Monthly Archives: augusztus 2018

Nemek közti egyenlőtlenség a munkaerő-piacon, és, hogy mit tehetünk

Szerző: | 2018-08-16

A nemek közti egyenlőtlenség a munkaerő-piacion is érezhető. Manapság gyakori téma, és láthatjuk, hogy bizonyos országokban már konkrét törvényeket is hoznak a témában. Az általánosan elfogadott hozzáállás az az, hogy a férfiak sokszor előnyben vannak. Adódik tehát a kérdés, hogy mit tehetnek a férfiak annak érdekében, hogy csökkenjen ez az úgynevezett “gender gap”

  1. Legyünk tisztában ennek a jelenségnek a létezésével. Ha már elolvassuk ezt a cikket, akkor meg is tettünk egy lépést.
  2. Beszéljünk a témáról. Sokaknak lehet kellemetlen erről beszélni, vagy tabuként kezelik, de mint minden más dolog, ez is csak akkor fog megoldódni, ha beszélünk róla.
  3. Vezetőként az alapján mérlegeljünk, hogy milyen teljesítményt nyújt egy kolléga. A nők és színesbőrűek általában alacsonyabb kezdőfizetést és béremeléseket kapnak. Holott a teljesítményük alapján kellene mérni őket.
  4. Ne vágjunk a szavukba. Nem csak munkahelyi meetingeken, de még a bíróságon is gyakrabban vágnak a nők szavába (kutatások eredményei szerint). Ezt egyszerűen csak ne csináljuk.
  5. Hajlamosak vagyunk a nők jó ötleteit lenyúlni, és a sajátunkként eladni. Ha egy nőnek jó ötlete van, dicsérjük meg, és ismerjük el.
  6. Nem csak a jelölteket kell diverzifikálni, hanem az interjúztatókat is. Ha nők és férfiak is interjúztatják a jelölteket, akkor változatosabb lesz az értékelés is, nem fogják ugyanazokat a szokásokat hozni, és nem lesz folyton az, hogy “nem kultúr-fit ebbe a szervezetbe” a jelölt.
  7. Hagyjuk a nőket is dönteni. Vagy önállóan, vagy ha nem önállóan, akkor az ő véleményüket is kérjük ki egy döntés meghozása során.
  8. Birkózzunk meg a könnyekkel. A nők néha sírnak. Ezzel nincs gond, ők érzékenyebbek. A munkahelyen is. A férfiak ingerültek és kiabálnak ha idegesek. A nők pedig sírnak. A sírás nem mindig a szomorúság jele, egyszerűen belőlük ez a reakció válik ki.
  9. Csak simán tiszteljük őket. Nincs különbség, ennyi 🙂

“Red flag” vagyis az önéletrajzban feltűnő piros zászlók, és mikkel nem lehet átverni a toborzókat

Szerző: | 2018-08-15

Egy toborzónak természetesen az a feladata, hogy akár több ezer jelölt közül szűrje ki azokat, akik potenciálisak lehetnek. Keresi a megfelelő skill-eket, végzettségeket, tapasztalatokat, amik relevánssá teszik a jelöltet a nyitott pozícióra. Már egy kezdő toborzónak is hamar rááll a szeme azokra a bizonyos “piros zászlókra”, amik miatt azonnal feketelistára tesz valakit. Vagy ha nem is fekete listára, de a “stóc aljára” Tekinthetjük ezeket erős szűrési kritériumoknak. Mik ezek a tipikus piros zászlók a LinkedIn esetében? Hármat szeretnénk felsorolni nektek, amik a leggyakoribbak.

Felfújt beosztások, munkakör-megnevezések. 

