Három dolog, amit fel kell adnunk a sikerért cserébe

Egy dolgot nagyon fontos megjegyeznünk. Bármit szeretnénk is elérni az életben, azért cserébe valamit mindig fel kell majd adni. Van azonban három része ennek, amit nem is baj, ha feladunk.

1. Más emberek véleménye, definíciója a sikerrel kapcsolatban. Általában mindenki egyet ért abban, hogy hogyan is néz ki a siker. Nem biztos, hogy egzakt módon meg van fogalmazva, de az emberek beszélgetéseiből, cselekvéseiből, döntéseiből tudunk rá következtetni. Ezzel csak az a baj, hogy eszerint a definíció szerint nagyon nagy többségünk egy katasztrófa. Nincs presztízzsel bíró munkánk? Nincs rengeteg pénzünk? Száz diplománk? De vajon tényleg ezt akarjuk? Hogy elvárásainak, standardjainak feleljünk meg? Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni, mert olyan mélyen a kultúránkba, szocializálódásunkba van épülve már… De ha sikerül, akkor nagyon felszabadító érzés tud lenni. Ehhez el kell jutnunk arra a szintre, hogy tudjuk kik is vagyunk és mit is jelent számunkra a siker (lásd korábbi cikkünket) Más emberek nem fognak a mi döntéseink következményeivel élni, mi miért élnénk akkor az ő értékeik szerint?
2. Félelem az ítélkezéstől. Én hobbi szinten zenélek, de vegyünk most példának okáért egy olyan zenészt, akinek tényleg ez a hivatása. Valószínűleg mindig kérdezgetik a rokonai meg a haverjai, hogy „na, még mindig zenélsz?” Szegénynek biztosan mindig nehéz lehet elmagyarázni, hogy ez is munka. Főleg anélkül, hogy mindig csak furán néznének rá, azt gondolva, hogy: „miért nem csinál valami értelmeset…” Ez egy nagyon erős visszatartó erő, ami sokunkat gátol meg abban, hogy belevágjunk abba, ami tényleg érdekel minket, és tényleg szívesen csinálnánk. A lényeg, hogy nekünk senkit nem kell meggyőznünk arról, hogy amit csinálunk az fontos és érdekes. Az csakis ránk tartozik 🙂
3. A múlt. Mindenkinek van múltja. Voltak benne jó dolgok is, meg rosszak is. Biztos szívesen emlékszünk vissza, amikor befejeztünk a sulit. De biztos volt már egy borzalmas főnökünk, vagy valami nagyon rossz döntésünk. Ezeket a rossz dolgokat azonban el kell engedni, mert ha túl sokat koncentrálunk erre, akkor a jövőnk kísértetiesen fog hasonlítani a múltunkra. Képzeljük el, hogy cipelünk már nagyon rég óta egy csomó fölösleges holmit magunkkal. Nincs rá szükségünk, de a múltunk hozzánk köti őket. Aztán egyszer csak megunjuk, és rájövünk hogy ez nekünk nem kell, és ledobjuk a földre. Ott hagyjuk, aztán megyünk tovább. Mennyivel könnyebb, hogy nem kell vele foglalkozni ugye? Ne rágódjunk sokat a rossz emlékeken 🙂