Vannak olyan dolgok, amikkel gyakran hátráltatjuk a saját eredményes munkánkat. Teljesen indokolatlanul, és néha teljesen tudat alatt nehezítjük a dolgunkat.
- Túlságosan ragaszkodunk a megszokott folyamatokhoz. Persze, értem, a változás néha nehéz meg kényelmetlen. Jobb inkább a jól bejáratott folyamatokhoz ragaszkodni. Van amikor ránk erőltetik ezeket a változtatásokat, mert mondjuk egy új folyamatot vezet be a cég, de van, amikor magunk is tudjuk, hogy hogyan lenne jobb/gyorsabb, de nem merjük vagy nem akarjuk mégis úgy csinálni. Pedig ezek nem véletlenül alakulnak ki 🙂
- Mindenkitől engedélyt/jóváhagyást kérünk. Biztosra akarunk menni, meg nyilván nem akarunk hibázni, meg jó dolog egyeztetni, de nem mindig kell arra várni, hogy valaki egy nyilvánvaló dologra okét mondjon.
- Elfelejtjük a korábbi visszajelzéseket. Néha úgy érezzük, mintha mindent kétszer kéne megcsinálni? Megcsináljuk, nem jó, aztán újra meg kell csinálnunk? Ilyenkor érdemes magunkba nézni, egy kicsit, és átgondolni, hogy vajon azért csináljuk rosszul, mert bár egyszer már elmondták, hogy nem úgy kéne csinálni, mi ennek ellenére mégis úgy csináljuk? Könnyű megfeledkezni a korábbi visszajelzésekről, de azokat nem véletlenül adták.
- Minden egyes létező eshetőségre fel akarunk készülni. Azzal nincs semmi gond, ha meg akarjuk tervezni a dolgokat. Ez kell, hogy ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, és kellő megalapozottsága legyen mindennek, amit teszünk. De nagyon könnyű ám átesni a ló túloldalára. Ha görcsösen minden egyes szcenáriót végig akarunk pörgetni az agyunkban. Így gyakran a dolgoknak az elkezdése is akadályokba ütközik, nemhogy a hatékony haladás 🙂
