A karrier építése néha nehéz döntésekkel jár. Sokszor azonban saját magunkat hátráltatjuk, és senki más nem felelős azért, hogy nem jutunk egyről a kettőre. Felsorolunk most 10 ilyen példát nektek egy két részes bejegyzéssorozatban.
6. Már nem vagyunk akkora „királyok”. Ez alatt azt értem, hogy sokszor eljutunk arra a szintre, hogy megelégedünk a teljesítményünk egy bizonyos szintjével. Magyarul, a teljesítményünket csak fenntartjuk. Emlékszünk még, hogy milyen sokat és milyen gyorsan fejlődtünk amikor elkezdtünk a cégnél dolgozni? És mekkora királyok voltunk, amiért ilyen gyorsan beletanultunk, és hetekig-hónapokig csak egyre jobbak voltunk? Ha a teljesítményünk teljes mértékben megegyezik az egy vagy két évvel ezelőttivel, az nem feltétlenül megfelelő. Nem haladunk, nem fejlődünk, és így (csúnya ezt kimondani) de nem is érünk többet, mint két évvel ezelőtt. Így ne is várjuk el hogy többet akarjanak fizetni 🙂
7. Passzívak vagyunk, és nem szólalunk fel. Ha nem szólalunk fel sosem, és passzívan viselkedünk, akkor az a kép alakulhat ki rólunk, hogy mi maximálisan elégedettek vagyunk a helyzetünkkel. Emiatt nem is akarnak majd kinevezni minket, és eszükbe sem fog jutni a béremelés, mert hát sosem szólunk, hogy kéne. Tudassuk a vezetőnkkel, hogy mik a szándékaink és az elvárásaink. Ha ezek jogosak, és nem a földtől elrugaszkodottak, akkor jó eséllyel tudjuk kamatoztani őket. Ha a főnökünk nyitott erre, akkor sokkal könnyebb dolgunk van.
8. Nem ismerjük el a saját erényeinket. Van egy jó kis mondás: „Előléptetés nélkül valami borzasztó dolog fog történni… Semmi…” Jó ha a köztudatban vagyunk. Nem tolakodóan, és nem úgy, hogy benyalunk mindenkinek (már elnézést). De ha valamiben jók vagyunk, akkor ne rejtsük véka alá ezt, és megfelelő szerénység mellett azért hozzuk a tudtára a vezetőségnek, hogy igen, itt vagyunk, és jók vagyunk. Ne legyünk túl szerények, mert azzal nem lehet előre haladni.
9. Még nincs személyes márkánk. Sokaknak ez még mindig egy ilyen karriertanácsadók által dobált, jelentéstelen hülye duma. Nagyon leegyszerűsítve a személyes márkánk arról szól, mint egy terméknek a márkája. Tudják az emberek, hogy ha „megvesznek” minket, akkor egy jó „terméket” kapnak, ami megbízható, használható, minőségi. Ha a munkánkon kívül van lehetőség ezt másoknak is a tudtára hozni, akkor ne habozzunk. Ha meghívnak minket egy konferenciára, menjünk. Ha felkérnek, hogy adjunk az egyetemen egy órát vendégelőadóként, akkor menjünk. De ami a legfontosabb, hogy legyünk igényesek a munkánkra mindig, mert annak szakmai körökben elmegy a híre. És meg fognak minket venni.
10. Nem tudjuk az értékünket. Kerüljük el azt a kellemetlen helyzetet, hogy alulfizetettek legyünk. A cég örül neki, ha nem kell megadnia azt a fizetést, amit valójában érünk. De ami jár az jár, ezért méltatlanul kevés fizetésért ne dolgozzunk, ha csak nem az életünk múlik rajta. ugyanez a helyzet a túl magas bérigénnyel. Lehet hogy álmaink lehetőségéről csúszunk le azért, mert 550 ezer bruttó helyett nem fogadjuk el a bruttó 500-at, csak úgy büszkeségből. Ismerjük a trendeket, tudakoljuk meg, hogy ki miért mennyit keres. Se alá, se fölé ne lőjünk soha sem.
