Az ember általában nem mond fel csak úgy a munkahelyén. Főleg akkor nem, ha nincs valami back-up terv erre az esetre. De mégis van, hogy előfordul…. Nézzünk meg „igeneket” és „nemeket” erre az esetre most.
IGEN: Ha már egy ideje szorgalmasan építgetjük a hálózatunkat. Így lesz kihez fordulni, ha új munka után szeretnénk nézni.
NEM: Ha csak akkor akarjuk majd elkezdeni a network-ölést, ha már nem vagyunk munkaviszonyban. Elég bénán jön ki, ha egyből azzal megyünk oda valakihez a LinkedIn-en, hogy „Szia, bocsi, tudnál munkát adni?”
IGEN: Ha van félretéve pénzünk. Ha 1-2-3 hónapra elegendő pénzt félreraktunk, amiből meg tudunk élni addig, amíg nincs új munkánk, akkor belevághatunk. Így lesz időnk minden energiánkat az állás megtalálására fordítani, és nem kell szabadságot kivenni az állásinterjúk miatt sem 🙂
NEM: Ha úgy állunk hozzá, hogy „Majd lesz valahogy.” Nem kell beleugrani eszetlenül egy munkába, amihez nincs kedvünk csak azért, hogy legyen. Vagy egy gyors hitel addig? Aha… És azt se feledjük, hogy ha jön egy jó ajánlat, az sem biztos, hogy egyből akarják majd, hogy kezdjünk, lehet hogy csak 2-3 hónap múlva. Akkor a fizetés meg 3-4 hónap múlva jön….
IGEN: Ha az összeomlás szélén állunk. Azért ha már az egészségünket veszélyezteti a munkánk, akkor tényleg érdemes elgondolkodni rajta, hogy kell-e ez nekünk… (Stressz, pánik, idegesség, alvászavar, és az ezekből következő még komolyabb betegségek)
NEM: Ha úgy érezzük, készen állunk a változásra. Persze, jobbat érdemlünk, de ez azért még nem ilyen egyszerű… Inkább maradjunk még pár hónapot, és tegyünk félre addig pénzt, hogy biztosabban vághassunk neki az újnak.
