Hol találkozhatunk ezzel a módszerrel?
Bizonyos munkakörök betöltéséhez elengedhetetlen a stressz-kezelési képesség. Ügyfélkapcsolati, beszerzési, és hasonló pozíciók esetében gyakran kell elégedetlen, ideges, ingerült ügyfelekkel dolgoznunk, ahol muszáj megőriznünk a nyugalmunkat. Mielőtt jelentkezünk egy ilyen állásra, mindenképp tisztázzuk magunkban: „Képesek vagyunk kezelni ezt hosszú távon is?”
Készüljünk fel arra, hogy egy ilyen pozícióhoz kapcsolódó állásinterjún találkozhatunk a stresszinterjú-módszerrel. Ennek lényege, hogy már az interjún meg akarnak győződni arról, hogy a kellemetlen, feszült, agresszív helyzeteket megfelelően tudjuk-e kezelni.
Hogyan kezeljük a helyzetet?
Számítsunk arra, hogy az interjúztató bele fog vágni a szavunkba, kellemetlen kérdéseket tesz fel, akár agresszívan is viselkedhet, szándékosan zavarba akar hozni. Nagyon fontos elvonatkoztatnunk ettől. Ne gondoljuk, hogy ő a való életben is ilyen. Minden bizonnyal ő is egy kedves, tisztelettudó ember, de az a feladata, hogy leellenőrizze stressz-kezelési képességünket. Ezért őrizzük meg a nyugalmunkat, és ne vegyük fel az agresszív stílust. Ő nem az ellenségünk, ezért ne kezeljük úgy. Hidegvér! Jelöltként a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk a tényt, hogy a cég ezt a kiválasztási módszert alkalmazza, és nem vesszük magunkra. Nem ellenünk irányul az egész, egyszerűen csak essünk túl rajta legjobb tudásunk szerint, azután felejtsük is el. Minden bizonnyal a munkatársak, vezetők, a HR-es a mindennapi munkánk során nem így fog viselkedni velünk.
Etikus-e a módszer alkalmazása?
Sokat vitatott kérdés, hogy szükséges, illetve etikus módszer-e a stressz-interjú. Véleményünk szerint a kiválasztási folyamat hatékony eszköze lehet, de nagyon sok múlik a jelentkező illetve a HR-es személyes stílusán is.
HR-esként hatalmas a felelősség a módszer alkalmazásánál. Benne van a pakliban, hogy az egyébként alkalmas jelöltet eltántoríthatjuk a cégtől. Ezért nagyon okosan kell meghúzni a határt annak tekintetében, hogy meddig „kínozzuk” az alanyt, mi az, amit még megengedünk magunknak. Kifejezetten rossz HR-esnek számít az, aki ebben örömét leli, vagy így vezeti le a feszültségeit, rejtett agresszióit. Tegyük hozzá, hogy nagyon vékony a határ a megengedhető módszertani „kegyetlenkedés” és a személyiségi jogokat sértő dolgok között. A módszer „szépsége” ebben rejlik, ezért csak megfelelően felkészült és tapasztalt HR-essel érdemes végeztetni.
Többféle kérdéstípust illetve módszert is láthatunk
Direkt kérdések: Konkrétan kérdeznek a stressz-kezelési képességünkről, példákat kérnek stb.
Konfliktus-teremtés: Direkt kellemetlen helyzetbe hoznak, pl.: azt mondják, hogy ez a válasz elég béna volt, stb.
Nyomásgyakorlás: Olyan kérdéseket tesznek fel, amire olyan választ kell adnunk, ami a munkáltatóra nézve kellemetlen. pl.: megkérnek, hogy mondjuk három negatív történetet vagy tapasztalatot, amit a cégről hallottunk, vagy, hogy mi az őszinte véleményünk az interjúztató személyéről, külsejéről stb.
Végül néhány hajmeresztő példa melyek a való életben is előfordultak már.
- Az interjúztató kiabál, csapkod, káromkodik.
- Megkérdezi, hogy homoszexuálisok vagyunk-e?
- Nem várja meg, míg befejezzük a válaszunkat, folyamatosan sürget, belevág szavunkba.
- „Milyen kérdéseket tenne fel nekem, hogyha most Ön interjúztatna engem?”
Reméljük, hogy sikerült segítséget nyújtanunk egy esetleges stressz-interjú sikeres „túlélésében”
Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg ismerőseiddel! Ha véleményed, észrevételed van, írd meg nekünk kommentben!
