Nálunk nemrég volt egy vezető váltás. és egy olyan vezetőt kaptunk, akinek ez élete első valóban vezetői pozíciója (korábbi kollégánk, szeretjük, imádjuk 🙂 ) Ennek apropóján írok most.
Teljesen mindegy hol dolgozunk, másokkal együtt melózni mindig kihívás lesz. Akár beosztottak, akár vezetők vagyunk. Biztos voltunk már ilyen helyzetben. Valaki nagyon nehezen értette meg a feladatot. Valaki mindenbe beleütötte az orrát. Valaki csak simán bunkó. Valaki megbízhatatlan, és mindig késik mindenhonnan.
Különösen nehéz helyzetben szokott lenni az, aki életében először vezet embereket. Sok első-vezető szokta kompenzálni a tapasztalatának hiányát, sérülékenységét azzal, hogy egoistának tűnik, mikro-menedzsel, kicsit erőszakos, stb.
De higgyük el, az asztal másik oldalán is van kín és gyötrelem, még ha lazának és nyugodtnak tűnik az ember. Biztos megkérdezi, hogy jól csinálja-e, vagy hogy bízhat-e bennünk, vagy akármi.
Ilyenkor az a jó, hogy stratégiailag jó helyzetben vagyunk. Egy első vezetőt még mindig könnyebben befolyásolnak, „alakítanak” a beosztottak, mint egy rutinos vén rókát. Úgyhogy így még tudunk könnyíteni a dolgon, könnyebben tudjuk megelőzni a stresszes helyzeteket, és segíteni a vezetőnek abban, hogy arra koncentráljon, ami a feladata. (Tudod, vezetni egy csapatot, célokat kitűzni, meg minden egyéb menő dolgot, amit a főnökök csinálnak)
Persze nem kell mindent megcsinálni helyettük. De az elején jó ha segítünk. Ő is jobb hangulatban lesz, ezáltal nekünk is jobb lesz az életünk. A kapcsolatunk így a kezdetektől jobbá válhat, ami később nagyon nagy segítség lehet.
Nyugodtan megkérdezhetjük, hogy hogy érzi magát, miben tudnánk segíteni, hogy lehetne könnyebb neki is és nekünk is.
