Mindenki érdekében kívánom, hogy ne legyenek érzelmileg zsaroló, agresszív vezetők a világon. Sokszor lehet hallani agresszív vezetőkről, akik üvöltenek, akik miatt a kolléganők sírva mennek haza, akik miatt gyomorgörccsel megyünk be dolgozni. Biztos mindenki tapasztalta már ezt, vagy legalább hallott ilyen esetről.
Gyakran beleragadunk mégis ebbe a helyzetbe. Van, hogy egyszerűen nem tehetjük meg azt, hogy csak úgy felmondunk. Az indokok általában validak. Anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, félünk váltani, nem jók a lehetőségek a környékünkön, családot tartunk el, vagy nem tudjuk még, hogy merre tovább. Úgyhogy ez a cikk nem arról fog szólni, hogy ilyenkor le kell lépni, hanem hogy mit tehetünk az enyhítésre.
Találjuk ki, mivel tudjuk levezetni a stresszt. Magától értetődik, de néha nem tudunk mást csinálni, mint ideig óráig nyelni a stresszt, aztán munka után csinálni valamit, ami segít. Én ilyenkor kimegyek bringázni valahova, jól meghajtom, aztán máris jobb. De jó lehet az edzés is, vagy (ha más nem is) egy sör a barátokkal. A lényeg, hogy mindegy mit csinálunk, csak a figyelmünket terelje el a munkahelyi stresszről.
Fizikai távolság. Ha lehet, akkor csökkentsük minimumra az együtt töltött időt, ne keveredjünk fölösleges beszélgetésekbe, stb. Ha kivitelezhető, üljünk arrébb 🙂 Ez gyerekesen hangzik, de ha diszkréten odafigyelünk (és ismerjük eléggé őt) akkor tényleg a minimumra tudjuk csökkenteni akár a fizikai távolságot is.
Keressünk támogatást. Mehetünk a cégnél a HR-hez ilyen esetben, de ez persze rémisztő. Félünk, hogy emiatt akár elveszíthetjük a munkánkat is. Pedig a HR ezért van (jobb esetben). Felkereshetünk terapeutát vagy pszichológust is, ezek nagyon hasznosak tudnak lenni, bár költségesek is általában. Mérlegelje mindenki magának, hogy mennyit ér neki, és mennyit tud fordítani a lelki/mentális egészségére. Ha más nem jöhet szóba, akkor hagyatkozzunk a barátok és a család támogatására ilyen esetben. A lényeg, hogy ne hagyjuk fortyogni magunkban, hanem legalább beszéljük/írjuk ki magunkból.
