Sajnos nagyon könnyű ebben a helyzetben belecsúszni a negativitásba. Ha abban a szerencsés szituációban vagyunk, hogy nem veszítettük el a munkánkat, és kötelező jelleggel otthonról kell dolgoznunk, akkor sem egyszerű a dolog. Találgatások, bizonytalanság, kérdőjel-hegyek… Ha nem figyelünk oda magunkra, akkor könnyen elkezdődhetnek a depresszió tünetei megjelenni rajtunk. Ez természetesen nem csak magánoldalról rossz, de az eredményes és hatékony munkavégzésünket is gátolhatja, rossz döntéseket hozhatunk, és mások munkáját is akadályozhatjuk végső soron. Szeretnénk most 8 tippet adni nektek, amik talán segíthetnek.
- Limitáljuk a hír-fogyasztásunkat. Persze mindenkit izgat, hogy hol tart a járványhelyzet, mik a kilátások, a számok, stb. De jól godnoljuk meg, hogy mekkora mennyiségben fogyasztjuk ezeket az információkat, hiszen ha a reggeli kávé mellé és elalvás előtt is folyamatosan (általában negatív) hírekkel terheljük magunkat, az könnyen nyomja rá a bélyegét a hangulatunkra majd.
- Az előző ponthoz kapcsolódva, nagyon erősen szelektáljunk a hírforrások között is. Egyrészt sok a „fake news”, másrészt a politikai propaganda nagyon erősen befolyásol mindent, ezért igyekezzünk a dolgok mögé látni.
- Fókuszáljunk a jóra. Nem egyszerű ez, főleg akkor nem, ha közvetlenül érint minket, vagy családunkat a válság. De a kesergéstől sem lesz jobb, menni kell tovább, és keresni a megoldásokat. Sok jót is fog hozni nekünk az egész, higgyétek el.
- Légzőgyakorlat. Nem hinnétek el, de ha nagyon rossz a kedvünk, néhány perc nyugodt, mély lélegzés csodákra képes!
- Menjünk ki! Igen, tudom, hogy kijárási korlátozás van. De nem tilalom. A social distancing szabályokat betartva ugyan, de igen is próbáljunk meg kimoccanni, sétálni, kirándulni ott, ahol lehet, és ahol nem érintkezünk másokkal. Én jómagam kerékpározom, és néhány egyszerű szabályt betartva nemhogy nem veszélyes, de kifejezetten előnyös is. Muszáj megtörni a bezártság unalmas rutinját, és ez is segít az izolációs tünetek kezelésében.
- Legyen napi rutinunk. Igenis keljünk fel időben, igyuk meg ugyanúgy a kávénkat, ahogy szoktuk, és ne vigyük be a laptopot az ágyunkba. Egy íróasztalt alakítsunk ki, ahol normális széken ülve tudunk dolgozni, de még jobb, ha néha állva csináljuk ezt, mondjuk a konyhapultnál. Nap végén is legyen valami rituálé, amivel „letesszük a lantot”. A rutin megőrzése azért fontos, mert akkor kevésbé szeparáljuk el magunkat a normál mindennapoktól, és sokkal könnyebben tartjuk meg a méltóságunkat is.
- Ha szakszerű segítségnyújtásra van szükségünk, akkor kérjünk! Korábban is írtam már többször, hogy egyáltalán nem ciki pszichológussal beszélni. Ebben a nehéz helyzetben pedig kifejezetten fontos, hogy az izolációt és a depressziót kezeljük. Általában saját magunk lelki problémáit nem igazán tudjuk teljesen meggyógyítani, ezért kell szakszerű segítséget kérni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a fizikai egészségünkre is rámehet a dolog, nem beszélve a családi/kapcsolati problémákról.
- Legyünk magunkhoz türelmesek, kedvesek, megértők. Mindannyian együtt vagyunk ebben az új helyzetben. Senki nem várhatja el, hogy egyszerre legyünk 100% tökéletes családanyák, szakértők, vezetők, barátok, barátnők, családtagok, kollégák. Hibázni lehet, és ebben a helyzetben fogunk is, és tudnunk kell ezeket megbocsátani magunknak.
