Van egy ismerősöm, aki passzívan munkát keres már másfél éve. Nem szereti a mostani munkáját. De azért vannak olyan előnyei a munkájának, ami miatt érdemes ott maradnia. Életbiztosítás, jó fej kollégák, és a cég neve is jól mutat az önéletrajzon.
Én sokszor mondom az embereknek, hogy szeretni kell, amit csinálnak, mert amúgy sosem lesz jó semmi. Hiába minden, de ha az életünk nagy részét egy olyan munkahelyen töltjük, ami nem elégíti ki a szükségleteinket, akkor mehet az egész a lecsóba. Az sem baj, ha azt mondjuk, hogy azért szeretjük a munkánkat, mert sokat keresünk vele. De az élet túl rövid ahhoz, hogy feltegyük az egészet egy kupac pénzért.
A lényeg, hogy nagy a különbség a rémálom munka és álmaink melója között. Minden szinte egyre több a hozzáadott értéke az életünkhöz. Az ezekhez fűződő elvárások pedig folyamatosan változnak az életünk során.
De nem kell minden munkát utálni azért, mert az nem álmaink munkája. Semmi gond azzal, ha csak egy „ugródeszka”, a távlati céljaink elérése érdekében.
Térjünk vissza az előző ismerősömhöz. Mondhatnám neki, hogy miért csinálod ezt, ha máshol sokkal boldogabb lehetnél? Még nem tudja pontosan, mi lenne az az álom… Addig pedig ez a meló is fizet, tapasztalatot szerez, stabilitás van, stb.
Másik példa: Tudja, pontosan, hogy mi lenne az álom melója. De annak a bemeneti követelménye az, hogy egy számára nem annyira kedves munkát végezzen 2-3 évig. Vagy bármilyen más élethelyzetbeli dolog miatt nem tudja még meglépni.
Lényeg a lényeg, hogy néha örüljünk annak, ami van, és becsüljük meg. Nincs haszontalan munka, mindent el lehet majd adni később. És az lesz a sikeres, aki ezekből a helyzetekből is a maximumot próbálja kihozni. Menjünk el rendezvényekre, menjünk network-ölni addig is, fejlesszük magunkat máshogyan, és majd megtérül. Ne pazaroljuk el ezeket a lehetőségeket sem