Valljuk, be, két év tapasztalattal nehéz egy osztályvezetőnek, vagy ilyen-olyan menedzsernek lenni. A beosztások hellyel közzel azért konzekvensen következnek a karrierünkben, (néhány esettől eltekintve persze) Nem túl jó ötlet eltúlozni, vagy túlságosan szép és menő színben feltüntetni azt, amit valójában csináltunk. Kifejezetten a menedzser szóval szoktak úgymond “visszaélni” az emberek. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy egy menedzser feltétlenül vezető pozíciót jelent. Nem minden menedzsernek van beosztottja, hanem csak egy feladat menedzselése van rábízva. De a nagyon körmönfont, félig érthető, de mégis nagyon hangzatos pozíciók mögött is sejthetünk némi mellébeszélést. Különösen sokan próbálkoznak azzal, hogy a LinkedIn-en már természetes angol nyelv szépségeivel trükközzenek. Itt aztán olvashatunk mindenféle fordítást, amiből nem derül ki, hogy mi is volt a feladatunk valójában, de cserébe nagyon trenidn néz ki 🙂

Job-hopping, avagy a gyakori munkahelyváltás

Ez nyilván vonatkozik az önéletrajzra is, de maradjunk most a LinkedIn-nél. Még mindig van nagyon sok ember, aki azt hiszi, hogy nagyon tapasztalt és sokat látott szakembernek fog tűnni, ha halmozza a munkahelyeket egymás után. Nem. Ettől csak megbízhatatlannak, professzionalitástól megfosztottnak, és hiteltelennek fog tűnni. Nyilván mindenkinek megvan az az 1-2 rossz munkahely, amiből muszáj volt elmenni egy év után. Szerintem mindenkinek volt már ilyen. De ha 10 év alatt 10 munkahelyünk volt, az nem fog jó fényt vetni ránk. Ezért ezt igyekezzünk elkerülni azzal, hogy eleve a megfelelő helyre próbálunk bekerülni 🙂

Nem megfelelő nyelvezet használata

Minden LinkedIn-es megnyilvánulásunkban legyünk professzionálisak. Még a kommentekben se írjunk flegma/káromkodó/igénytelen stílusban. Különösen igaz ez az angol nyelvre. Ha már használjuk írásban, akkor vegyük a fáradságot, hogy helyesen használjuk, mert nagyon gáz, ha bénán írunk. Szóban megbocsátható, de amikor van időnk ellenőrizni és átgondolni, akkor ne legyen benne hiba, mert visszatetszést kelt, és még ki is nevetnek érte 🙂 De még az sem mindegy, hogy miket lájkolunk!

 

Érdemes tehát ezekre az apróságokra odafigyelni. Mert szemet szúrnak. Az előző napi bejegyzésünket jól kiegészíti a mai cikk, olvassátok el tehát azt is, ha még nem tettétek volna meg 🙂

5 dolog, amit mindenki megérdemel a munkahelyén

Szerző: | 2018-08-14

Teljesen mindegy, hogy hol és mit dolgozunk, de ezt az 5 alapvető dolgot minden egyes pozícióban megérdemel(ne) mindenki. Ez sajnos nem mindenhol jön össze, van ahol mind az öt, van ahol csak egy, tudom, nem egyszerű. Ezeknek kellene az alapvetésnek lenni.

