Sajnos be kell vallanunk, hogy szinte bármilyen munkával foglalkozunk, nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy „tüzet kell oltani”, meg hogy „ég a ház”. Tudom, nagyon sok a munka, és mindenki leterhelt, de azt is érdemes mérlegelni, hogy mikor vannak rosszul leosztva a feladatok, és mikor alakítjuk ki mi magunk ezeket a helyzeteket.
- Amikor az utolsó pillanatokra hagyunk dolgokat, ok nélkül. A megoldás egyszerű. Egyszerűen csak legyünk figyelmesebbek az időbeosztásunkat illetően. Foglaljunk be helyeket a naptárban, írjunk to-do listát, és tartsuk magunkat hozzá. Általában ezek elmaradása okozza azt, hogy hirtelen összecsúsznak a dolgok, és kapkodni kell. Fontos a tervezés. Tudom, nem lehet mindig, és nem mindig a mi hibánkból történik, de akkor is 🙂
- Nem figyelünk oda igazán, amikor valóban fontos információt osztanak meg velünk. Csukjuk be a laptopot, némítsuk le a telefont, forduljunk oda az illető felé, és kérdezzünk vissza. Egyszerűen csak ne kommunikáljunk és csináljünk egyszerre más dolgokat, mikor hozzánk beszélnek, vagy egy fontos levelet nézünk.
- Túlvállaljuk magunkat. Priorizáljuk a feladatokat, és merjünk nemet mondani. Magyarországon különösen, de máshol is az a kultúra, hogy valaki minél többet dolgozik és minél jobban leterheli magát, annál jobban meg lesz becsülve. Ez egy bizonyos szintig jó, de nem szabad túlzásokba esni. Lehet néha nemet mondani 🙂
- Elkapkodjuk a reggelt. Szerintem nagyon sokunk kezdi úgy a reggeleket, hogy addig alszik, amíg csak lehet, utána pedig kapkod és rohan munkába. Nem késik el, de nincs is ideje reggelizni, meg semmit csinálni otthon. A kapkodás stressz. És ha minden napot egy kis stresszel indítunk, hogy el ne késsünk, akkor nyilván ki fog hatni a munkánkra is, és hosszú távon az egészségünkre. Keljünk fel negyed órával korábban, és feküdjünk le időben.
