Bejegyzésünkben megosztunk veletek 15 okot, amelyek depressziós tüneteket válthatnak ki a nehézkes álláskeresési folyamat során. Ezekre érdemes tehát odafigyelni, mert ezek lehetnek rossz hangulatunk gyökerei. És amíg ezeket nem ismerjük fel, addig kezelni sem tudjuk!
- Az irányítás kicsúszik a kezünk közül: Hirtelen elveszíthetjük a munkánkat. Nem szabad ezt túlaggódni, de azért készüljünk fel rá, hogy bármi megtörténhet.
- Folyamatos bizonytalanság: Nem tudjuk, hogy az álláskeresés meddig tart. A bizonytalanság nyilvánvalóan kellemetlen érzés az ember számára. És persze minél hosszabbra nyúlik, annál rosszabb.
- Folyamatos beletörődés: Nehéz mindig újra és újra rádöbbenni, hogy álláskeresők vagyunk. És amíg nincs munka, ezt kénytelenek vagyunk elfogadni. A beletörődés nem pozitív érzés.
- Az együttérző, ám szánakozó visszajelzések a többi munkakeresőtől: A többi álláskereső valószínűleg érzelmileg hasonló állapotban van, mint mi. Ha két ilyen ember egy légtérbe kerül, és szóba jön az élethelyzetük, egymás negatív hangulatát tovább fogják erősíteni.
- Visszajelzések hiánya: Ha már a háromszázadik jelentkezésünkre sem méltóztatnak válaszolni, az bosszantó. Hosszú távon viszont depresszióhoz is vezethet. Kutatások szerint ez az álláskeresés érzelmileg legmegterhelőbb része…
- Az elutasítások magas aránya: Az a jobbik eset, ha kapunk valamilyen választ a jelentkezéseinkre. Sajnos azonban ezeknek az elsöprő többsége elutasítás.
- A munkanélküliség első élménye: Nehéz megküzdeni azzal az új élménnyel, hogy nem kell dolgoznunk… vagyis, hogy nincs hol dolgoznunk. (Egyelőre!) Vigyázzunk, könnyű megszokni ezt a helyzetet, és ha nem vagyunk óvatosak, beleragadhatunk.
- Kényszerhelyzet: Az ember természetesen nehezen viseli, ha belekényszerítik egy helyzetbe. Az esetek nagy részében nem önszántunkból leszünk munkanélküliek (persze ilyen is van). Ezért korlátozva, kényszerítve érezheti magát.
- Felkészületlenség: Akár az iskolából kikerülve, akár korábbi munkahelyed elvesztése miatt keresel állást, az álláskeresésre nehéz felkészülni. Az iskolák nem fordítanak elég gondot erre, a munkahelyeden pedig érthető okokból nem foglalkozol ilyen dolgokkal. Gyakran érezhetjük úgy, hogy nem tudjuk, mit kellene tennünk, mert még nem tanultuk meg, nem tanították meg nekünk.
- A megváltozott anyagi helyzet kezelése: A munka elvesztésével az anyagi folyamatosság is megváltozik. A megszokott rendszer megváltozását nehéz önmagunkban menedzselni. És szintén nehéz elfogadni a tényt, hogy most egy darabig nem engedhetünk meg annyi mindent magunknak.
- Család eltartása: Különösen nehéz az előző pontban leírt helyzet, ha a családunk fenntartásáért mi vagyunk a felelősek, vagy a mi jövedelmünk volt a legjelentősebb része a háztartás bevételeinek.
- A depresszió lehetőségének tudatosulása: Ekkor még nem vagy depressziós az álláskereséstől. Azonban ijesztő lehet feltenni magunknak a kérdést: „vajon én is depressziós leszek?” Igen, lehetsz. De tehetsz érte, hogy ne legyél! A munkakeresés nem jár együtt törvényszerűen a munkakeresési depresszióval!
- A pozitív látszat fenntartása: Nagyon nehéz egy ilyen negatív állapotban pozitív kisugárzást mutatni a külvilág felé. Ez különösen problémás az állásinterjúkon illetve, a hálózatépítés során. Legalább ezekre az alkalmakra felejtsük el gondjainkat, és erőltessünk magunkra egy kis optimizmust! Hidd el, kifizetődik!
- Irigység: „De jó neked, hogy van munkád!”, „De jó neked, hogy van pénzed elmenni nyaralni!” Hangzanak el gyakran hasonló mondatok. Ám vigyázzunk, mert családi, baráti kapcsolatok rovására mehet, ha irigyelünk valakit a munkája miatt. Sok ember számára kellemetlen lehet, ha tudja, hogy más irigykedik rá.
- Szégyenérzet: Felteszik a kérdést, hogy te mivel foglalkozol? Nem jó érzés azt válaszolni, hogy „semmivel”, vagy azt, hogy „munkanélküli vagyok”
