Ebben a bejegyzésben 6 olyan gyakran előforduló mondatot írunk le nektek, amit nem csak az álláskeresés, de a munkavégzés során is célszerű elkerülni. Oké, hogy csak illedelmesek szeretnénk lenni, de az esetek nagy részében a határozott emberek lesznek az eredményesebbek. Ezért ezeket a mondatokat/mondatfoszlányokat kerüljük!
- .”Nem szeretnék zavarni, de…” Igazából nem azt nem szeretjük, hogy valakit zavarni kell olyan dologgal, ami nem várhat. Valójában azt utáljuk, hogy más hangsúllyal kell közelíteni az illetőhöz, illetve a visszajelzés milyenségétől félünk, amit kapni fogunk. Ez a mondat totális kontroll-szerepbe helyezi az illetőt, akit célzunk vele. Ehelyett inkább mondjuk ezt: „Ha lesz majd egy perced szeretnék veled valamit megbeszélni, ami fontos!”
- .”Elnézést” Az erős jellemű és magabiztos emberek elismerik ha valamit rosszul csinálnak, illetve tudják, hogy mikor szükséges tényleg elnézést kérni. A gyengébb jellemű, határozatlan emberek nagyon gyakran használják az „elnézést” kifejezést, mert eredendően alsóbbrendűnek érzik magukat. Számoljuk meg, hogy egy nap hányszor kérünk bármiért bocsánatot. Tényleg úgy érezzük, hogy bocsánatot kell kérni ezekért? Valószínűleg már abban a pillanatban elfelejtettük, ahogy megtörtént. Döntsük el, hogy tényleg szükséges-e!
- „Aggódom, hogy…” A nem magabiztos emberek túl sokat aggódnak, ezért gyakran kezdenek így mondatokat is. Az aggódás kifejezi, hogy nagyon félünk tetteink negatív kimenetelétől. Ezzel csak azt érjük el, hogy túlgondoljuk a dolgot, túl sok lehetséges kimenetelt mérlegelünk, és nem fókuszálunk a probléma megoldására. Az aggódást tartsuk meg a valós magánéleti problémákra. Mondjuk inkább azt, hogy: „nekem ezzel az a fenntartásom, hogy…”
- .”Persze, megteszem…” A határozott emberek kiállnak magukért. Néha persze hasznos elvállalni plusz feladatot, önként jelentkezni valamire. De ne vessük alá magunkat minden egyes kérésnek, ami nem a mi feladatunk, csak azért, hogy „jobb a békesség.” Csak szívességből nem kell mindig kávét főzni vagy borítékot nyalni másnak.
- .”Én csak…” Ez a kitöltő szó eltereli a figyelmet a lényegről. Vagy elhomályosítja azt, amit tényleg mondani akarunk, vagy gondolunk. Néhány példa: „Nekem csak egy perc kéne az idődből…”, „Én igazából csak arra gondoltam…” „Ez csak egy ötlet, de…” Ha van egy ötletünk, aggodalmunk, fenntartásunk, bármink, mondjuk el azt határozottan és lényegre törően.
- .”Ha ez így oké, akkor nem bánnád ha…?” Ezzel már eleve magára az engedélykérésre kérünk engedélyt. Azért ez már önmagában is elég megalázkodó –> nem magabiztos. Így megnyitjuk a kaput, arra, hogy azt válaszolják, hogy: „Nem, ez így nem oké”, vagy „De, bánnám!” Ha van egy kérésünk, adjuk elő azt magabiztosan. Ha gyengécske hangon adjuk elő, akkor nem is lesz annyira eredményes a kérés. Tényleg könyörögni szeretnénk egy kis segítségért vagy egy véleményért?
