Sokszor kedvezőtlen, kellemetlen körülmények között hagyjuk el a munkahelyünket. Kirúgtak, mert hibáztunk?  Nézeteltérésünk volt a főnökünkkel?  Borzalmasak voltak a munkahelyi körülmények? Egyszerűen csak kiégtünk? Hogyan nyilatkozzunk egy állásinterjún, ha előző munkahelyünk csúnya véget ért? Örökre el lettünk átkozva egy ilyen eset miatt? Mit tehetünk? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ adni most!

Különítsük el a személyeset a szakmaitól!

Ha valamilyen személyes jellegű probléma miatt hagytuk ott az előző munkahelyünket, például egy nézeteltérés miatt, akkor ezt ne hozzuk fel az állásinterjún. A munka az munka, és az interjúztató arra kíváncsi, hogy el tudjuk-e végezni. Nem akarja azt hallani, hogy „Hát igen, sokat veszekedtem a főnökömmel, mert nem igazán értettük meg egymást.” Győzzük meg professzionalizmusunkról, és arra fókuszáljunk, hogy hogyan tudjuk a céget segíteni céljai elérésében!

Ne kritizáljuk előző főnökünket!

Persze jól esik panaszkodni, de nem egy állásinterjún. Még ha gyűlöltük is, beszéljünk róla tisztelettel, és próbáljuk megragadni azokat a dolgokat, amiket jól csinált, vagy amiket tanultunk tőle. Ahogy már több bejegyzésünkben is szóba került, az interjúztató nem akar majd egy olyan embert felvenni, aki távozása után erről a főnökéről és a cégről is nagy eséllyel fog rosszakat mondani. Ne sugározzunk semmilyen negativitást.

Uralkodjunk az érzelmeinken!                        

Sokszor érezhetjük, hogy igazságtalanul rúgtak ki minket, vagy csak egyszerűen mérgesek vagyunk valakire. Egy állás elvesztése az esetek egy részében inkább érzelmileg megterhelő, mint felszabadító érzés. Helyzete válogatja. Azonban ha rossz élmények után keresünk újra állást, akkor gyakoroljuk barátainkkal, családtagjainkkal az erről történő beszélgetést. Ne hagyjuk, hogy érzelmeink eluralkodjanak rajtunk. Maradjunk nyugodtak és professzionálisak!

Tereljük a beszélgetést pozitív irányba!

Ha ilyen jellegű dolgokra kérdeznek rá, ne csámcsogjunk sokáig a negatív részleteken. Emeljük ki a jó élményeket, igyekezzünk pozitív dolgokat párhuzamba állítani korábbi élményeinkkel, a rosszaknak is a jó oldalát próbáljuk megragadni. Ezzel kimutathatjuk, hogy még nehéz időkben is pozitívan tudunk viselkedni. Ez pedig kétségtelenül előny egy állásinterjún!

Megjelöljük-e referenciaként ilyen esetben a korábbi munkáltatónkat?

Nem, nem javaslom. Legalábbis azt a személyt semmiképpen sem, aki a konfliktus forrását képezi. Azonban ha kollégánkkal jóban vagyunk, és tudjuk, hogy ő az erősségeinket fogja hangsúlyozni, azt megtehetjük.

Elmondjuk-e konkrétan, hogy kirúgtak?

Léteznek diplomatikus válaszok erre a kérdésre. Nagyon jól gondoljuk meg, hogy mit és hogyan válaszolunk. Könnyebb a helyzet, ha mondjuk létszámleépítés áldozatai lettünk. Erről nyilván nem tehetünk, így nem is fogják negatívumként értékelni. Ha azonban tényleg kirúgtak, mondhatjuk például azt, hogy: „Nem én voltam a legmegfelelőbb alkalmazott abban a pozícióban. Ezért is próbálkozom itt, mert ez a munkakör sokkal megfelelőbb lenne számomra, és itt eredményesebben tudnám végezni a munkámat!”  Ezzel máris visszatereltük pozitív irányba a beszélgetést.

Mit mondjunk, ha mi mondtunk fel előző munkahelyünkön?

Ha tényleg minden okunk megvolt rá, hogy lelépjünk akkor is igyekezzünk minél diplomatikusabb választ adni arra a kérdésre, hogy miért hagytuk ott előző munkáltatónkat. Példák:

• Sajnos nem volt előrelépési lehetőség az előző munkahelyemen, de úgy érzem, többet tudok kihozni magamból, szeretnék többet nyújtani, ehhez pedig váltanom kellett.
• Úgy éreztem, hogy olyan céget kell keresnem, aminek a céljaival jobban tudok azonosulni. Ez sokkal jobban motivál, mint az, hogy jobban keressek.