  1. Biztonságos és támogató környezet. Akár egy gyárban, akár egy irodában, vagy szabad téren, de mindenkinek joga van biztonságban dolgozni. Bár azért alapvetően itthon sem annyira rossz a helyzet, de vannak rossz példák, akár munkavédelmi dolgokra, vagy érzelmi/stressz kérdésekre gondolunk. Ha a csőd kardja lóg a cég felett, attól sem leszünk nyugodtak, de ha a főnökünk piszkál, az sem nyerő…
  2. Fejlődésünkben érdekelt vezető. Már sokszor írtunk erről, de a lényeg, hogy minden vezetőnek elő kellene segítenie a beosztottjai fejlődését. Minden embernek joga van haladni az életével, tanulni, jobbá lenni, és az a vezető, aki ezt nem érti meg, visszatartja, nem támogatja ebben a kollégáit, az nem is lesz jó vezető. Én amúgy is inkább azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám vissza, mint egy jó arc ember, aki segített nekik 🙂 Nem?
  3. Megértik, hogy van élet a munkán kívül is. Persze a cégnek az az érdeke, hogy 8 óra alatt 20-at dolgozzunk. De nekünk meg jogunk van nem ezt tenni, és nem is erőltethetik ránk semmilyen nyomásgyakorlással. Ahol ilyen dolgok történnek, azt ott is kell hagyni. Hosszú távon amúgy sem fenntartható egy olyan cég, ami az ilyesfajta “terrorra” épít.
  4. A közreműködésünk elismerése. Ez nem csak a plusz dolgokra vonatkozik. Persze azért ismerjenek is el, de én annak vagyok a híve, hogyha valaki pontosan, lelkiismeretesen elvégzi a rá bízott munkát, akkor is megérdemel egy dicséretet néha (mert hát a munkájával hozzájárul a cég sikeréhez). Nem vállalt túlórát vagy extra projektet? Nem baj. Akkor is helyt áll, és csinálja a munkáját tisztességgel, ergo –> ÜGYES. Az nem helyes hozzáállás, hogy “Minek kellene nekem dicsérgetni? Ez a munkája, csinálja meg, ezért kapja a fizetését!” Igen, ez is egy hozzáállás, de szerintem se nem humánus, se nem fog szeretni érte senki minket. És még fel is mondanak aztán szívhatunk a pótlásukkal 🙂
  5. Fontosság-érzet. Lehet, hogy nem olyan a munkánk, ami eszeveszettül világot megváltó. De mindenki megérdemli, hogy azt érezze, van értelme annak amit csinál. Bármennyire unalmas, vagy jelentéktelennek tűnő, akkor is tudnunk kell, hogy valahol valaki nagyon hálás azért, amit csinálunk.

Hogyan kezeljük a nem kifejezetten szimpatikus főnökünket?

Szerző: | 2018-08-13

Mindenki érdekében kívánom, hogy ne legyenek érzelmileg zsaroló, agresszív vezetők a világon. Sokszor lehet hallani agresszív vezetőkről, akik üvöltenek, akik miatt a kolléganők sírva mennek haza, akik miatt gyomorgörccsel megyünk be dolgozni. Biztos mindenki tapasztalta már ezt, vagy legalább hallott ilyen esetről.

Gyakran beleragadunk mégis ebbe a helyzetbe. Van, hogy egyszerűen nem tehetjük meg azt, hogy csak úgy felmondunk. Az indokok általában validak. Anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, félünk váltani, nem jók a lehetőségek a környékünkön, családot tartunk el, vagy nem tudjuk még, hogy merre tovább. Úgyhogy ez a cikk nem arról fog szólni, hogy ilyenkor le kell lépni, hanem hogy mit tehetünk az enyhítésre.

Találjuk ki, mivel tudjuk levezetni a stresszt. Magától értetődik, de néha nem tudunk mást csinálni, mint ideig óráig nyelni a stresszt, aztán munka után csinálni valamit, ami segít. Én ilyenkor kimegyek bringázni valahova, jól meghajtom, aztán máris jobb. De jó lehet az edzés is, vagy (ha más nem is) egy sör a barátokkal. A lényeg, hogy mindegy mit csinálunk, csak a figyelmünket terelje el a munkahelyi stresszről.

Fizikai távolság. Ha lehet, akkor csökkentsük minimumra az együtt töltött időt, ne keveredjünk fölösleges beszélgetésekbe, stb. Ha kivitelezhető, üljünk arrébb 🙂 Ez gyerekesen hangzik, de ha diszkréten odafigyelünk (és ismerjük eléggé őt) akkor tényleg a minimumra tudjuk csökkenteni akár a fizikai távolságot is.

Keressünk támogatást. Mehetünk a cégnél a HR-hez ilyen esetben, de ez persze rémisztő. Félünk, hogy emiatt akár elveszíthetjük a munkánkat is. Pedig a HR ezért van (jobb esetben). Felkereshetünk terapeutát vagy pszichológust is, ezek nagyon hasznosak tudnak lenni, bár költségesek is általában. Mérlegelje mindenki magának, hogy mennyit ér neki, és mennyit tud fordítani a lelki/mentális egészségére. Ha más nem jöhet szóba, akkor hagyatkozzunk a barátok és a család támogatására ilyen esetben. A lényeg, hogy ne hagyjuk fortyogni magunkban, hanem legalább beszéljük/írjuk ki magunkból.

Mikor “kötelező” visszajelzést adnunk vezetőként?

