Az álláskeresők és a toborzási és kiválasztási szakembereknek egyaránt komoly fejfájást okoz az a jelenség, hogy sok cég egyszerűen nem ad referenciát. Egyszerűen ad egy igazolást a beosztásunk nevével és időtartamával, és kész.
A referenciakérés során a céget elhagyó munkavállalók írásban (esetleg később szóban) kérnek pozitív referencia-igazolást az új munkahelyük könnyebb megtalálása érdekében. Ám manapság egy ilyet már nem mindenhol olyan egyszerű beszerezni. Ez a jelenség Amerikából kezdett terjedni, ám jelei már máshol is mutatkoznak.
De mi idézte elő ezt a trendet?
A válasz egyszerű: Félelem a munkaügyi perektől.
Példaként álljon itt egy történet. Egy amerikai aneszteziológust kirúgtak, mikor rájöttek, hogy a munkaeszközeként használandó gyógyászati szereket drogként alkalmazta saját maga számára. Ennek ellenére kapott egy pozitív ajánlást. (méltányosságból, esetleg baráti kapcsolat révén…)
A következő munkahelyén munkára alkalmatlan állapotban jelent meg. Aznap majdnem megölt egy pácienst emiatt. A páciens családja beperelte a munkáltatót, és 8 millió dollár kártérítést nyertek. Ezután a munkáltató az aneszteziológus korábbi munkahelyét perelte be, arra hivatkozva, hogy pozitív referencia-igazolást adtak ki az illetőről, amikor tisztában voltak drog-problémájával. A pert megnyerték. Ez persze egy elég kirívó eset, de jól szemlélteti a problémákat.
Azonban mi a helyzet a negatív referenciával, ha mondjuk kirúgják a munkavállalót? (például ha felhívja az interjúztató a korábbi munkahelyünket, referenciát kér, és azt a választ kapja, hogy elégedetlenek voltak velünk.) Egyrészt ha indokolatlanul ad ilyen referenciát, az természetesen ronthatja az álláskereső esélyeit. Azonban a felmondás okával, indokoltságával kapcsolatban is derülhetnek ki dolgok, amik a korábbi munkahely számára jogi problémákat vethetnek fel.
Az ilyen kényelmetlen esetek elkerülése végett több cég bevezetett úgy nevezett „no-refference policy-t”. Egyszerűen elzárkóznak az ajánlásoktól, pontosan a jogi problémák miatt.
Ez az álláskeresőknek probléma, mert ez egy jó módszer lenne erősségeik, értékeik demonstrálására. Azonban áthidalható a probléma, ha megértjük a különbséget a vállalati és a személyes referencia között.
Egy vállalati ajánlás az egész cég nevében szól. Akármi áll benne, azt úgy tekintik, hogy az egész cég nézeteit, véleményét tükrözi. Magyarul, a cég felel érte!
Egy személyes referenciánál az ajánláshoz nevét adó ember maga felel a leírtakért, vagy mondottakért, nem pedig a munkáltatója. Egy kolléga vagy egy vezető is írhat olyan személyes ajánlást, ami nem vonatkoztatható a vállalat egészére. Sőt! Annak sincs akadálya, hogy egy olyan embertől kérjünk személyes ajánlást, aki már szintén nem dolgozik a cégnél. Ha ilyet kérünk, vagy készítünk, mindig ügyeljünk arra, hogy teljes mértékig személyes véleményt tükrözzön.
Amennyiben szóbeli referenciát kér az új munkáltató, akkor csak olyan ember elérhetőségét adjuk meg neki, akivel ezt megbeszéltük, és hozzájárulását adta például a telefonszámának megadásához. Célszerű a személyes telefonszámot, és nem cégeset megadni, hogy elkerüljük a munkáltatóval történő párhuzamba állítás lehetőségét.
Különösen abban az esetben vagyunk jó tárgyaló pozícióban a referenciák terén, ha felmondanak nekünk. Létszámcsökkentés, csoportos leépítés, pozíciónk vagy akár munkáltatónk teljes megszűnése esetén (tehát ha nem önhibánkból rúgnak ki), jobb eséllyel juthatunk ilyen igazoláshoz.
