Ideje pezsgőt durrantani! Meglett végre az az előléptetés, jobb pozíció, jobb bér, magasabb presztízs, kinek mi az indok a dolog mögött. Először is: Gratulálunk! Biztosak vagyunk, hogy keményen megdolgoztál érte. A baj csak az, hogy az előléptetés gyakran jár más „bakikkal” is… Nézzünk erre most három példát!
- Mindent-tudó okostojássá válunk. Az előléptetés magában hordozza annak az üzenetét, hogy értjük a dolgunkat. És ezt azok is tudják, akikkel együtt dolgozunk. És ha ezért még ki is tüntetnek minket, akkor könnyen elhisszük magunkról, hogy mi vagyunk az atyaúristenek. Valljuk be, mindenkivel volt már így valamilyen helyzetben 🙂 De a magabiztosság és a nagyképűség közötti vékonyka határvonalat ne lépjük át sosem! Senki nem szeret egy olyan emberrel dolgozni, aki pávaként járkál fel alá, és azt hiszi, hogy mindig mindenre tudja a választ. Az igazság az, hogy mindenkinek van lehetősége új dolgokat tanulni, akármilyen nagy szakember is legyen. Ha ehhez tartjuk magunkat, akkor sokkal szerethetőbbek leszünk, és megóv minket attól, hogy olyanról kezdjünk okoskodni, amit még mi sem tudunk. Sőt, kérdezzünk még többet! Ezzel azt is demonstrálhatjuk, hogy továbbra is csapatjátékosok vagyunk.
- Túlparázzuk a dolgot. Az előléptetés nem csak magasabb bérrel jár, hanem magasabb felelősséggel is. Több a stressz, nagyobb a kockázat, több mindent kell észben tartani, nagyobbak az ügyfelek is. Azért vannak nehéz részei is a dolognak, amiken nagyon könnyű idegeskedni. De mindig tartsuk észben, hogy nem véletlenül kerültünk ide. Az embereket nem szokták csak úgy előléptetni (na jó, néha….). Ez azt jelenti, hogy valamiben nagyon jók vagyunk, és általában ez több dolgot is jelent. A menedzsment azt szeretné, hogy a cég prosperáljon, és ha minket felkértek arra, hogy nagyobb színpadra lépjünk, akkor az azért van, mert hisznek bennünk. Még mindig idegesek vagyunk? Akkor gyerünk ki egy sétára, higgadjunk le egy kicsit, aztán pedig gyűrjük fel az ingünk ujját, és szokjuk meg az új pozíciót. De ne stresszeljük túl, mert annak mindenki csak a kárát látja.
- Elsodródunk. A legrosszabb időpont arra, hogy csak úgy sodródjunk az pont a kinevezés vagy előléptetés utáni időszak. Ilyenkor pont, hogy még inkább pörögnünk kell, hogy meggyőzzük a vezetőséget, jó döntés volt minket kinevezni oda. A kinevezés után nem lazíthatunk, mondván, hogy: „na ez megvan, akkor most hátra dőlök”. Jegyezzük meg, hogy minden pozíciónak van tanulási íve. A legnagyobb főnöknek is! Ezért ha lazán vesszük az elejét, akkor könnyedén beéghetünk, lemaradhatunk, bukhatjuk az első nagy projektünket és a többi… Ezek után pedig jöhet a kínos kérdés, hogy: „vajon jó ötlet volt téged ide kinevezni?”
Összességében a legfontosabb dolog az az, hogy az új pozícióval együtt ne legyünk mi is új személyek. Ez nagyon fontos.