Szerző: | 2018-08-10

Vezetőként kemény dolog kritikát és visszajelzést adni, de csak akkor lehetünk jó vezetők, ha ezekben az esetekben is megálljuk a helyünket.

  1. Ha a beosztott nem teljesít határidőre egy feladatot. Persze ha már megtörtént, sok mindent nem tudunk tenni. De arra jobban oda tudunk figyelni, hogy a mit tehetünk annak érdekében, hogy a jövőben ez ne így legyen.
  2. Ha egy beosztott nem reális célokat tűz ki maga elé. Nagyon könnyen elveszíthetik a motivációjukat, ha nem érik el a célokat. Ezeket nyilván sokszor a vezető tűzi ki, de az ambiciózus kollégák a maguk eredményeit is hajtják. Na ezeket kell segíteni reálisan belőni.
  3. Amikor nem fókuszál egy kolléga. Nem jó az, ha az ablakon bámul ki az ember, és minden elveszi a figyelmét. Erre fel kell hívni a figyelmét, és segíteni neki a megoldásban. Leginkább azzal, hogy mivel tudnánk kellőképpen lekötni őt…
  4. Ha egy kolléga nem kezdeményez. A passzivitás a motiváció hiányára is visszavezethető, de akár a támogatottság, és az ezáltal kialakult önbizalomhiányra is. Ha nem érzi biztonságban magát a kolléga, és nem mer bedobni új ötleteket, és kezdeményezni, akkor el is fog menni.
  5. Ha hibát követett el. Csak az nem hibázik aki nem dolgozik. A felelős emberek tudják, hogy ha hibáztak, akkor baj van. De nem kell még jobban megnehezítenünk a dolgukat, inkább törekedjünk arra, hogy tanuljanak a helyzetből, és ettől többek legyenek.
  6. Ha egy beosztott bunkó volt egy másikkal. Nyilván ez nem jó dolog, de igyekezzünk normálisan elmagyarázni nekik, és megfelelően mediálni a helyzetet.
  7. Ha egy kolléga nem tud beilleszkedni. Ez a csapatnak és a szóban forgó kollégának is kellemetlen, úgyhogy igyekezzünk ezt neki megfelelően kommunikálni, hiszen ez az ő érdeke is. De a csapatot is meg kell kérnünk, és toleranciára szoktatni őket. Persze egy rutinos vezető eleve nem választ olyan csapattagot, aki nem illeszkedne be jól.
  8. Ha pletykálnak. Ez mindig rombolja a hangulatot, a morált, és a csapatkohéziót. Sokkal jobb egy őszinte és nyitott csapat, és ennek a kialakításában a vezetőnek nagyon nagy szerepe van.
  9. Ha nem jól osztja be az idejét. Erről már többet cikkeztünk. Nekem is nagyon nagy segítség volt, amikor a vezetőm megmondta, hogy mire mennyi időt fordítsak, és mit milyen sorrendben csináljak.
  10. Ha esik a teljesítménye. Itt igazából az a legfontosabb, hogy kiderítsük az okot, és kezdjünk el dolgozni a megoldásán. Adjuk meg a szükséges támogatást ehhez!

Mit tudnak a vezetők elrontani már azelőtt, hogy az új kolléga belépne?

