Ma már annak a korát éljük, hogy szinte nap mint nap megkereshetnek minket fejvadászok, recruiterek, HR-esek. Nem annyira a cégek diktálnak már, hanem inkább a jelöltek. A megfelelő lehetőséget ettől függetlenül természetesen nehéz megtalálni, de 1-1 interjút nem olyan nehéz összehozni talán. Persze lehet, hogy eleve nem tetszik annyira a pozíció, vagy nem is akarunk váltani, de van olyan, hogy mégis érdemes elmenni. Miért? Lássuk!
- Rutin. Elég gyakran találkozom olyan emberekkel, akik 8-10 éve voltak utoljára interjún, és hát nem túl rutinosak benne. Nem mindig a legjobb jelölt, hanem a legjobban interjúzó kapja meg az állást. (sajnos) Ezért jó, ha néhanapján legalább egy interjúra elmegyünk, beszélgetünk, szokjuk a helyzetet, kipróbáljuk magunkat, tapasztalunk, gyakorlunk, stb.
- Piaci információk. A konkurenciától sokat lehet tanulni, és egy interjún hangozhatnak el olyan infók, amik nagyon értékesek. Ezt persze nagyon a helyén kell kezelni, senkit nem buzdítok ipari kémkedésre, de azért nem árt ha szemfülesek vagyunk 🙂
- Hálózatépítés. Lehet, hogy most éppen nem azt a pozíciót keressük, de később még előfordulhat. Az is lehet, hogy a minket interjúztató vezető 1-2 év múlva elmegy máshova, és majd eszébe jutunk, aztán egy jobb ajánlattal megkeres minket. Sosem tudhatjuk.
- Béremelés. Tisztázzuk, hogy HR-esként ezt nagyon nem szeretjük. Arról van szó, hogy megszerzünk egy ajánlatot egy másik cégtől, és a mostani vezetőség orra alá dugjuk, azzal a dumával, hogy „nesztek, ők bezzeg megadják azt a bérsávot!” Nem szereti sem az aktuális munkáltató, sem pedig a konkurens cég, aki rászánja az idejét a jelöltre, aki csak azért pályázik, hogy megemeljék a fizetését. Viszont aláírom, hogy van olyan helyzet, amikor tényleg alul fizetnek valakit, és más módot nem lát arra, hogy megemeljék a fizetését. Szóval ezt a módszert is csak nagyon indokolt esetben ajánlom, de nem a legkorrektebb lépés.
