Néha a kollégák az agyunkra tudnak menni. Teletömik hülyeségekkel a bejövő mappánkat, szünetben odajönnek fölösleges baromságokról beszélgetni, vagy ott hagyják a konyhában a mosatlant. Vagy akármi…
Kétségkívül másokkal együtt dolgozni (vagy élni) mindig kihívást fog jelentő. Ezért sokszor irigykednek azokra, akik egyedül dolgoznak (bár annak is megvan a nehézsége). Én speciel megőrülök, amikor home-office-ban vagyok, szeretek a kollégáimmal dolgozni, de vannak néha nehézségek.
Akármilyen nehéz is legyen néha együtt dolgozni valakikkel, erre a három dologra mindig érdemes emlékezni.
- Együtt általában többre megyünk. Több szem többet lát, két agy több, mint egy, stb. Ha bármi ötletünk, vagy kétségünk van, sokkal jobb gyorsan ott helyszínen megkérdezni a többieket a témában, mint otthonról, vagy akár több száz kilométerről telefonálgatni, várni az e-mailes válaszokra stb. A nagy ötletek sokszor egy csapattól születnek, vagy legalábbis egy csapatban tudnak igazán kiforrni.
- A kollégák értik meg leginkább a panaszainkat. Persze a barátainknak is elmondhatjuk, hogy milyen nehézségekkel nézünk szembe a munkahelyünkön. De azon kívül, hogy félgőzön meghallgatják a nyavalygásunkat, és utána elterelik más irányba a témát, nem igazán tudnak sokat hozzáadni a dologhoz. Ellenben a kollégák pontosan értik és tudják, hogy min megyünk keresztül, mert ők is azon mennek át. Ezért velük a legjobb ezeket megbeszélni, és így kicsit lehiggasztani egymást.
- Valószínűleg mi is ugyanúgy idegesítjük őket, mint ők minket. Senkit nem akarok elkeseríteni, de mindenkinek vannak defektjei, és idegesítő szokásai. Emiatt érdemes leszállni a magas lóról, és nem csak azt hajtogatni, hogy milyen idegesítőek a kollégáink, hanem néha azon is eltöprengeni, hogy mi mivel zavarhatjuk őket. Az a jobbik eset, ha legalább ezekkel tisztában vagyunk. Ha nem, akkor kérdezzünk rá 🙂