Szerző: | 2018-08-09
  1. Nem készítik fel megfelelően a csapatot az új kolléga érkezésére. Senki nem szereti a kellemetlen meglepetéseket. És azt sem, hogyha ráerőszakolják egy másik embert személyét. A jelenlegi csapat vezetőként ugyanakkora prioritás, mint az új kolléga személye. Éppen emiatt foglalkozni kell a csapat felkészítésével is, beszélni kell velük, informálni őket mindenről, és jó ötlet lehet bevonni őket. Nálunk a kiválasztásban általában részt vesznek a csapattagok is, és ez nagyon jót tesz a kohéziónak.
  2. Nem tisztázzák eléggé a vezető – beosztott dinamikát. Nehéz úgy megnézni valakiben, hogy szinte nem is ismerjük, csak maximum 1-2 interjún találkoztunk vele. A vezető sem bízhat rá mindent egyből az új kollégára, mert még nem ismeri annyira, de ugyanúgy az új beosztottnak is jogos elvárása az, hogy a főnök tudja őt megfelelően vezetni, támogatni. Vezetőként mindig fontos “állomása” vagyunk egy ember karrierjének. Úgyhogy jól gondoljuk meg, hogy mit fog majd mondani rólunk a jövőben 🙂
  3. Nem állítják fel a célokat, elvárásokat egyből. Magától értetődik, de nem várhatjuk el még egy tapasztalt jelölttől sem, hogy már az első nap mindent tudjon. Ezért nagyon fontos az, hogy már a felvétel előtt is legyen tisztázva, hogy az első héten, az első hónapban, és a próba idő végéig konkrétan mit várunk el, mit szeretnék, hogy elérjen, és ehhez milyen támogatást tudunk biztosítani.
  4. Nem dolgoznak ki megfelelő betanítási tervet. A helyzet az, hogy ezzel mindenki foglalkozik, de néha mégsem. Van amikor van egy lista írva, nagyon általánosan, hogy miket fog megtanulni az illető, de az főleg a soft skillek esetében nehezen mérhető, és nincs elég hangsúly fektetve rá. Minél részletesebb, és minél aprólékosabb részcélok vannak a betanulási tervben, és minél jobban/konkrétabban mérhető, annál jobb.
  5. Nem mentorálják az új embert a szervezeti kultúra témakörében. A munkakört könnyebb lehet megérteni, mint a vállalati kultúrát. Ez mindenhol más, mindenhol másképp döntenek, mások a hagyományok, a folyamatok, minden más. Ezeket sokszor csak hibák/kellemetlenségek útján tudjuk megérteni, ha az új főnökünk (vagy a csapat) nem fektet elég nagy hangsúlyt erre a kérdésre.

Mit tegyünk, ha a munkavégzés korai fázisában esünk teherbe?

Szerző: | 2018-08-08

Bizony van, hogy előfordulnak bakik. Ilyen-olyan okból kifolyólag (ebbe most nem mennék bele) kiderül, hogy egy nő terhes, pedig nemrég kezdett egy munkahelyen. Tételezzük fel, hogy ez a helyzet bekövetkezett, az okoktól most tekintsünk el.

Nyilvánvalóan nem feltétlenül kellemes dolog, (ha tervezett, ha nem) de ha mégis bekövetkezett, akkor itt van három tanács, amit érdemes lehet megfogadni.

  1. Legyünk tisztában a jogainkkal. Bármelyik országban is élünk, fontos, hogy pontosan tisztában legyünk a munkajoggal ezen a területen. A Munka Törvénykönyve az irányadó ebben a témában, ami akár az interneten is elérhető. Ha esetleg ott túl bonyolultnak tűnik a megfogalmazás, próbáljunk segítséget kérni ismerősökön, egyéb kapcsolatokon keresztül. Legvégső esetben akár munkajogász segítségét is kérhetjük. A lényeg, hogy ne legyenek irreális elvárásaink, a cég nem fog örülni, de ami törvény az törvény.
  2. Legyen valamilyen tervünk. Mielőtt közöljük a dolgot, mindenképp készüljünk fel kellőképpen. Egyrészt az előző pontban említettek is fontosak, másrészt pedig könnyíthetünk a helyzeten, ha egy kész tervvel állunk a vezetőnk elé, hogy mit és hogyan szeretnénk megoldani, amíg itt vagyunk. Ezzel tudjuk kicsit elősegíteni a könnyebb megoldást. Ahogy egyre közeledik a kiírt időpont, úgy valószínűleg egyre több orvosi dolog kapcsán kell majd hiányoznunk, úgyhogy ezeket is tegyük lehetőség szerint jó előre tervezhetővé.
  3. Ne mártírkodjunk. Ne vállaljunk be olyat, ami az egészségünk vagy a reputációnk rovására menne. Itt is kritikus, hogy tisztában legyünk a visszatérésre, állományban tartásra vonatkozó dolgokkal. Szóval ne ígérgessünk, ne mentegetőzzünk, hanem csak simán álljunk a sarkunkra, és legyünk őszinték.

