Eldöntöttük, hogy munkahelyet váltunk. De igazából csak eddig jutunk mindig. Minden egyes alkalommal amikor leülünk állásokat böngészni, vagy az önéletrajzunkat javítgatni, csak azt érezzük, hogy „meh…” Szóval, meg is tehetnénk ma azt, hogy jelentkezünk, de mindig van holnap is. ugye…?
De miért olyan nehéz felgyűrni az ingünk ujját, és tényleg nekiállni a dolognak?
Nem vagyunk ezzel egyedül. Azért sokan vannak úgy, hogy szeretik halogatni a dolgokat. Nézzük meg most a négy leggyakoribb esetet, és hogy hogyan juthatunk túl rajtuk!
- Nem vagyunk benne biztosak, hogy mit akarunk: Ha úgy döntünk, hogy új munkahely után nézünk, akkor csak egy kritérium létezik. Más legyen, mint ami most van. Ezt tudjuk tovább bontogatni persze. És kell is, mert önmagában ez így nem elég. És ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mit is szeretnénk, akkor az álláskeresés is sokkal hosszabbnak és kínlódósabbnak fog tűnni. Ehelyett mit tehetünk? Agyaljunk azon, hogy mi az amire tényleg szükségünk van a következő pozíciónkban. Tegyük tisztában magunkban ezt. Ehhez azért szükség van egy erős önismeretre, de sok opció van, amivel leszűkíthetjük a kört. Beszélgessünk másokkal, akik olyan pozícióban vannak, csináljunk önismereti teszteket, de a lényeg, hogy határozzuk meg konkrétan az elvárásainkat és igényeinket!
- Igazából annyira nem is vagyunk boldogtalanok: Nem vagyunk igazán izgatottak a mostani munkánktól. De azért lehetne sokkal rosszabb is, nem? A munka elmegy, a fizu se gáz, elvagyunk a kollégákkal, elég kényelmes így az élet. Persze azért érezzük, hogy egy kicsit jobb is lehetne máshol, jó lenne kipróbálni magunkat máshol, vagy egy magasabb szinten is, de annyira nem erős a vágy, hogy ez tüzet gyújtson alattunk, és felrepítsen a ranglétra tetejére… Ezen a ponton amit tehetünk az az, hogy eldöntjük, hogy tényleg akarunk-e váltani, vagy nem. Nem mindegy, hogy akarjuk, vagy jó lenne… Ennek eldöntésében segít ha írunk egy pro és kontra listát a jelenlegi és megpályázni kívánt munka között. Lehet, hogy itt kiderül, hogy nincs is szükségünk új munkára.
- Meg vagyunk ijedve: A változás rémisztő tud lenni. Főleg ha a cél nagyon nehezen elérhetőnek vagy szinte lehetetlennek tűnik. Vagy a folyamatos kudarcélmény félelme az, ami meggátol bennünket a karrierünk építésében. Nem baj ha meg vagyunk rémülve kicsit, mindenki fél az álláskereséstől. A bizonytalantól. Ezen semmi szégyellni való nincs. A legjobb módszer erre az, ha belátjuk, hogy le kell küzdeni a parát. Egyszerűen csak tegyük meg, rosszabb biztos nem lesz mint eddig. Félünk, hogy megtudja a mostani főnökünk? Anyagi aggályok? Ismeretlen vizek? Ugyan már… Ha kell, kérjünk mástól is bátorítást. De mindig jegyezzük meg, hogy nem vagyunk egyedül ezzel!
- Nem vagyunk elég motiváltak: Persze jó volna egy új melóhely. De senki nem szereti az önéletrajzát csinosítgatni és az unalmas álláshirdetéseket böngészni vasárnap délutánonként. De még annyira azért nem kell az a másik munkahely, hogy tényleg nekiálljunk. Viszont van egy rossz hírem, ebbe bele kell fektetni az időt, könnyen nem megy sajnos. Ehhez írhatunk egy „to-do” listát, ha az segít, és úgy könnyebb haladni a folyamattal
