Ezzel tudjuk legjobban csökkenteni az izgalmasságunkat a toborzók szemében!

Szerző: | 2017-05-08

Vannak olyan tipikus hibák, amiket egy telefonos vagy személyes állásinterjún gyakran elkövetünk. Ezek olyan dolgok, amik miatt az érdeklődés személyünk iránt gyorsan zuhanni fog az interjúztatók, recruiterek szemében.

  1. Minden, amit mondunk, csak magunkról szól!

A munkáltatókat, kiválasztási szakembereket érdekli, hogy mennyire vagy csapatjátékos. Azt is tudni szeretnék, hogy az általuk kínált munka érdekel-e, nem pedig csak „egy munka”. Ha a jelölt nem vette a fáradságot, hogy megértse a cég céljait, és nem tudja elmagyarázni, hogy ő hogyan tudna segíteni ezeknek az elérésében, az baj. Vessük össze az alábbi két mondatot, és döntsük el magunk, hogy egy interjúztató helyében melyiket hallanánk szívesebben:

  • „Én ezzel és azzal tudnék segíteni a cég építésében, ezt és azt tudnám sikeresen hozzátenni a hatékony működéshez”
  • „Ez a munka nagyon nekem való, mert ilyen és olyan vagyok, ezért biztos, hogy ez a munka hozzám illik.”

Míg az első mondat a cégről szól, a második rólunk. Azt fontos megértenünk, hogy a cégek nem azért vesznek fel minket, hogy nekünk szívességet tegyenek, hanem azért, mert van egy problémájuk, amit meg kell oldani. Arra sokkal inkább kíváncsiak, hogy hogyan tudjuk megoldani ezt a problémát (elvégezni a munkát), mint hogy mennyire tetszik nekünk a pozíció, vagy mennyire tartjuk hozzánk illőnek. Ha ezt hangsúlyozzuk, hamar válunk potenciális jelöltből unalmas jelöltté.

  1. Nem járunk utána a cégnek kellőképpen

Az egyik legsúlyosabb baj, ha nem vagyunk tisztában a cégek szolgáltatásaival. Lehet, hogy utánanéztünk, hogy mivel foglalkozik a cég, nagyvonalakban. Nagyon fontos, hogy részletesen utánajárjunk a dolgoknak. Főleg azon a területen, ahol dolgozni kívánunk. Ha elmegyünk interjúra például egy autóipari céghez, akkor nem elég annyit tudnunk, hogy ez egy autóipari cég. Komplett autókat gyárt, vagy csak alvázakat? Gyárt egyáltalán alkatrészeket, vagy csak összeszerel? Melyik típusokat gyártja? És még sok ilyen kérdést feltehetünk magunknak, mielőtt őszintén azt állíthatnánk magunknak, hogy felkészültek vagyunk.

Nem okostojásokat keresnek, és két lábon járó lexikonokat sem. Hanem felkészült, érdeklődő, nyitott embereket, akik tisztában vannak a lényeges dolgokkal, mint a leendő munkájuk fontossága, a cég értékei, küldetése, stb.

  1. Nem teszünk fel értelmes kérdéseket

Nagyon sokat számít, hogy tudunk-e értelmes kérdéseket feltenni az állásinterjún. Akár ezen is múlhat a sikerünk. Fel kell készülnünk néhány kérdéssel, ami vagy megválaszolódik az interjú során, vagy a végén kell feltennünk. Érdeklődésünket, nyitottságunkat tükrözi, hogyha tudunk és merünk kérdezni. Ha azt mondjuk, hogy nem szeretnénk kérdezni semmit, az vagy érdektelenségre, vagy felkészületlenségre enged következtetni.

Felkészületlenségre? Igen! Azt gondolhatnánk, hogy azért nem kérdez valaki, mert tisztában van mindennel, az pedig elvileg felkészültnek számít. Egy állásinterjún ez nem feltétlenül állja meg a helyét! Ha te sem érdeklődsz, az interjúztató is el fogja veszíteni az érdeklődését valószínűleg!

  1. Hiányzik a lelkesedésünk

Az állásinterjúk stresszes helyzetek, ez azonban nem mentség arra, hogy nem mutatunk érdeklődést, lelkesedést és kíváncsiságot a cég mindennapi dolgaival, céljával, leendő állásunkkal kapcsolatban. Egy unott, érdektelen személy nem fogja felkelteni az interjúztatók érdeklődését. Egyszerűen azt fogják gondolni, hogy nem akarja eléggé ezt a munkát. Nekik pedig az az ember kell, aki nagyon akarja azt a munkát!

  1. Dráma

Ebbe a kategóriába sok minden tartozhat. De egy olyan jelölttől hamar elmegy a kedve a HR-esnek, aki arról panaszkodik, hogy miért nem volt sikeres az előző munkahelyén, hogy milyen rossz volt a főnöke, mennyire hátráltatták a kollégái stb. Nem szeretnének olyan embert, aki a kifogásokat, mentségeket keresi. Ez több feltételezést is gerjeszt az interjúztató fejében. Egyrészt azt fogja gondolni, hogy itt sem lesz hatékony az illető, ha a korábbi munkahelyén sem volt, másrészt pedig nem akarja azt sem, hogy később róluk is hasonlókat mondjunk majd máshol.

  1. Csak azt kérdezzük, hogy a cég mit tud tenni értünk?

Ahelyett, hogy csak arról érdeklődünk, hogy milyen cafeteria van, mennyi az esélye, hogy előléptetnek majd, vagy kapunk-e céges autót, inkább kérdezzük azt, hogy mi mit tudnánk tenni a cég sikerességéért. Ez egy kicsit kapcsolódik az egyes ponthoz. A lényeg, hogy az elvárásaink ne nyomják el az segítségnyújtási szándékunkat, mert visszatetsző lehet, és hamar a „nem nyert” kategóriába fogják csoportosítani a pályázatunkat!

  1. Csak arra készülünk, hogy kérdésekre válaszoljunk.

Ha így állunk hozzá az állásinterjúhoz, szinte biztos, hogy bukásra vagyunk ítélve. Az állásinterjú, még ha ijesztő is lehet, nem egy rendőrségi kihallgatás. Persze fel kell készülni a kérdésekre, ez egyértelmű. De igyekezzünk inkább egy kétoldalú beszélgetést folytatni, mi is kérdezzünk, osszunk meg magunkról érdekes dolgokat is, és ami nagyon fontos, ne csak bemagolt sablon válaszokat adjunk! Higgyük el, ez feltűnik még egy kezdő HR-esnek is, és nem leszünk érdekesebbek ezektől a válaszoktól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 × 4 =