Ebben a két részes cikkben arról a türelmetlenségről írok. Kezdjük inkább azzal, hogy mikor nem jó, ha türelmetlenek vagyunk. Alapvetően három általános eset jutott eszembe. Lássuk ezeket.
Árt, ha egyből nagy eredményeket várunk.
Minél nagyobbak az elvárások, annál rosszabb érzés utána, ha nem találkoznak az eredménnyel. Szóval ha türelmetlenek vagyunk, és nem úgy haladnak a dolgok, akkor könnyen elkeseredhetünk. Például, ha lassabban jön az az előléptetés, vagy nehezebben indul be a vállalkozásunk, akkor kevésbé tudjuk értékelni az apró kis sikereket a hosszú úton. A nagy sikerek általában időt igényelnek, és sajnos sokszor több nekifutás, és kudarc is szükséges lesz hozzá. Na ilyen esetekben célszerű egy kis türelmet magunkra erőltetni.
Árt, ha emiatt túl gyorsan és meggondolatlanul reagálunk dolgokra.
Tegnap küldtünk egy e-mail-t valakinek, de nem válaszolt. Ma inkább küldünk neki egy follow-up e-mail-t, hogy biztosra menjünk. Aztán küldünk még egyet. Aztán a folyosón megkérdezzük tőlük, hogy megkapták-e. Persze bosszantó, ha nem válaszolnak az e-mailre. De ezzel csak azt érjük el, hogy nem szeretnek majd velünk dolgozni, és figyelmen kívül hagynak minket.
Árt, ha az előtt akarunk továbblépni, hogy készen állnánk rá.
Nagyon egyszerű. Fél év után ne akarjunk előléptetést kérni. meg 22 évesen ne akarjunk vezetők lenni.Maradjunk a realitások talaján. Nem tudunk úgy vezetni beosztottakat, hogy mi nem tudjuk milyen beosztottnak lenni… Járjuk meg a szamárlétrát, az a lényeg.