Egy jó hasonlat erre az egészre: 

Képzeljük el, hogy zsonglőrködünk öt golyóval. Ezek a golyók a Munka, Család, Egészség, Barátok, Lelki egészség. Na, ezek közül a munka egy gumi golyó. Ha leejtjük, akkor vissza fog pattanni, és újra kezdhetjük “dobálni”. Viszont a többi az üvegből van, és ha leejtjük, akkor összetörik.

Time-Management, és miért rossz a viszonyunk vele?

Szerző: | 2018-08-07

Ó, milyen gyakran panaszkodunk, hogy kevés az időnk… Sosincs elég, ami van az is tiszta káosz, mindig közbejön valami. Olyan, mint amikor egyszer véletlenül elengedjük a kutyát a pórázról, elszabadul, és sosem fogjuk utol érni.

Gondolhatjuk így is, de van itt egykét gondolat, ami lehet, hogy felnyitja a szemünket. Mi van, ha a fenti analógiák teljesen tévesek? Egy nap mindig minden esetben 24 óra. Ez tény, nem tudunk rajta változtatni. Hacsak nem vagyunk közel egy olyan tudományos áttöréshez, aminek segítségével manipulálni tudjuk az időt, de amúgy nem tudjuk lelassítani, felgyorsítani. Egy másodperc az egy másodperc, bár a belső érzetünk természetesen eltérhet.

Sokszor érdekesen használjuk a metaforákat. Pl. időt “töltünk”, időt “használunk fel” de igazából a valóságban az történik, hogy dolgokat csinálunk az időn keresztül. Igazából az időre nincs is ráhatásunk, csak azt tudjuk nyomon követni, hogy mi zajlott le az idő alatt. Szóval a konklúzió:

Azok, akik azt hiszik, hogy time-management problémáik vannak, azoknak valójában priorizálási problémái vannak. Ami az “ön-menedzselésre” vagyis önismeretre vezethető vissza. Emberek, vagy emberek egy csoportja csak egy bizonyos mennyiségű prioritást tud kezelni egyszerre. Egy vezetőnek pedig az az egyik fő funkciója, hogy ezeket a prioritásokat a megfelelő sorrendben, megfelelő időben, és megfelelő mennyiségben adja az embereinek. De ugyanez igaz saját magunkra is.

Szóval igazából sokkal többet koncentrálunk arra, hogy mennyi mindent kéne megcsinálnunk, mint hogy arra fókuszálnánk, hogy szelektálnánk, priorizálnánk, és válogatnánk aközött, hogy mit és mikor kell megcsinálnunk.

Tegyünk fel néhány kontrollkérdést magunknak:

  • A megfelelő dolgokra fókuszáljuk az energiáinkat?
  • A sürgősségük szerint rangsorolva csináljuk a dolgainkat?
  • Pazaroljuk az időt fölösleges dolgokra?
  • Túl sok mindent akarunk egyszerre megcsinálni?

50 kiváltság, ami pozitívan különböztet meg másoktól (2. rész)

Szerző: | 2018-08-06

Egy csomó olyan dolog lehet, ami miatt pozitívabb elbírálásban részesülhetünk az álláskeresésünk során. Ezekkel nem is vagyunk mindig tisztában teljes mértékben. Illetve fenntartásokkal kell kezelni a listát, mert ez inkább egy általános összefoglaló, ami érvényes lehet ugyanúgy az USA-ban, mint Magyarországon. Mielőtt bárki belekötnek, ezek nem igazságos dolgok, és nem is állok ki mellettük, a cikk célja ezeknek a feltárása. Lássuk az második felét.

