Hazudtátok azt gyerekkorotokban, hogy betegek vagyok? Odaraktátok a lázmérőt a radiátorhoz, hogy ne kelljen iskolába menni? Biztos ismerős az érzés.
A munka világában ez elég gyenge duma, de valljuk be, néha átfut az agyunkon az ötlet. Felnőttként tudjuk, hogy hazudni rossz dolog, és nyilván a munkából lógás sem előnyös a karrierünk szempontjából. De néha mégis előfordul, hogy egyszerűen muszáj otthon maradnunk. Nem megy, kész, ma nem vagyok képes bemenni, pedig nem is vagyok beteg. Na ilyenkor mit lehet tenni?
Amikor eszembe jutott ez a téma, egyszerűen nem tudtam hogy belekezdeni. Nyilván tudom, hogy hazudni nem jó. Nem is akarok emellett kampányolni. De azért mint azt ahogyan már megszokhattátok tőlem, a dolog nem ennyire fekete és fehér 🙂
A köznyelvben használatos kifejezésekkel élve, van betegszabi, sima szabi, nyaralás, stb. Vehetünk ki sima szabit ha orvoshoz megyünk, vehetünk ki betegszabit is, és mégse megyünk orvoshoz, meg lehet oldani ezeket a dolgokat. Szóval nem mindig kell arra kikérnünk bármilyen szabit, amit valójában csinálunk.
Valahol ezek a dolgok a bizalmon alapulnak, de valahol orvosi igazolást kérnek. Főleg ott, ahol home-officera nincs lehetőség. ŐK könnyebb helyzetben vannak.
Na de a lényeg. Nekem az az őszinte véleményem, hogy ha kezdünk kiégni, akkor az bőven elég indok egy szabadnapra. Igen, akár betegszabira is! A mentális egészségünket célszerű ugyanúgy kezelni, mint a fizikai/biológiai egészségünket. Ezért ha besokalltunk, és csak azért mennénk be, hogy kiakadjunk/sírjunk/pánikoljunk, akkor valóban lehet, hogy célszerű egy napot pihenni. Egy jó vezető ezt meg is érti. De itt jön az érme másik oldala.
Azért ilyenkor persze ott van, hogy a vezetőnkre és kollégáinkra hárítunk feladatokat. Szóval emiatt nem is érdemes erről hazudni.
Javaslatom az, hogy egyszerűen mondjuk meg egyenesen, hogy mi a helyzet. Ha elég megértő a kollektíva, akkor belátják, hogy nekik is lehet szükségük ilyen fajta segítségre. A legjobb amit tehetünk, hogy előre (vagy utólag) bepótolunk valamennyi munkát, és később is megpróbáljuk „kárpótolni” a csapatot. (egy kávéval, egy szívességgel, kis plusz munkával).
Kell néha az az egy nap, és amíg nem élünk ezzel vissza, addig szerintem nem is gond. De nem éri meg hazudni.
