Szakmai körökben, munkahelyi helyzetekben néha egy kis társalgás is körülményes lehet. Nagyon nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mit mondunk. Legyen szó akár egy sima beszélgetésről a kollégákkal, egy szakmai találkozóról, egy meetingről, vagy egy kávészünetről.
- Vallási, faji, politikai kérdésekben polarizálódni: Ahogy ezeket a sorokat írom az az érzés jár a fejemben, hogy kell-e egyáltalán emlékeztetnem erre akárkit is. Sajnos kell. Nagyon sok kényelmetlen és feszült helyzetet tud szülni, ha ilyen témákat hozunk szóba. Főleg akkor, ha még nem ismerjük a kollégáinkat eléggé. Mindenkinek van véleménye általában ezekben a témákban. Ami nem is baj, emberek vagyunk, jogunk van bármilyen véleményt alkotni. És igen, szólásszabadság is van (elvileg…), de ettől függetlenül munkahelyen kerüljük inkább ezeket a témákat, ha egy mód van rá. Sosem tudhatjuk, hogy kit bántunk meg.
- Személyes problémáink kivetítése másokra: Mindenkinek vannak gondjai. Az nem is baj alapvetően, ha a kollégákkal meg lehet beszélni szünetben bizonyos dolgokat. Jól esik néha panaszkodni valljuk be, megkönnyebbülünk tőle picit. Csak ne csapjon át a ló túloldalára, és ne vetítsünk ki mindent másokra. Az nem baj ha elmondjuk, de ettől ne viselkedjünk velük kellemetlenül, ellenségesen, barátságtalanul. A kollégák nem ezért vannak. Ők is nyugodt körülmények között, kellemes hangulatban szeretnének dolgozni. Főleg érvényes ez akkor, ha előrébb szeretnénk jutni a cégen belül. A panaszkodókat sosem szeretik 🙂
- Rossz szokásokat emlegetni: Egy állásinterjún elsütni azt vicceskedve, hogy néha az üzleti ügyfelekkel elmegyünk sörözni, és annak jó szokott lenni a vége, na az nem szerencsés. De még ezer meg egy ilyen példát említhetnénk. Kifejezetten jó példa az alkoholfogyasztás erre. Az emberke nagy része iszik valamilyen formában, amivel nincs is gond. Azzal viszont van, ha az első dolog ami beugrik személyünkről másoknak, az a szesz. Ez nem professzionális hozzáállás. De ide sorolhatjuk azt is, hogy „hobbink a facebookozás vagy a tévézés,” vagy „nem bírunk ki egy órát cigiszünet nélkül” vagy „hát igen elég sokat szoktam pókerezni a szabadidőmben”
- Hazugságok amikkel lenyűgözni akarunk, de visszafelé sülnek el: Biztosan volt mindenkinek olyan esete már, amikor csak egy apró kis füllentést vagy szépítést akart mondani, aztán hónapok vagy évek múlva kiderült a turpisság, és utána örökre kísérteni fog a dolog. Egy korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy bizonyos füllentések akkor sem gázak, ha kiderülnek. De azért diplomát ne hazudjunk magunknak. Persze mindig a legjobb oldalunkat mutassuk, legyünk megnyerők, de ne essünk túlzásokba
- Pletykálni másokról a szakmában: Hát ez is egy olyan dolog, amit mindenki csinál, de igazából nem szerencsés. Főleg ha olyan szakmában dolgozunk, ami egy zártabb közösség, kevesen foglalkoznak vele. Ezekben a körökben, vagy egy cégen belül nagyon el tud menni a híre mindennek. ÉN bankoknak toborzok, és higgyük el, mindenki ismer mindenkit. Tapasztalatból mondhatom, hogy emiatt nem kapnak nagyon sokan állást rajtam keresztül. Úgyhogy vigyázzunk kiről mit mondunk 🙂
Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást? írjátok meg nekünk kommentben!
