy „eszközként” láthatják, aki meg tudja könnyíteni az életüket. Ezzel bebizonyíthatjuk, hogy nem csak a magunk boldogulása a cél, hanem a csapaté is. Persze túl sokat ne vállaljunk, és ne legyünk senkinek az inasa. Csak amennyit a feladatkörünk megkövetel, plusz egy kis extra 🙂
- Ha már a plusz egy kis extráknál járunk. Az első héten még a nevünket sem tudják, sem az e-mail címünket, sem azt, hogy kik vagyunk egyáltalán. (némi túlzással). Meg igazából még mi is eltévedünk a mosdóból visszafelé tartva az irodába. Ezek miatt valószínűleg nem is bíznak ránk olyan sok feladatot. Ezért az első hét mindig érdekes, áltlaában csak ülünk és várjuk az utasításokat. Menjünk elébe a dolgoknak, és kérdezzük meg, hogy tudunk-e valamit segíteni a többieknek. Általában tudnak olyan feladatot adni, amit nincs kedvük megcsinálni, de örülnek, hogy valaki bevállalja.