  1. Sosem mondták, hogy várnod kell egy előléptetésre, vagy sosem érezted úgy, hogy igazságtalanul kapta meg más a nagyobb kihívást jelentő feladatot
  2. Nem tereltek le egy projektről/előléptetésről olyan indokok miatt, mint hogy bírni fogod-e a több utazást
  3. Mesélhetsz a politikai vonatkozású dolgaidról a kollégák előtt félelem nélkül
  4. Mindenki szívesen vesz be a projektjébe
  5. Nem mondták rád még sosem, hogy “diversity hire”
  6. Egy szakmai rendezvényen automatikusan szakmabelinek tekintenek
  7. Ugyanilyen rendezvényen nem kevernek össze a kiszolgáló személyzettel
  8. Nem tapasztalsz kéretlen szexuális jellegű közeledést a munkahelyen
  9. Nem kellett még csapatot vagy céget váltanod piszkálódás/zaklatás miatt
  10. Fizikai értelemben is biztonságban érzed magad a munkahelyi környezetedben
  11. Akkor is, ha éjszaka távozol
  12. Ha a munkába járásod kevesebb, mint egy óra
  13. Van félretett pénzed arra az esetre, ha hirtelen megszűnne a munkahelyed
  14. Munkán kívül is megteheted, hogy szórakozz
  15. Nem kell senkit eltartanod
  16. Van egy partnered, aki a háztartási, egyéb dolgokban segíteni tud neked
  17. Nem vesz el túl sok időt a családi élet (amire gondolok: be tudsz érni időben, nem kell korábban lelépned, stb.)
  18. Nincs önhibádon kívüli vagy szándékos carreer-gap (lyuk) az önéletrajzodban
  19. Nem kellemetlen, ha a munkahelyen tudják a vallási hovatartozásunkat
  20. Sosem gyűjtöd be a munkahelyi ajándék nasikat, mert a hétvégére is marad pénzed enni
  21. Merünk beszélni egy meetingen anélkül, hogy félnénk, valaki hibát talál bennünk
  22. Nem kapunk zaklató megjegyzéseket a közösségi médiában
  23. Nem túl szájbarágósan magyaráznak nekünk
  24. Nem függünk senkitől

 

50 kiváltság, ami pozitívan különböztet meg másoktól (1. rész)

Szerző: | 2018-08-03

Egy csomó olyan dolog lehet, ami miatt pozitívabb elbírálásban részesülhetünk az álláskeresésünk során. Ezekkel nem is vagyunk mindig tisztában teljes mértékben. Illetve fenntartásokkal kell kezelni a listát, mert ez inkább egy általános összefoglaló, ami érvényes lehet ugyanúgy az USA-ban, mint Magyarországon. Mielőtt bárki belekötnek, ezek nem igazságos dolgok, és nem is állok ki mellettük, a cikk célja ezeknek a feltárása. Lássuk az első felét.

  1. Fehér vagy
  2. Férfi vagy
  3. Azonosulsz a születéskor megállapított nemeddel
  4. Azzal a nemmel azonosítanak, amit születésedkor megállapítottak rólad
  5. 40 év alatti vagy
  6. Nincsen semmilyen fogyatékosságod (látható, vagy nem látható)
  7. Diplomával rendelkezel
  8. Menő egyetemen végeztél
  9. Sosem volt, vagy már visszafizetted a diákhiteled
  10. Az adott ország állampolgára vagy
  11. Ha nem, akkor vízummal / munkavállalási engedéllyel rendelkezel
  12. Beszélsz angolul/angol az anyanyelved
  13. Nincs akcentusod
  14. Sosem tapasztaltad meg még, hogy a listán szereplő dolgok miatt elutasítottak egy munkáról
  15. Nyitottan beszélsz a párodról
  16. Nem vagy az elsődleges felelőse valaki másnak (pl, nincs még gyermeked, vagy nem egyedül neveled)
  17. Kiterjedt a kapcsolati hálózatod
  18. Nem kell olyan apró-cseprő feladatokat csinálnod, amit “inkább a csajokra” bíznak
  19. Mások nem helyeznek alacsonyabb szenioritási szintre rutinszerűen, mint amiben valóban vagy
  20. Komfortos vagy a meetingeken való részvétellel, azokhoz aktívan hozzájárulsz
  21. Ritkán zavarják meg a mondandódat, nem vágnak a szavadba
  22. Magabiztos vagy akkor, ha új ötletet kell bedobnod
  23. A menedzsered a szemedbe néz, miközben veled beszél
  24. Sok visszajelzést kapunk
  25. Van szabadidőnk, akár önfejlesztésre