Ezt senki ne vegye mintapéldának, de azért a valós helyzetről bár eltúlozva, de mégis reál-komikus képet fest a motivációs levelek körüli világról (sajnos)
„Tisztelt címzett, aki érdekelt lehet!
Igen, így kezdtem a címzést. Mert még kínlódhatnék kb. 5 percig a LinkedIn böngészésével, mire kitalálom, hogy ki is a terület vezetője vagy a HR-es.
Szóval. Azért keltette fel az érdeklődésemet ez a munka, mert utálom a mostani főnökömet. Ja, vagyis bocsi, igazából úgy értettem, hogy nem fogom elérni a tervszámot/célt az évben, és hamarabb le kell lépnem, minthogy engem kirúgjanak. Meg azért is tetszik, mert bruttó 30 ezer forinttal többet fizet mint a mostani.
Tudom, tudom, Ön azt akarja tudni, hogy miért engem, Jelölt 546-ot vegye fel a 1362 közül. A jó hír az, hogy csatoltam az önéletrajzomat is, amiben jó kis vázlatpontokban össze van foglalva, hogy miket csináltam. És annyira menő vagyok, hogy a LindeIn profilom URL-jét is beleraktam. Mert én annyira egyedi vagyok. Ja nem, csak azért raktam bele mert kérték.
Jaaaa meg persze nagyon tetszik az, amivel a cég foglalkozik. mondjuk úgy tízes skálán tizenhárom. Olvastam egy cikket, amiben leírták, hogy a cég hogy oldott meg egy problémát. Vagy legalábbis asszem…. De ez fúúú mennyire feltüzel, hát én itt akarok dolgozni.
Azt elfelejtettem mondani, hogy
#csapatjátékos #kiválókommunikációsképesség #problémamegoldóképesség ja meg még dobjuk be a biztonság kedvéért hogy #gyorsantanulás
Na mindegy is, valószínűleg ezen a ponton csak egy szemetesládába dobálom a soraimat, szóval szerintem itt elég is befejeznem. Ha attól fél, hogy eltűnök, akkor ne féljen, mert hetente fogok egy becsekkoló e-mailt írni Önnek kedves Tisztelt Címzett.
Alig várom a nagy fekete lyukat, amiből semmi nem lesz.
Üdvözlettel:
Jelölt #546.